2021-ben is kaptunk rengeteg nagyszerű filmet (beleértve a horrorfilmeket is!), sorozatot, zenét, könyvet és videójátékot egyaránt. Bár egyértelműen van még néhány, amiket minél előbb pótolnom kell (főleg az itthon még be nem mutatott, vagy streamingre fel nem került gyöngyszemek közül), azért így sem panaszkodhatok: nagyon sok élménnyel gazdagodtam idén. A játékokról bővebben ITT írtam, most pedig lássuk az év legjeit a Focker blog szerint!

Az év legparább jelenete: Ki van a pincében? (Caveat)

A Shudder rengeteg félelmetes horrorral ajándékozott meg bennünket idén is, de a Caveat kimagaslik közülük a roppant nyomasztó hangulatával, és egy olyan iszonytató, a nézhetetlenségig fokozottan feszült pincés jelenettel, hogy elsőre még én is eltakartam a szemem, pedig csak egy kikukucskálásról van szó egy omladozó fal mögül. Ez a rész lassú, rengeteg időt hagy arra, hogy a vérnyomásunk az egekbe szökjön, az egészet pedig megkoronázza az idegtépő zene a háttérben.

Az év intro-jelenete: Vihar előtti csend (The Quiet Place 2)

Bár a Hang nélkül 2 nekem nem igazán tetszett jobban, mint az elődje, azt meg kell hagyni, hogy a nyitány fantasztikus lett. John Krasinski nagyszerűen építi fel a feszültséget, ugyanis mi már pontosan tudjuk, hogy hamarosan el fog szabadulni a pokol, ám a kisváros lakói még nem. Süt a nap, élvezik a remek időt, mindenki barátságos, ám a helyi baseball meccset hirtelen az égboltot átszelő meteorok lepik el, amikkel megérkeznek a jól ismert lények és onnantól fogva másodpercek alatt eluralkodik a káosz.

Az év outro-jelenete: Képzelet, vagy valóság? (Saint Maud)

A Saint Maud-ban láthatunk különféle isteni jelenéseket és transzcendens élményeket, de sosem tudhatjuk biztosan, hogy amit látunk, az a valóság, vagy csak a főszereplő, Maud, bomlott elméjének kivetülései. Erre a legutolsó jelenet, legutolsó képkockája is remek példa azzal az egyetlen villanásával, ami azonnal beleég az emlékezetünkbe.

Az év WTF?!-jelenete: Gabriel megmutatkozik (Malignant)

James Wan új horrorfilmje eléggé megosztotta a közönséget, de az tény, hogy ismét sikerült egy brutális csavart beleépítenie a sztoriba, amit nem feltétlenül szeretnék lelőni, de legyen elég annyi, hogy mikor megtudjuk, hogy pontosan milyen kapcsolatban is áll a film főszereplője, Madison, az őt gonosz árnyként kísértő Gabriellel, az valami parádés, egyben hátborzongató leleplezés. A pontot az i-re pedig az utána következő véres leszámolás teszi fel, amit egyébként egy valódi táncos, Marina Mazepa ad elő.

Az év visszatérése: Dexter Morgan (Dexter – New Blood)

Nem gondoltam volna, hogy a vérszegény 8. évad után valaha is viszontláthatom még Michael C. Hall-t a sorozatgyilkos Dexter szerepében, de szerencsére a Showtime hallgatott a rajongók évek óta tartó könyörgésére, és csak elkészítették az új évadot. Dexter immár nem a napfényes Miami-ban, hanem egy hófödte amerikai kisvárosban, Iron Lake-ben él álnév alatt, azonban a múltja végül itt is utoléri.

Az év összecsapása: Szemtől-szemben (The Last Duel)

Egy történt háromféle verziójában való megismerése után Matt Damon és Adam Driver végre ott állnak egymással szemben a sötét középkor esőáztatta, fekete földjén, és Ridley Scott teljes mértékben a nézőre bízza, hogy kinek az életben maradásáért fog szorítani. Mert egyvalaki itt bizony meghal, és az utolsó párbajt Scott kellően elnyújtva, brutális kegyetlenséggel prezentálja. Nem lehetett kellemes élmény tetőtől-talpig páncélban küzdeni az igazadért azokban a vészterhes időkben.

Az év legdurvább jelenete: Egy hulla teljes eltüntetése (Violation)

A film alapvetően egy kimért rape & revenge sztori, és nem egy slasher, ám az év egyik legdurvább, legborzalmasabb jelenete mégis itt kapott helyet. A mentálisan láthatóan cseppet sem egészséges főszereplő hölgy olyan precizitással tüntet el egy holttestet, hogy az félelmetesebb, mint bármilyen jumpscare. Még borzalmasabbá teszi az egészet, hogy előtte magát a gyilkosságot is végig kell néznünk.

Az év akciójelenete: Verekedés a buszon (Nobody)

Bob Odenkirk csak haza akar menni, mikor néhány suhanc felszáll a buszra és elkezdenek kötekedni. Főhősünk nem hagyja annyiban a dolgot, és rendet tesz. De úgy, hogy repülnek a fogak, törnek a csontok, szakad a hús és minden ütésnek mi is érezzük a súlyát. John Wick igazán büszke lenne!

Az év mellényúlása: Zombik, még mindig (Resident Evil - Welcome to Raccoon City)

A 2002-es első adaptáció sem volt sokkal több, mint egy B-kategóriás akció-horror, a folytatások pedig egyenesen a trash pöcegödrébe lökték a szériát. A 2021-es remake lehetett volna egy feszült pszicho-horror is, ami végig a Spencer-birtokon játszódik, feldolgozva a Resident Evil 1 történetét, és középpontba állítva a félelemkeltést. Ennek ellenére ismét sikerült egy trash-filmet csinálni, borzalmas CGI-vel, kifordított karakterekkel (Leon meg sem közelíti játékbeli énjét), és összecsapott sztorival, amit még a humor, valamint a fan service sem képes megmenteni.

Sorozatok:

• Év csalódása: Narcos - Mexico
• Év meglepetése: Dexter - New Blood
• Év legjobbjai:
• 5. The North Water
• 4. Brand New Cherry Flavor
• 3. Midnight Mass
• 2. Arcane
• 1. Squid Game

Filmek:

• Év csalódása: No Time to Die
• Év meglepetése: The Suicide Squad
• Év legjobbjai:
• 5. The Green Knight
• 4. Sabaya
• 3. The Last Duel
• 2. Last Night in Soho
• 1. Saint Maud

Horrorfilmek:

• Év csalódása: Dont Breathe 2
• Év meglepetése: Violation
• Év legjobbjai:
• 5. Titane
• 4. The Medium
• 3. VHS 94
• 2. My Heart Can't Beat Unless You Tell It To
• 1. Caveat

Köszönöm, hogy idén is benéztetek hozzám egy kis olvasnivalóért! A statisztikák szerint elég nagyot ment 2021-ben az oldal, mivel szinte minden kikerült cikket átvett az Index, vagy az Index 2, így szélesebb közönséghez is eljuthatott egy-egy ajánlóm. Sajnos valamikor év elején a Facebook letiltotta a megosztásokat, így ott nem lehet közzétenni az oldalról származó linkeket, de ettől függetlenül is nagyon szép eléréseket produkált a blog idén. Én bízom benne, hogy 2022-ben sem lesz ez másképp, és ugyanitt találkozunk!