Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Blair Witch (PS4) TESZT

Most akkor mi is rejtőzik az erdőben?

2020. január 02. - -Britpopper-

blair-witch-pc-game-full-version-2019-download.jpg

SPOILERES TARTALOM!

Nem titok, hogy a tavaly megjelent Blair Witch PS4-es portját vártam a leginkább az év hátralévő feléből, és amint megjelent, azonnal zsákoltam is be digitálisan. Előtte igyekeztem mindenféle gameplay tartalmat kerülni a neten a PC-s változatból - ami elég nehézkes, ha a kedvenc videósaid is csinálnak belőle végigjátszást -, hogy teljes mértékben friss élményként kapcsolódhassak be a kalandba. Érdemes tudni rólam, hogy a The Blair Witch Projekt nekem szívügyem, imádtam az első Ideglelés filmet és a hozzá kapcsolódó videojáték-trilógiát egyaránt, és gyűlöltem a 2016-os feldolgozást (a Book of Shadowról direkt nem szólok, az erős "meh..." kategória), ami az UFO-s belemagyarázásával kvázi szétcseszte az egész, igen jól felépített Blair Witch mitológiát. Mert bizony mielőtt mozikba került az első film 1999-ben, előtte már beindult a (gerilla-)marketing-gépezet és felkerült a netre egy (ál)weboldal, ahol részletesen olvashattunk a boszorkányról, Elly Kedwardról, Rustin Parr rémtetteiről, a Koporsó-szikláról, a Burkittsville melletti rejtélyes erdőről és persze a filmben szereplő egyetemisták eltűnéséről is. Nos, amíg a 2000-es évek elején a polcokra került videojáték-trilógia ezeket maximálisan tiszteletben tartotta, sőt, belőlük építkezett, addig a 2016-os film már inkább szembeköpte az egészet. Nehezen tudtam elképzelni, hogy süllyedhet még ennél is lejjebb a blair-i boszorkány mítosza, de a játékadaptáció erre is rátett néhány lapáttal.

blair_witch_20200101164743.jpg

1996-ban járunk, két évvel az Ideglelés eseményei után. Főhősünk Ellis Lynch, korábbi rendőr és háborús veterán, aki Bullet nevű kutyájával épp a Black Hills erdőbe tart, hogy csatlakozzon a keresőcsapathoz egy eltűnt kisfiú, Peter Shannon ügyében. Megérkezésünk, és a játék első fél órája még valóban egész kecsegtető. Maga az erdő már nappal is szörnyen vészjósló, a készítők talán legnagyobb érdeme, hogy ezt maximálisan sikerült visszaadniuk és elérniük, hogy tényleg felkapjuk a fejünket minden egyes neszre, ág-reccsenésre, vagy különös zajra, amit magunk körül hallunk - nem hiába javasolják a fülhallgató használatát a végigjátszáshoz. Viszont hogy a magány ne kerítsen bennünket végzetesen hatalmába, állandó társunk lesz a nyomozásban Bullet, hűséges kutyusunk, kit rögvest az első percekben cicomázhatunk külön menüpontban: megadhatjuk bundájának-, szemének, de még nyakörvének színét is, majd egy elemlámpát és walkie-talkie-t magunkhoz véve beléphetünk végre a sűrű erdőbe.

