Már többször megénekeltem, hogy mekkora kedvencem nekem a Dear Esther nevezetű sétálószimulátor. 2012-ben, az első végigjátszásnál már teljesen magával ragadott a hangulata és a története, alig győztem betelni vele. Ez volt az első igazi séltálószimulátor, külön érdekesség pedig, hogy már 2008-ban is létezett egy HL2 mod képében, azonban számottevő sikereket csak egy nagyobb átalakítás és újrakiadás után, 2012-ben ért el. A The Chinese Room fejlesztőcsapat azóta már elkészítette az Amnesia folytatását, Amnesia: A Machine for Pigs címmel, illetve emlékezeteset alkottak a 2015-ös Everybody's Gone to the Rapture "játékkal" is. Azért az idézőjel, mert ezeket nem igazán lehet besorolni a videojáték-kategóriába. Sokkal közelebb áll a Dear Esther is az interaktív novella stílusához, mintsem a klasszikus értelemben vett videojátékhoz. Hiszen interakcióra nincs lehetőségünk, mindössze végig kell haladnunk a skót szigeten és meghallgatnunk, hogyan áll össze a történet, ki Esther, ki Jakobson és ki Donnelly. A Landmark Edition már PS4-re is megjelent, gyorsan be is zsákoltam. Platina nincs benne - igaz, nem is kell - viszont 100%-ra egész könnyű hozni, főleg ha már az első végigjátszás alkalmával is odafigyel az ember. Két végigjátszást kell lenyomni, az első a rendes, történetközpontú, míg a másodikban audiókommentárokat hallgathatunk meg három fejlesztő tolmácsolásában. Ezek mondjuk tök érdesek, itt hangzik el többek között, hogy maga a "Dear Esther" cím egy Faith No More dalból (The Crab Song) származik, említik a Donnie Darko-t, illetve hogy a zenéhez a minimális költségvetés miatt csupán kizárólag hangmintákat használtak. A grafika fel lett húzva, úgyhogy pár képet lőttem is végigjátszás közben, ezeket csodálhatjátok most meg Ti is:

(További képek kattintás után!)

Ha érdekel a Dear Esther értelmezése, akkor katt IDE