Beth (Rebecca Hall) férje egy napon bármiféle előjel nélkül öngyilkosságot követ el, így a nő egyedül marad tóparti házukban és kénytelen megbirkózni a gyásszal, valamint az elfogadással, hogy Owen nincs többé. Aztán egyre furcsább dolgok kezdenek történni. Kopogásokat, lépteken hallani éjszakánként, Beth-et pedig rémálmok kezdik gyötörni, amelyek valahogy mind kapcsolódnak elhalálozott férjéhez. Egy nap felfedez egy képet Owen hátrahagyott mobiljában, amely ugyan az ismerősei szerint őt ábrázolja, ám Beth erősen kételkedik ebben. Nekiáll visszakeresni a törölt képeket és maga is meglepődik, hogy miket talál. Úgy néz ki, hogy Owen csak a felszínen élte a szerető házastársi életet, és titokban sokkal sötétebb lelke volt, mint azt Beth valaha is gondolta volna.

A The Night House több elemében is a Gothikára emlékeztet Halle Berryvel, legalábbis ami a sztorit illeti. Mivel egyfajta kísértet is van a házban, jónéhány jumpscare bekerült a képbe, de szerencsére ezek abszolút jól lettek elhelyezve és nem pofátlanul sablonosak. A film az elengedésről is szól, hogy mi van akkor, ha egy szerettünk hirtelen meghal, és hiányát nap mint nap érezteti velünk a ház, ahol együtt éltünk vele és megannyi emlék kötődik hozzá. A végével nem igazán vagyok kibékülve, de tény, hogy a jobb horrorfilmek közé tartozik idén a The Night House, ami nem csak ijesztget, de el is gondolkodtat valamennyire. Központi témája elég súlyos, Rebeca Hall pedig nagyszerűen kelti életre a gyötrődő főszereplőt, aki a szellemjárás mellett saját érzelmeivel is harcot vív.