Az újhullámos francia horrorfilmek igen nagy hatással voltak a horror műfajára, hiszen kegyetlenségükkel egy új szintre emelték az erőszak-faktort. Az Inside (2007), a Martyrs (2008), a Maniac (2012), vagy épp a Raw (2016) igazán emlékezetesek a mai napig. Utóbbi rendezője, Julia Ducournau állt most elő egy új filmmel, amely a Titane nevet kapta. Alexia (Agathe Rousselle) showgirlként tevékenykedik, de gyerekkorában volt egy autóbalesete, ami miatt egy titánium lapot építettek be a fejébe. Ez kissé összezavart benn pár dolgot, ezért a lány random gyilkol, ha épp úgy tartja kedve. Miután - ezt nem igazán lehet szebben megfogalmazni - közösül egy kocsival (!), a következő ámokfutásánál valakinek sikerül meglépnie, így Alexia körözött személlyé válik. Megpillant egy több mint 10 éve eltűnt kisfiú kereséséről szóló "missing" plakátot, és úgy dönt, felveszi a személyazonosságát - innentől ő már Adrien. Csakhogy előkerüléséről értesítik az eltűnt fiú valódi apját, Vincentet (Vincent Lindon) is, aki elfogadja, hogy akit maga előtt lát, az a 17 éve eltűnt fia. Hazaviszi hát, és megpróbálnak ketten tovább élni. Csakhogy Alexia/Adrien a kocsival töltött éjszaka után teherbe esett. Melleit, valamint egyre növekvő pocakját pedig rendre el kell rejtenie Vincent, és a beosztottjai előtt, ami egyáltalán nem egyszerű, és kvázi borítékolva van, hogy előbb-utóbb kiborul az a bizonyos bili.

A Titane testhorror, méghozzá a durvábbik fajtából. Meztelenség, szex, erőszak, brutálisan erős színészi alakításokkal (Agathe Rousselle nevét jegyezzük meg!), parádésan jó zenékre. Mintha Gáspár Noé rendezne egy horrorfilmet a '80-as években. Alexia átalakulását fájdalmas végignézni, és nem csak az olyan jelenetek miatt, mint mikor egy nyilvános wc-ben saját magát veri össze, hogy jobban hasonlítson egy 17 éve eltűnt emberre. Lelkileg is gyötrődik, ám nála jobban talán csak Vincent szenved. Az ember, aki évekig élt úgy, hogy nem tudta, mi történhetett a gyerekével és most mindent elölről kell kezdenie. Különleges horror lett a Titane. Egyáltalán nem könnyű néznivaló, de a Raw után pont valami ilyesmire számítottam. A főszereplő metamorfózisa, a lelkileg megtört apa kálváriája, a nagyszerű fényképezés és a valóban kiváló zenei aláfestés miatt mindenképp érdemes adni neki egy esélyt.