blair_witch_20191212162208.jpg

blair_witch_20191212162403.jpg

blair_witch_20191212162409.jpg

blair_witch_20191212162417.jpg

blair_witch_20191212162726.jpg

Innentől pedig spoileresen folytatnám, mert a végső értékelés megértéséhez muszáj vagyok belemenni a részletekbe. Ellis a rádión tartja a kapcsolatot a keresőcsapat többi tagjával, köztük is főként Lanninggel, aki a helyi sheriff és aki egyáltalán nem örül, hogy a PTSD-vel küzdő Ellis is a helyszínen tartózkodik. Közben Ellis ex-felesége, Jess is ránk telefonál néha, akivel főhősünk a teljesen széthullott kapcsolatukat próbálja menteni. Jópofa, hogy van egy abszolút működőképes mobiltelefonunk, benne telefonszámokkal (a pizzarendeléssel például jót lehet trollkodni!), üzenetekkel, de még játékokkal is. Az első vészjósló jelek akkor kezdenek mutatkozni, mikor Ellis rájön, hogy csak úgy, mint a filmbéli társai, ő is körbe-körbe járkál az erdőben. Egy táborhelyen aztán találunk egy kézikamerát, benne igencsak rejtélyes felvételekkel, a slusszpoén pedig, hogy ezeket visszatekerve és egy bizonyos, lényeges ponton megállítva a környezetünk is változhat! Például ha a felvételen valaki épp bemegy egy zárt ajtón, és abban a pillanatban szüneteltetjük a felvételt, akkor a korábban zárt ajtó immár tárva-nyitva áll előttünk! Ez tényleg nagyon jól illik a koncepcióba, és magának a kézikamerának is tulajdonít egyfajta különleges mellékszerepet, így nem érezzük úgy, hogy csak azért került bele a játékba, mert a filmekben is kiemelt szerepet kapott. A másik dolog az idő és a tér változása. Ellis és Bullet hamar eljutnak egy óriási, öreg, elszáradt fához, amit közelebbről megvizsgálva Ellisnek hallucinációi támadnak egy korábbi bevetéséről. Ezek után az idő teljesen felborul, korábban bejárt helyek tűnnek évekkel későbbinek, gazzal benőtt autóroncsok vadonatújnak, nemsokára pedig a kis csapat belebotlik Lanning sheriff megcsonkított és avarral betemetett holttestébe és mindezt úgy, hogy bár a hulla egyértelműen Lanning, ő mégis tovább beszél Ellishez a rádión, mintha mi sem történt volna.

blair_witch_20191226182841.jpg

blair_witch_20191226182909.jpg

blair_witch_20191226174734.jpg

Ez - azaz, hogy az erdő a bolondját járatja minden betévedővel - tényleg klassz. Működött a 2016-os filmben és működik itt is. A játékmenet lényegében csak annyiból áll, hogy haladunk egyre beljebb az erdőben és keressük a nyomokat. Ebben nagy segítségünkre lesz Bullet, aki előreszalad, ha talál valami érdekes vagy épp szagot fog, de előkotorhat nekünk különféle gyűjthető tárgyakat is innen-onnan. Jópofa, hogy bármikor megsimogathatjuk, adhatunk neki juti-falatot, utasíthatjuk, hogy szaglásszon körbe a környéken és így tovább. Vele való kapcsolatunk hatással lehet a játék végére, szóval érdemes odafigyelnünk rá! Sajnos bekerült néhány ellenfél is, főként a sötétben megbújó és lesből támadó szellemlényekkel gyűlhet meg a bajunk, de őket a zseblámpa fényével könnyedén visszaverhetjük. Azonban az avar alatt hömpölygő, láthatatlan lényeknél már a fejemet fogtam, hogy ilyesmit most mégis miért kellett beleerőltetni a programba?! Képzeljétek el, milyen lett volna, ha az első filmben a háromfős társaság éjszakánként nem gyerek-szellemek sírását hallja odakintről, hanem ilyen ide-oda cikázó avar-akármiket látnak maguk körül. De még csak nem is ezek zökkentenek ki leginkább az erdő nyomasztó atmoszférája alól, hanem az Ellis PTSD-jének köszönhetően random megjelenő háborús helyszínek. Az egyik ilyennél pár napra talonba tettem a játékot, mondván ez egy vicc, és abszolút méltatlan az egész boszorkányos legendához. Lövészárkok, lebombázott házak, utcatáblák arabul és süvítő lövedékek...komolyan, mi ez?!

