Mike Flanagan nem tud hibázni. Nekem nagyon tetszett a Hush, a Gerald's Game pedig nálam 2017 legjobb horrorfilmje lett. Flanagan előszeretettel ijesztget, de filmjeiben nem ez a fő szempont. Igen nagy hangsúlyt fektet a történetre, és a megfelelő atmoszféra megteremtésére is, így pedig bármi amit letesz az asztalra, túlmutat az egyszeri paráztatós zsánerfilmeken. Kicsit meglepett, hogy sorozatkészítésre adta ő is a fejét, de végső soron örültem neki, még inkább, hogy Shirley Jackson 1959-es regénye lett a feldolgozás témája, ami igen jó alappal kecsegtetett egy korrekt gótikus horrorhoz. Flanagan pedig nem tudott hibázni most sem. A The Haunting of Hill House az év egyik legjobb új sorozata lett, bravúros vágásokkal és technikai megoldásokkal.
A történet két idősíkon játszódik, egyrészt az 1990-es évek elején, mikor a Crain-család beköltözik a Hill-házba, másrészt pedig a jelenben. Forgatókönyvírói bravúr, hogy a személyes történeti szálakat - hisz a Crain-család minden egyes tagja terítékre kerül egy-egy epizódban - mennyire zseniálisan fűzi össze a sorozat, nem csak az időben ugrálással, hanem a jelenben, több karakter szemszögéből is. Felnőttként mindegyik Crain-gyerek küzd valamivel: az egyikből drogos, a másikból megtört, alkalmi kapcsolatokba menekülő felnőtt lett - így vagy úgy, de mindannyian megpróbálják elnyomni az 1992 nyarán a Hill-házban történt eseményeket. Mi pedig részről-részre állíthatjuk össze a teljes képet, hogy megérthessük, miért is velejéig romlott az a szörnyű ház. Flanagan remekül bánik a horror eszközeivel, a hangulatteremtést rögtön az első percben elkezdi és bár már maga a ház is éppen elég creepy ahhoz, hogy az ember kétszer meggondolja, hogy egyetlen éjnél tovább maradjon-e benne, rátesz pár lapáttal a klasszikus rémisztgetésekkel. Ugyan kvázi klasszikus-jumpscare csak egyetlen akad benne - méghozzá a 8. részben -, de az annyira hatásos, hogy én bevallom őszintén, félrenyeltem a kólát közben. Nyugodtan el lehet felejteni a mozis kliséket, ez a sorozat sokkal átgondoltabb szórakozást nyújt, mint a sokadik Démonok között utánzat.
A The Haunting of Hill House tömve van olyan érdekességekkel, amikre már önmagukban lehetne építeni egy teljes filmet. Például ott a Bent-Neck Lady (Törött-Nyakú Nő), aki a házban lévő többi kísértethez hasonlóan roppant félelmetes, egészen addig, amíg az egyik részben ki nem derül, hogy pontosan ki is ő. És a sorozat végére majd' az összes rémségről lehull a lepel, a ház rejtett zugaival együtt az ő múltjukat is felfedezzük. Fontos megjegyezni, hogy a Hill-házban lévő szellemek többségében nem ártó szándékúak, ők csupán ott ragadt lelkek, akik a sötétedés beállta után az üres folyosókat járják. Rendkívül hatásos pillanat, mikor a múltban egy éjjel közepén Luke kikémlel a szobájából, és a folyosón egy hatalmas, megnyúlt rémalak lebeg pár centire a padlótól, benyitva minden szobába. Később megtudjuk, hogy ő Mr. Hill, a ház korábbi tulajdonosa és építtetője. A jelenet borzongató, de nem hirtelen beijesztéssel operál. Ugyanígy a már említett Bent-Neck Lady kilétének felfedésétől is kirázza az embert a hideg, nem mellesleg az a jelenet egyértelműen a sorozat egyik katartikus pontja.
A fényképezés nagyon szép, a Hill-ház már önmagában megállná a helyét bármilyen gótikus horrorban, és még nappal is kellően félelmetes. Ki szeretném emelni a vágást, ami a 6. részben ("Two Storms") éri el csúcspontját. Nagyon hosszú, vágás nélküli jeleneteket kapunk itt, ahol a kamera egyik szereplőről a másikra váltva követi az eseményeket, a múltban és a jelenben egyaránt. Láttam a werkfilmet, nem kis munka volt összehozni mindezt ilyen profin. Ráadásul bizonyos jelenetekben a háttérben láthatunk némán ott álló kísérteteket. Nem könnyű kiszúrni őket, néha csak egy üvegajtóban tükröződnek vagy kinéznek egy sarok mögül, de jelenlétük - már ha észrevesszük őket - bármiféle ijesztgetés nélkül is hátborzongató hatást kelt. A The Haunting of Hill House nem ízig-vérig horror, inkább egy vérfagyasztó, de többségében szomorú, nyomasztó családi történet, amiben fontos szerepet játszik egy olyan ódon kísértetház, amit nem fogunk könnyen elfelejteni. Tudni szeretnénk miféle szellemek járják a rideg folyosókat esténként? Kik haltak meg a falak között (a pincében szó szerint) és miért? És hogy mi van abban a bizonyos, kulccsal elzárt Vörös Szobában? Mindenre választ kapunk, ha nekiállunk a Netflix eme új sorozatának, ami szerintem lazán ott van az idei év legjobb sorozatos újoncai között. Folytatás nem igazán várható, Flanagan szerint a Crain-család történetéről mindent elmondtak, amit el kellett mondaniuk. Beszédes, hogy épp a sorozat befejezése után egy nappal álltam neki a The Nun megnézésének, és bár tudtam, hogy elég gyengére sikeredett, nem voltam képes fél óránál tovább nézni. Ez egyrészt a The Nun minősíthetetlenségének hibája, de sokkal inkább a The Haunting of Hill House erénye. Mert utóbbi mesteri szinten paráztat, bekúszik az ember bőre alá és a legváratlanabb pillanatokban hozza ránk a frászt. Nagyon örülök, hogy ez nem egy mozifilm lett, sorozatban elmesélve a Crain-család és a Hill-ház története sokkal jobban működik. Mike Flanagan pedig ezzel végképp James Wan mellé emelkedett, csak Hollywood el ne csavarja az ő fejét is.
Értékelés: 89%
