Hosszabb retrospektív a játékról:

Amnesia: The Dark Descent (2010)

Minden idők legfélelmetesebb videojátéka. Talán akadnak akik vitába szállnának ezzel de aki akár csak egyszer is végigjátssza Daniel a Brennenburg kastélyban tett hátborzongató kalandját, az egészen biztosan elgondolkodik majd ezen első mondat létjogosultságán. A történet egyébként előszeretettel merít H. P. Lovecraft munkásságából. A korábban a Penumbra-sorozatért is felelős Frictional Games készítőcsapata az első Amnesia megjelenésével nagyon de nagyon belenyúlt valamibe. Tökélyre fejlesztették a Penumbra idején már kifejlesztett játékmenetet amely abból állt hogy a játékosnak a kaland során semmilyen fegyver nem akadt kezébe. A szörnyen groteszk rémségek elől mindössze elbújni avagy drasztikusabb esetben elszaladni lehetett. Hatalmas para volt amikor először eredet a nyomomba egy torz alak (közelebbről nem tudtam szemügyre venni ugyanis ha a játék során Daniel valami ijesztőt lát akkor elkezd torzulni a kép, bogarakat hallucinál, majd – ha sokáig nem teszünk semmit – elájul...de az biztos hogy az illetőnek valami nagyon nem volt rendben az ábrázatával) és csak menekültem előle szobáról-szobára.

Bebasztam magam mögött az ajtót és a kis, gyenge fénnyel megvilágított szobában az egyetlen lehetséges helyre bújtam el: a szekrénybe. Résnyire tárt szekrényajtó mellett lestem kifelé és a hideg kirázott amikor a rémség hatalmas robajjal elkezdte betörni a szoba ajtaját. Inkább gyorsan teljesen magamra csuktam a szekrény ajtaját, nehogy véletlenül meglásson. A teljes sötétségben vártam meg amíg a hörgések és morgások alábbhagynak és végre a zene is csillapodik (a játéknak nagy segítsége hogy a zene jelzi mikor már nincs veszély). Mikor már minden ''nyugis'' volt (épp csak a szívem kalapált veszettül és a kezem remegett), előmerészkedtem a szekrényből és óvatosan, lassan araszolva haladtam tovább célom felé mert tudtam jól hogy a rémség még valahol arra lehet a környéken és ha elkap akkor bizony vége a játéknak. Az ilyen és ehhez hasonló élmények miatt imádom annyira az Amnesia-t. Egyszerűen nincs olyan videojáték számomra amely csak kicsit is megközelítené ezt a vérfagyasztó, lidércnyomásos, súlyos hangulatot ami rád telepszik.

Persze kellett a megfelelő történet is ahhoz hogy nálam ekkora etalonná váljon. Mint említettem, Lovecraft hatása szinte végig érződik az alkotáson. Ha az Amnesia könyvben jelent volna meg, akkor is egész biztosan beszereztem volna. A folytatást úgyszintén ugyanis az idén kijött Az orwelli mélységű A Machine for Pigs már a Dear Esther-t is jegyző The Chinese Room bevonásával készült, ők pedig olyan frappáns sztorit kanyarítottak a játék köré hogy bőven irodalmi magasságokba emelték vele az alkotást. A The Dark Descent még nem érte el ezt a szintet anno de azért semmiképp sem kell szégyenkeznie a sztorit illetően. Külön tetszett hogy itt is találhatunk leveleket, dokumentumokat, naplóbejegyzéseket amik által még teljesebbé avanzsálódik a történet. Bár Daniel amnéziás (innen a főcím), olykor-olykor megelevenednek előtte a múltban történt események, felsejlenek neki olyan dolgok amiket annak idején már egyszer átélt. Így kap egyre nagyobb hangsúlyt egy bizonyos ősi barlang is (innen az alcím) amely iszonytató titkokat rejt magában. A több befejezést is kínáló végkifejlet eléggé magvas mondandóval bír. Nem akarok spoilerezni de sok minden kiderül a kaland végére Daniel-ről és a sötét múltjáról, meg persze a barlang mélyén található titokzatos tárgyról is.

A sztori többi részét fedje jótékony homály azok előtt akik még nem játszottak a játékkal. Higgyetek nekem, ha belekezdtek, olyan élményben lesz részetek amelyet csak egy kiváló könyv adhat! A gótikus horror műfajának legzseniálisabban videojátékba átültetett produktuma az Amnesia: The Dark Descent. Félelmetes, nyomasztó (nem árt benne egy-két óránként kis szünetet tartani), a koncepció és a játékmenet pedig olyannyira meghatározó lett azóta hogy manapság nem is győzik agyba-főbe másolni a különféle indie játékfejlesztők (a legjobban ezt eddig az Outlast vitte véghez). A modolási lehetőség végett pedig rengeteg úgynevezett ''custom story'' született már az Amnesia-hoz (a Justine nevezetű hivatalos DLC-n kívül) melyeket rajongók készítettek nagy örömmel és megannyi kreatív ötlettel. Ez az alkotás nemcsak a legfélelmetesebb, de a legjobb túlélő-horror videojáték is evör. A többség már biztosan ismeri. De aki még nem, az pótolja minél hamarabb.