Két dolog miatt vártam nagyon ezt a filmet. Az egyik, hogy az argentin Demián Rugna rendezte, aki a 2017-es Terrified című horrorral nagyon betalált nálam. A másik pedig, hogy Scott Derrickson, a Sinister és a Fekete telefon rendezője egy interjúban megemlítette, hogy szerinte az idei év egyik legjobb filmje a Barbie mellett – igen, elég erős a kontraszt. A When Evil Lurks időközben felkerült a Shuderre, és kifejezetten sajnálom, hogy külföldön is csak néhány moziban vetítették, hiszen nagyon szívesen megnéztem volna nagyvásznon is.

A sztori szerint két testvér, Pedro és Jaime rájönnek, hogy a környéken valaki rejteget egy fertőzött/megszállt embert. A démon még nem tudott megszületni, viszont a test már kvázi bomlásnak indult, ezért kellene jönnie egy hivatalos személynek, aki végez a gazdatesttel – csakhogy ez nem történik meg. A két testvér annyiban hagyná a dolgot, de a földbirtokos Ruiz úgy dönt, hogy azonnal el kell tüntetni a félig már hulla alakot. És igazából itt kezdődnek a problémák. A fertőzöttet nem lehet lőfegyverrel megölni, a vele való érintkezés szigorúan tilos, nem lehet a nevén nevezni a démont és arra is ügyelni kell, hogy nehogy bármiféle fényforrás legyen a közelben, mert ezek az ördögi teremtmények az árnyékokat kihasználva közlekednek. Ez így leírva totális zagyvaságnak tűnhet, de a film szépen megmagyarázza a legfontosabb dolgokat – bár bennem így is hagyott kérdéseket.

Új év, újabb V/H/S/, ami az eddigi legvéresebb felvonás lett. 2012 óta, tehát már több mint 10 éve fut ez a franchise, aminek az alapjai nem igazán változtak. Rövid, többnyire ismertebb rendezők kisfilmjeit mutatja be, méghozzá kézikamerás stílusban. A tavalyi felvonás a V/H/S/99 volt, ami nekem már kevésbé nyerte el a tetszésemet, de igazából ha a Shudder évente kiad egy-egy új részt, akkor már boldog vagyok, hiszen minimum egy kisfilm mindig be szokott találni nálam is. A 85-ből már ki lehet találni, hogy most egészen a ’80-as évekig mentek vissza és a régi, agyonmásolt VHS-ekre jellemző zavaros, képhibákkal teli effekteket kapunk, ami itt-ott talán már egy kicsit túl is lett tolva, de a lényeg egyébként is a mini-sztorikban keresendő. Nem mellesleg a poszter is igen menő lett:

A David Bruckner (Hellraiser, Éjszaka a házban) által rendezett Total Copy végigkísér minket, és egyfajta kerettörténetet mutat be, amiben tudósok kísérleteznek egy Rory nevű lénnyel, aki teljesen rá van kattanva a tévézésre. A Halálos kitérő rebootjáért felelős Mike P. Nelsontól jön a No Wake, amiben egy csapat fiatal bulizni megy a közeli tóhoz, azonban a kirándulás hamar rémálomba fordul. A God of Death-ben egy spanyol tévéadást kell megszakítani, mert időközben földrengések rázzák meg az épületet – viszont valami más is lapul odalenn. A TKNOGD talán a legérdekesebb, mert a VR korai időszakába visz el, mikor egy nő egy színpadi előadás során azt próbálja bemagyarázni a közönségnek, hogy az ő istenük már halott és a technológia istenét kellene életre hívni helyette.

Randy (Johnny Berchtold) élete már akkor megroppant, mikor még csak második osztályba járt. A tanárnőjével történt tragédia szabályosan sokkolta őt, az esemény pedig kihatott a jövőjére is. Most egy gyorsétteremben dolgozik, ahol napi szinten el kell viselnie a megaláztatást és hogy vicc tárgyává teszik a kollégái. Egyetlen ember van odabenn, aki sajnálatot érez Randy iránt: Benson (Kyle Gallner), aki soha nem szól semmit, de egy nap nála is elszakad a cérna. Szép nyugodtan kisétál, rágyújt egy cigire, kivesz egy vadászpuskát a kocsija csomagtartójából, majd módszeresen agyonlő mindenkit az étteremben – kivéve Randyt. Szánja a fiút és úgy érzi, meg tudja mutatni neki a helyes utat. Lényegében túszul ejti, kényszerítve arra, hogy vele tartson, akárhová is vezet az útja. Amint Benson minél jobban megismeri a lelkileg teljesen széttört Randyt, úgy dönt, hogy a srácnak végleg le kell számolnia a múltjával. Egy lány azért dobta, mert elpusztult a macskája? Akkor ideje felkeresni ezt a lányt és kérdőre vonni! Randy vele tart, hiszen nincs más választása. Az ember nem sokat gondolkodik, miközben csak úgy tud telefonon beszélni az anyjával, hogy egy pisztolyt nyomnak a bordáihoz. Benson viszont láthatóan egy időzített bomba. Néha teljesen elveszíti a kontrollt, kiszámíthatatlan a viselkedése és bármikor, bárkit kivégezhet – beleértve Randyt is.

Antoine (Denis Ménochet) és Olga (Marina Foïs) egy francia házaspár, akik Spanyolországban telepedtek le és növénytermesztésbe fogtak, a friss árut pedig a helyi, galíciai piacon árulják. Az idilli kép azonban elkezdett széthullani, köszönhetően egy balhés testvérpárnak, akik szívből gyűlölik, hogy idegenek tették be a lábukat a falujukba. Xan (Luis Zahera) az idősebb testvér, aki mélyen xenofób, Loren (Diego Anido) pedig egy kissé félkegyelmű egy gyerekkori baleset miatt, ám annál veszélyesebb. Az idegengyűlölet jelenetről-jelenetre erősödik a több mint kétórás filmben, a feszültséget pedig mintha téglaként építenék egyre magasabbra. A The Beasts az, ahol egy egyszerű kocsmai beszélgetés, vagy egy földút szélén parkoló autó is roppant vészjósló tud lenni. Hosszú, idegtépő jelenetek vannak benne, az emberben pedig végig ott lappang az érzés, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol.