A V/H/S filmek korábban nem kavartak túl nagy port, de mivel antológiáról van szó, és mindegyik részbe fért 4-5 kisfilm, könnyen fogyaszthatóak voltak a horrorkedvelőknek. Az új részt az amerikai Shudder streaming szolgáltató vette meg, aminek én kifejezetten örültem, mert elég bevállalós tartalmakat is kiadnak (lásd: Violation) és bíztam benne, hogy most sem lesz ez másképp. Hát, nem is lett. A V/H/S/94 elszabadítja a tébolyt, de néha olyan mértékben, hogy az már brutális. A gore csúcsra van járatva majdnem az összes bekerült kisfilmben (amit a The Night Comes for Us és a Headshot indonéz rendezője, Timo Tjahjanto itt megalkotott, az az elb*szott groteszk magasiskolája). Mivel elvileg '94-ben járunk, ezért a legtöbb felvételre került valamiféle szűrő is, ami szemcséssé, zavarossá teszi a képet, csak hogy még jobban érvényesülhessen a retró hatás. Ez egyébként a díszletekben és a ruhákban is visszaköszön, többnyire tényleg amatőr kisfilmek érzetét átadva, ami elég sokat emel a hangulaton.

Direkt nem szeretném ellőni, hogy miről szólnak ezek a kisfilmek, mert sokkal jobb, ha a meglepetés erejével hatnak. Annyit azért elárulok, hogy nekem a kedvencem a második, Simon Barrett (You're Next, Blair Witch) által rendezett epizód lett, amiben egy nőnek virrasztania kell egy borzalmas balesetben elhunyt idegen mellett egész éjjel. Természetesen szakad kinn az eső, tombol a vihar és a koporsóból mintha furcsa zajok szűrődnének. Ez a rész nem csak a para-faktort maxolja ki, hanem egy annyira hátborzongató lezárást is kap, hogy még én is beleborzongtam. Egyébként a többi kisfilm is érdekes, ötletes koncepciót követ, és a rejtett vágások, valamint a speciális effektek is nagyon rendben vannak. Szerencsére a CGI nagyon minimális, inkább a maszkmesterek munkáját illeti dicséret, akik láthatóan a már említett Timo Tjahjanto által rendezett résznél voltak elemükben a leginkább. Horror-fanoknak mindenképp ajánlom, abszolút ízletes csemege, rengeteg vérrel, belsőséggel és nagyon groteszk, néha megmosolyogtató jelenetekkel.