Melissa (Sierra McCormick) nem így tervezte az estét. Hatalmas vihar tör ki odakinn, látszólag egy tornádó is elérni készül a várost, ő pedig családjával együtt bezárkózik házuk mosdójába, amíg jobbra fordul a helyzet. Csakhogy nem fordul jobbra. Egy fa pont nekidől az ajtónak, így nem tudnak kijutni, bár talán jobb is, mert úgy néz ki, hogy nem egyszerű vihar volt ez, ami végigtombolt a környéken. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy maga az apokalipszis jött el. A kicsiny család megkezdi a harcot a túlélésért: mosakodni tudnak, víz is van, de enni nem tudnak mit, és nagyon úgy néz ki, hogy a segítség sem érkezik. Egyébként is egy széthullóban lévő családról van szó (az apa piás, az anya félrelépett) és az egyre növekvő feszültség a bezártságérzettel a pattanásig feszíti az idegeket. Miért történik mindez és miért pont velük? Úgy tűnik, hogy Melissának több köze van az egészhez, mint amennyit elárul. Nem veszi magát véresen komolyan a film, sokszor inkább átcsap abszurdba, de egész ötletes dolgokat ki tudtak hozni belőle, és nem utolsó sorban Sierra McCormick (The Vast of Night, American Horror Stories) is gyönyörű. Sőt, még egy jópofa Ozzy Osbourne cameo is befért, bár ezúttal csak a hangát hallhatjuk, de hogy milyen szerepben, azt nem szeretném lelőni. Átlagos, a végére kicsit gore-ba átcsapó horror. Jövőre már nem fogunk emlékezni rá, de egy próbát érdemes tenni vele.