Az Amnesia: The Dark Descent méltán vált a modern horrorjátékok egyik alapvetésévé. Ugyan az azóta már ezerszer lemásolt játékmechanikát - azaz hogy nem ad fegyvert a játékos kezébe, kinek csupán a bujkálás és menekülés marad - nem ennél a játéknál alkalmazta először a Frictional Games (ott volt ám a Penumbra-sorozat is!), de az biztos, hogy a The Dark Descent vitte igazán sikerre. A válasz a megvalósításban keresendő, Daniel az elátkozott porosz kastélyban tett pokoljárása tele volt emlékezetes pillanatokkal, a katakombákban vagy a várbörtönben való óvatos mászkálás pedig a legedzettebb idegekkel rendelkező horror-fanoknál is okozott néha felszisszenős ijedelmeket. A The Dark Descent a sikeres játékmechanika mellé még egy komplex, H.P. Lovecraft és egyéb gótikus horror írók műveit megidéző történettel is szolgált, ami aztán minden volt, csak vidám nem.

A játék hatalmas siker lett, hiszen éppen jókor jött a túlélőhorrorra kiéhezett játékosoknak. 2010-et írtunk ekkor, az indie játékfejlesztés kezdett feltörni, horror kategóriában pedig akkoriban egyedül az Alan Wake, és a Metro 2033 jelentettek üde színfoltot a mezőnyben. A The Dark Descent mindent vitt. Egyszerűen kezelhető mod-szerkesztője hamar sokak kedvencévé nőtte ki magát, tucatszámra érkeztek hozzá a rajongói pályák és komplett sztorik. Aztán hamarosan jött a hír, hogy érkezik az Amnesia folytatása, immár egy új fejlesztőcsapat bevonásával. Ők voltak a The Chinese Room (nekik köszönhetjük a Dear Esther-t) és kész játékuk pedig az Amnesia: A Machine For Pigs lett. 2016-ban megjelent a Collection kiadás ehhez a méltán népszerű szériához, mely két teljes játékot és egy DLC-t tartalmaz.

Nézzük sorban:

Amnesia: The Dark Descent (2010)

A klasszikus első rész. A játékmenet ugyan továbbra is működik, a történet pedig még mindig képes lekötni - pedig már tucatnyiszor végigjátszottam -, azonban dacára az aránylag korrekt konzolos portnak, itt-ott belefutottam hibákba. Például megesett, hogy adott volt két egymással szemközti szoba egy folyosón. Betértem a jobb szélsőbe, körülnéztem, amit lehetett felvettem. Majd átmentem szembe, de fura zajok hallatszódtak az ajtó mögül, ezért elkezdtem visszahátrálni. Igen ám, de amint moonwalkoltam az előbbi szobába, hirtelen azon kaptam magam, hogy Daniel zuhanni kezd. Elhagyva a szobát, a pályát, a textúrákat, bele az ürességbe. Aztán egyszer csak GAME OVER. Ezt leszámítva csak kisebb bugokba futottam bele, a The Dark Descent egyik legnagyobb problémája talán inkább az, hogy nem túl szépen öregedett. A feladványok mai szemmel nézve már igen frusztrálóak helyenként és nem mindig van a szánkba rágva, hogy mit is kellene csinálni. Világítani ugyebár csak felvehető tűzgyújtó szerkezetekkel és lámpásunkkal tudunk, azonban ha túl sokáig bolyongunk körbe-körbe a megoldást keresvén, ezek hamar kifogyhatnak. Akkor pedig marad a teljes sötétség, ami különösen bosszantó úgy, hogy egy rémség lohol a nyakunkban. Tehát vannak a játéknak egyértelmű negatívumai, viszont összességében mégsem tudnám azt mondani, hogy nem élveztem immár sokadjára Daniel hátborzongató kalandját.

Amnesia: Justine (2011)

Ez egy szimpla történetbeli kiegészítés az alapjátékhoz, új főszereplővel, de a megszokott játékmenettel. Túl sokat nem ad hozzá a történethez, inkább csak annak lehet érdekes, aki szívesen elmerülne újfent az Amnesia rettegéssel teli hangulatában, mert erre a Justine tökéletesen alkalmas. Bevallom, én a Collection részeként kihagytam, még akkoriban játszottam végig, mikor megjelent. És emlékszem egy vízzel elárasztott szakaszra, ahol ajtókat kellett kinyitni és a végén persze megjelent egy rémség is, aki elől fejvesztve menekültem.

Amnesia: A Machine For Pigs (2013)

Mivel a The Chinese Room első játéka egy sétálószimulátor volt, a rájuk bízott Amnesia folytatás sem tért el különösebben ettől a stílustól. Nincs többé tárgylista, nem kell semmit sem kombinálnuk semmivel, ahogy kivették a tűzgyújtó szerkezeteket és az olajjal töltendő pilácsot is. 1899-ben járunk Londonban, a főszereplőnk Oswald Mandus iparmágnás, aki egy rácsokkal lezárt ágyban tér magához otthonukban és semmire sem emlékszik. Gyerekei eltűntek, a házban pedig szerteszét disznó-maszkok hevernek. Oswald útra kel, hogy megtalálja a gyerekeket és közben visszanyerje emlékezetét - bár ebben nem lesz sok köszönet. Az A Machine For Pigs ugyan a viktoriánus korban játszódik, azonban cselekménye és fájdalmasan keserű története immár nem a gótikus horrorokat, sokkal inkább Orwell-t vagy Huxley-t idézik. Az iparosodás reneszánszában, a mindent átszövő, füstölgő gépek és zakatoló masinák között próbál Oswald a dolgok végére járni, az árnyakban viszont most már nem leszakadt állkapcsú, groteszk lények tanyáznak, hanem vérszomjas, emberszerű disznók. A játék kegyetlen, ugyanakkor elgondolkodtató. Mi lett volna ha a túlzott iparosodás felülkerekedik az emberiségen? Ha létrejön egy olyan disztópia, melyben mi, emberek, csupán gépalkatrészek vagyunk egy sokkal nagyobb mechanizmus belsejében? Az A Machine For Pigs hangulata pazar. A fülsiketítő, fémes hangok és környezet mellett ott tanyázik az ősi gonosz, mely visszavezethető Oswald Mexikóban tett expedíciójához, ahol azték romokat tanulmányozott. Ám hogy mit hozott magával onnan, az maradjon titok.

Akkor hát megéri az Amnesia: Collection? Nem is tudom...talán. Tekintve, hogy az alapjátékot a DLC-vel együtt szinte havonta dobálják az emberhez pár euróért, sőt, sokszor ingyenes is, egyedül a folytatás miatt érné meg, de amiatt meg túl drága. Egy leárazás vagy akció keretén belül persze érdemes lecsapni rá, főleg a széria kedvelőinek.

Értékelés: 78%