Akik krónikus John Wick hiányban szenvednek, azoknak befutott a Nobody (Senki), amiben a Better Call Saul sztárja ver laposra mindenkit, aki az útjába kerül.
Hutch Mansell (Bob Odenkirk) élete a nagybetűs Dögunalom. Minden nap ugyanazt csinálja: felkel, kiviszi a kukát, reggelizik, munkába megy (busszal), majd irány haza. És másnap ugyanez elölről, aztán újra és újra. A férfi közben teljesen elhidegült a feleségétől és már csak emlékként gondol azokra a napokra, amikor még boldog házaséletet éltek. Aztán egy nap valami felkavarja az állóvizet. Két botcsinálta rabló tör be a Mansell-házba, és bár Hutch és a fia rajtuk ütnek, az apa elengedi a két tagot. Ez az első pillanat, mikor Hutch-ban elkezd feltörni a régi, elnyomott, "kérdés nélkül szétverek mindenkit a p*csába" énje, de itt még kordában tudja tartani - később egy buszon randalírozó társaságnál már nem. Pechére az egyik péppé vert suhanc egy nagyhatalmú orosz maffiózó testvére, aki innentől vérbosszút esküszik. Hutch pedig végre azt teheti, amihez igazán ért: eszközökben nem válogatva, látványos módon legyilkol bárkit, aki az útjába áll és veszélyezteti a családja biztonságát.
A filmet korábban is többször hasonlítgatták a John Wick trilógiához (mondjuk a poszter is egy az egyben John Wick 2), és a vágások, a bunyók, az összecsapások valóban hozzák is ugyanazt a szintet. A Nobody eleje parádésan jó lett! A vágás feszes, a tempó pörgős, Michael Ironside meg kövér, de itt kapjuk meg az idei év eddigi legjobb akciójelenetét is, a buszos verekedés képében. Ez a rész tényleg olyan lett, hogy simán elmenne akármelyik John Wick részbe. Aztán a film második felére mintha elfogyna a muníció. Mikor már a nyugdíjas otthonból szabadult, csontsovány Christopher Lloyd is shotgunnal lövöldözik, ott hitelét veszti az egyszemélyes gyilkológép karaktere (bónusznak a rapper RZA-t is előrángatják), és bár Bob Odenkirk tisztességesen odateszi magát, azért ő messze nem egy Keanu Reeves, aki jobbára maga csinált meg minden hajmeresztő bunyót a John Wick filmek forgatásán.
Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam jól a filmen. Mielőtt felvonultatnák a jól bejáratott kliséket, tényleg van néhány olyan pillanat, ami rendesen odaver - szó szerint. Törnek a csontok, hullanak a fogak, szinte érezni lehet a bevitt ütések súlyát, vagy amint a zsebkés a húsba mar. Ezekben a jelenetekben brillírozik a Nobody, és ezek miatt - meg amíg nem jön a John Wick 4 - mindenképp érdemes megnézni.