Darby (Havana Rose) épp az elvonón tengeti mindennapjait, mikor értesül róla, hogy édesanyja kórházba került, és meglehetősen súlyos a dolog, szóval mielőbb oda kéne mennie. Megszökik hát, de balszerencséjére épp lecsapni készül egy hatalmas hóvihar, szóval két lehetősége van: vagy visszamegy oda, ahonnét jött, vagy pedig néhány kilométerrel előrébb meghúzza magát egy vendégházban, néhány ismeretlen társaságában - természetesen utóbbi mellett dönt. Odabenn aztán megismerkedik a többiekkel, és egy meglehetősen unalmas, kártyázással egybekötött éjszaka várna rájuk, ha Darby nem fedez fel egy szörnyű titkot az egyik kinn álló furgon hátuljában. Innentől kezdve egyértelművé válik, hogy az ítéletidő miatt összeverődött társaság valamelyike meglehetősen veszélyes. De ki lehet az? Térerő nincs, a hóvihar pedig egyre durvább odakinn, úgyhogy semmiféle segítségre nincs kilátás. A No Exit egyszerre idézi meg az Azonosságot és a szélsőséges időjárás miatt teljesen elzárt vendégház apropójából a Ragyogást, ugyanakkor képes megállni a saját lábán, és az utóbbi idők egyik legjobb thrillere kerekedik belőle, ami nem csak jól működő csavarokkal operál, de még a végére is azt tudom mondani, hogy tökéletes - ilyen is régen volt már számomra ebben a műfajban. Bár nem kifejezetten véres (azért a szögbelövőre ezentúl másképp fogunk nézni), remekül adagolja a feszültséget és tereli a gyanút egyik karakterről a másikra. A színészi játék abszolút korrekt (Danny Ramirezt jó volt viszontlátni a The Falcon and the Winter Soldier után), a fényképezés pedig gyönyörű: hóvihar talán még sosem volt ennyire lenyűgöző és fenyegető egyben.
