Egy időben teljesen odavoltam a found footage horrorfilmekért, de mint minden más műfaj, ez is elkezdett felhígulni a sokadik Paranormal Activity, meg "a kezemhez ragadt a kamera, ezért mindent levideózok" -szerű zs-kategóriás ocsmányság után. A mai napig igen nagy kedvencem az 1999-es Ideglelés, bár tudom jól, hogy magát az ál-dokumentum műfajt nem ez a film használta először (bár igen sokat tett hozzá a sikeréhez). A 2007-es Paranormal Activity után aztán gombamód kezdtek szaporodni az ilyen kézikamerás filmek, hol jobb (REC 1-2, Lake Mungo, The Tunnel), hol pocsék (Piramis, Akasztófa) minőségben.
A Noroi 2005-ös, azaz két évvel a műfaj újbóli felvirágzása előtt született, ám mégis messze az egyik leghitelesebbnek látszó ilyen jellegű horror a zsánerben, valóságosnak tűnő bevágott TV-műsorokkal és riportokkal. Rendezője az a Shiraishi Kôji volt, aki később a torture porn műfajt is szinesítette az ultra-brutális és gyomorforgató 2009-es Grotesque-el.
A film főszereplője Masafumi Kobayashi, aki a természetfeletti jelenségek kivizsgálására tette fel az életét. Több könyve is megjelent már, és éppen legújabb, "Noroi" névre keresztelt dokumentumfilmjén dolgozott, mikor a házában tűz ütött ki. Felesége meghalt, Kobayashi pedig nyom nélkül eltűnt. Az idáig vezető történéseket láthatjuk a filmben, melyeket a cameraman, Miyajima rögzített. Ami a leginkább tetszett nekem, az a film visszafogottsága volt. J-horrorról van szó, ahol a feszültségkeltés és a sejtetés elengedhetetlen eszköz (lásd: Shutter, A szem 1-2) és szerencsére direkt nem tolnak az ember arcába holmi gagyi CGI-szellemet, ugyanakkor mutatnak olyasmiket mondjuk egy kép sarkában, vagy egy szereplő mögött a háttérben, amitől instant kiráz a hideg. 2-3 olyan jelenet is van a filmben, amire még ma is azt tudom mondani, hogy "AZTAK*RVA!" Az egyik ilyen a film vége, ami a maximumra pörgeti a félelem-faktort, de előtte is történnek olyan dolgok, hogy csak kapkodtam a fejem.
Nagyon tetszett, hogy az ősi átokkal kacérkodó történet egy kerek egésszé áll össze, valamint hogy az olcsó ijesztgetésekhez szinte egyáltalán nem nyúltak. Az egész valóban olyan, mint egy dokumentumfilm, amit két lelkes amatőr rögzített. Az erdőben az éjszaka közepén játszódó rész a pillanatra bekapcsolt éjjellátóval (és mindazzal, amiket megmutat) pedig legalább annyira sokkoló momentum, mint a REC padlásos jelenete. Sajnálom, hogy viszonylag kevés figyelmet kapott a Noroi, pedig egy nagyszerű J-horror, igazi borzongató pillanatokkal és egy nagyon érdekes rejtéllyel a háttérben, amit a szereplők igyekeznek a lehető leghamarabb megoldani. Érdemes tenni vele egy próbát azoknak is, akiknek már csömörük van a rengeteg gagyi ál-doksi rettenetből és kíváncsiak rá, hogy a japánok mit tudtak alkotni a témában. Részemről simán ott a helye a Ringu, vagy a Ju-On mellett.