blair_witch_20191226184342.jpg

blair_witch_20191226184747.jpg

blair_witch_20200101170656.jpg

blair_witch_20200101170850.jpg

blair_witch_20200101170900.jpg

Utána elérkezünk a fűrészmalomhoz. Ez egy jelentőségteljes helyszín, mert itt ismerhetjük meg Carver-t, aki egyrészt felelős Peter eltűnéséért, másrészt egy tébolyodott gyilkos, aki valamiért ágakkal és sárral borítja magát. Pont a fűrészmalomnál találtam egy feljegyzést, amit Carver egykori áldozata írt. Eszerint nincs semmiféle boszorkány, nincs semmiféle démon vagy idegen lény, a gyilkos maga egy ember. Nos, itt a készítők kukázzák az egész 2016-os UFO baromságot és visszakanyarodunk a múlthoz. Az (ál)weboldal szerint a '40-es évek elején Rustin Parr, a hírhedt gyerekgyilkos az erdőben lévő házába csalta áldozatait, és amíg az egyiket megölte, addig a másikat a sarokba állította a pincében. Elmondása szerint egy női hang késztette tettei elkövetésére. 1996-ban (avagy a franc se tudja már, milyen idősíkban járunk) Carver szintén egy női hangot emleget Ellisnek, majd némi közjáték után azt kéri, hogy végezzünk Bullettel. Persze megtagadjuk a kérését, azonban ismét elveszítjük eszméletünket és újabb rémálmok és hallucinációk után megtaláljuk a halálos sebet kapott Bullettet. Itt választhatunk, hogy magunkkal cipeljük az egyre csak újra és újra loopként visszatérő szurdokban, vagy pedig magára hagyjuk elpusztulni. Én hősiesen cipeltem őt, ameddig csak erőm bírta, ám Ellis végül összeesik. Mikor magunkhoz térünk, a zuhogó esőben a villámlások pillanatnyi fényében végre megláthatjuk, hol is ér véget történetünk: Rustin Parr házában.

blair_witch_20200101181051.jpg

blair_witch_20200101181145.jpg

blair_witch_20200101181238.jpg

blair_witch_20200101181302.jpg

Bizony, a végjátékra csak összekapja magát a Blair Witch és az idióta avar-szörnyek meg háborús flashbackek után végre ott állhatunk a híres ház előtt, ami mindennek a gócpontja. Számomra hatalmas élmény volt betérni, noha a 2000-es Blair Witch Vol.1 Rustin Parr-ban már megtehettem ezt korábban is. Itt jegyezném meg, hogy a készítők a házzal kapcsolatban beleszaladtak egy igen nagy baklövésbe. Megbomlott elménk hatására nem csupán a szobák, de az idő is változik, így egy alkalommal hirtelen átkerülhetünk a '60-as évekbe. A mocskos módon leromlott, pusztuló ház a szemünk láttára nyeri vissza régi fényét: a falak visszaépülnek, az ajtók helyükre kerülnek, stb. NADE! Mégis hogyan lehetett volna ennyire szép állapotban a ház a '60-as években, ha már az 1941-ben játszódó Blair Witch Vol.1 Rustin Parr-ban is úgy nézett ki, mint ami épp lebontásra vár? El tudom képzelni, hogy a készítők nem játszottak a játékkal vagy nem ismerik eléggé az alapanyagot, de ez jókora szarvashiba. Az viszont remek ötlet, hogy az egyikben befejezésben azt láthatjuk, hogy Ellis megöli Carver-t, majd ő maga válik Carverré. Ezáltal a kör újraindul, hiszen csak úgy, mint Rustin Parr, Carver is gyerekeket gyilkolt (fényképeiket megtalálhatjuk a ház pincéjében), tettei elkövetésére pedig egy női hang késztette. Ez azt jelenti, hogy a boszorkány valóban létezik, de ahelyett, hogy látható alakot öltene, inkább megfertőzi a gyenge emberek tudatait (Parr és Carver félőrültek voltak, Ellis PTSD-vel és lelki traumákkal küzdött), majd ráveszi őket a gyilkolásra. Ráadásul Ellis lelkét nem csupán az egyik félresikerült bevetésének és annak köszönhetően hat ember halálának szörnyű terhe nyomja, hanem egy civil nő véletlen megölése, és Peter, az általunk keresett kisfiú testvérének, Adamnak lelövése is, akit egy bolti lopásnál ért tetten, azonban később kiderült, hogy az áldozatnál nem is volt semmiféle fegyver.

