Új év, újabb V/H/S/, ami az eddigi legvéresebb felvonás lett. 2012 óta, tehát már több mint 10 éve fut ez a franchise, aminek az alapjai nem igazán változtak. Rövid, többnyire ismertebb rendezők kisfilmjeit mutatja be, méghozzá kézikamerás stílusban. A tavalyi felvonás a V/H/S/99 volt, ami nekem már kevésbé nyerte el a tetszésemet, de igazából ha a Shudder évente kiad egy-egy új részt, akkor már boldog vagyok, hiszen minimum egy kisfilm mindig be szokott találni nálam is. A 85-ből már ki lehet találni, hogy most egészen a ’80-as évekig mentek vissza és a régi, agyonmásolt VHS-ekre jellemző zavaros, képhibákkal teli effekteket kapunk, ami itt-ott talán már egy kicsit túl is lett tolva, de a lényeg egyébként is a mini-sztorikban keresendő. Nem mellesleg a poszter is igen menő lett:
A David Bruckner (Hellraiser, Éjszaka a házban) által rendezett Total Copy végigkísér minket, és egyfajta kerettörténetet mutat be, amiben tudósok kísérleteznek egy Rory nevű lénnyel, aki teljesen rá van kattanva a tévézésre. A Halálos kitérő rebootjáért felelős Mike P. Nelsontól jön a No Wake, amiben egy csapat fiatal bulizni megy a közeli tóhoz, azonban a kirándulás hamar rémálomba fordul. A God of Death-ben egy spanyol tévéadást kell megszakítani, mert időközben földrengések rázzák meg az épületet – viszont valami más is lapul odalenn. A TKNOGD talán a legérdekesebb, mert a VR korai időszakába visz el, mikor egy nő egy színpadi előadás során azt próbálja bemagyarázni a közönségnek, hogy az ő istenük már halott és a technológia istenét kellene életre hívni helyette.