blair_witch_20200101182155.jpg

blair_witch_20200101183126.jpg

blair_witch_20200101185555.jpg

blair_witch_20200101185530.jpg

Többféle befejezést is elérhetünk, attól függően, hogy a játékban hol, miként cselekszünk, illetve, hogy Bullettel milyen viszonyt ápolunk. A stáblista előtt még kapunk némi szöveges információt, hogy tetteink hatására mik történtek, illetve mik nem történtek meg a valóságban. Ha jól értelmeztem, az erdőben töltött kalandunk összesen 4 évet (!) emésztett fel, és befejezéstől függően dől el például az is, hogy Lanning sheriff holttestét felfedezik-e, Bullet túléli-e, Peter sorsa örök homályba vész, meghal Carver kezei által, vagy pedig épségben hazakerül családjához. A sztori tehát éppenséggel nem lenne vészesen rossz, csak épp túl sokszor bicsaklik meg a saját lábában és olyan félreértelmezésekkel rombolja tovább a legendát, amiket egyszerűen nem lett volna szabad beleírni a cselekménybe. Jól látszik, hogy a készítők elsősorban a 2016-os filmre támaszkodtak - látványvilágban legalábbis biztosan -, noha elvétve bele lehet futni egy-egy érdekességbe a mitológiával kapcsolatban. Ilyen például, amikor egy kocsi fényszóróit kell felkapcsolnunk és bekapcsolhatjuk az autórádiót is, ahol épp egy beszélgetős műsor megy, melyben kifejtik, hogy miért az egyetlen túlélő, Kyle Brody volt a Rustin Parr gyilkosságok kitalálója. Egy másik esetben pedig, ha pont jókor hallgatunk bele a rádióba, Lanning megemlíti egy társának, hogy ismét az éj leple alatt kell éjszakázniuk, mint mikor azt a három diákot keresték és hogy hiába vetettek be még egy helikoptert is, semmiféle nyomot nem találtak. Ezek jópofa utalások, de sajnos az összképen vajmi keveset változtatnak. Ront még a beleélésen a temérdek bug is, amik főként Bullethez köthetőek. Szegény sokszor egyáltalán nem áll a helyzet magaslatán: elakad különféle tereptárgyakban, lefagy és csak ugat egyhelyben, de belefutottam olyanba is - ezt fel is vettem, lenn láthatjátok -, hogy a levegőben rohangált. Mondanom sem kell, mennyire illúziórombolóan hat mindez.

Rengeteg potenciál rejlett a Blair Witch-ben, simán össze lehetett volna kapcsolni erőteljesebben a mitológiával és a filmekkel is, ami adott volna egy jókora löketet ismét az egész legendának, de így csak egy közepes horrorjáték lett a végeredmény, ami mind a készítők korábbi alkotásai (Layers of Fear, Observer, Layers of Fear 2), mind a Blair Witch mítosz kedvelőjeként csalódást keltett. A téma iránt érdeklődőknek azért egy végigjátszást megér (ha más nem, nézzétek végig YouTube-on!), de hogy semmiképp sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az biztos! Talán érdemes lett volna még 2-3 évet beleölni a fejlesztésbe, kigyomlálni a bugokat és kibővíteni a sztorit annyira, hogy a fanok is elégedettek legyenek. Így sajnos a két szék között a padlóra esett a Blair Witch, hiszen nem elég, hogy a rajongókat nem szolgálja ki, még a horror-kedvelőknek is csalódás lehet, mivel gyakorlatilag egyetlen egy valóban hatásos jumpscare került bele, az is csak a végjátékra. Egészen addig egyszerűen nem találkozunk félelmetes résszel, még maga az erdő sem annyira parás, ha végig ott van mellettünk hűséges négylábú társunk, Bullet. Ugye 2018-ban bejelentették, hogy tévésorozat is készül a témában...hát, ezek után már csak félve várom. Örülnék neki, ha nem bővítenék tovább holmi oda nem illő baromságokkal a legendát és visszatérnénk az alapokhoz. Azokhoz a témákhoz, amik még nem lettek rendesen kifejtve, maximum említés szintjén. Ilyen a Koporsó-szikla, a patakból kinyúló kéz, Elly Kedward (ő már kapott ugyan egy rajongói kisfilmet), az 1800-as évek végén történt polgárháborús események, az 1941-es nyomozás és akár a '94-es eltűnések. Rengeteg lehetőség lakozik a boszorkány mítoszában, csak ki kéne használni méltósággal. Talán egyszer ennek is eljön majd az ideje.

Értékelés: 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr9215379802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.