Nézegetve a tavalyi év végi horrorfilmes összeállításokat, valami videós anyagban belefutottam egy roppant hátborzongatónak tűnő CGI-rémségbe, de sajnos filmcímet nem írtak hozzá, így sokáig fogalmam sem volt, hogy miben szerepelhet. Aztán a napokban valahogy szembejött a Moloch, ami egy sötét és kifejezetten érdekes holland folk-horror, ősi átokkal, pogány rituálékkal, meg némi vérrel - tökéletes esti kikapcsolódás! Betriek (Sallie Harmsen) valami borzalmasat élt át gyerekkorában. Sok-sok évvel később egyedülálló anyaként neveli kislányát, és a szülei is besegítenek a mindennapokban. Egy mocsaras területen élnek Hollandia északi részén, ahol is a közelben kutatók egy csoportja ásatásokat végez. Vezetőjük Jonas (Alexandre Willaume az 1899-ből), aki össze is ismerkedik Betriekkel, ám a barátság egy kissé megroppan, amikor egy este a csoport egyik tagja betör a nő otthonába és majdnem végez az édesanyjával. Betriek és Jonas elkezdenek nyomozni, és kiderül, hogy minden furcsa esemény visszavezethető egy ősi átokhoz és Moloch-hoz (vagy Mólekhez), egy ókori közel-keleti istenséghez.

A 2009-es Az árva egy igazán kellemes horrorfilm volt, kellően ütős csavarral. Egy kicsit megijedtem, mikor kiderült, hogy érkezik a folytatása, attól meg még inkább, hogy előzmény-sztorit láthatunk. Isabelle Fuhrman nagyszerű színésznő (lásd: The Novice, vagy The Last Thing Mary Saw), viszont úgy kellett újra eljátszania a kilenc évesnek kinéző Esthert, hogy ő immár 25 éves a valóságban. A legnagyobb kérdőjel számomra az volt, hogy ezt miként oldják meg. És az a helyzet, hogy a First Kill egy többnyire kellemes meglepetés lett számomra. 2007-ben játszódik, két évvel az első film eseményei előtt, mikor Leena először szökik meg az intézetből és veszi fel az Esther álnevet, amely egy eltűnt kislányé. Ennek a kislánynak az igazi szülei pedig nagyon megörülnek, hogy Esther előkerült: hazaviszik és megpróbálnak újra családként élni tovább. Persze Esther ugyanolyan elmebeteg és gyilkos szándéktól fűtött, mint korábban (időrendben később), úgyhogy hamarosan elszabadul a pokol.

2004-ben Sophia Crane és Feldman nevű haverja úgy döntenek, hogy iskolai projektként dokumentumfilmet készítenek egy helyi "mumusról", a Peeping Tom-ról. A legenda szerint ha éjfélkor odaállsz az Ilchester alagút (Ellicott City, Maryland) elé és egy teljes órán keresztül pislogás nélkül bámulsz befelé a sötétségbe, akkor Peeping Tom megjelenik. De nemhogy megjelenik, utána minden pislogással egyre közelebb kerül, míg végül el nem kap. Sophia és a kamerás srác rögzíteni szeretnék mindezt, de egy órán keresztül senki nem bírja pislogás nélkül (kivéve Paolo Ballesteros világrekorder, aki a való életben 1 óra 17 perc 3 másodpercig bírta), úgyhogy kitalálják, hogy felállítanak egy kamerát, amelynek a lencséi amúgy is hasonlítanak az emberi szemhez és nekiállnak vele filmezni az alagutat. Fel is vesznek valamit, ami mindkettejüket meglepi. Tényleg igaz lenne a legenda? Mivel a kamera nem tud pislogni, a ki- és bekapcsolásoknál történnek az egyre rémisztőbb dolgok.

Aztán Sophia és Feldman köddé válnak...

Nagyon szeretem a klasszikus kísértetfilmeket. Sajnos ezekből manapság már nem készül valami sok, utoljára a 2012-es A fekete ruhás nő tudott teljesen magával ragadni, főként az ijesztő ház és a nyomasztó hangulat miatt. A The Eternal Daughter-ben Julie (Tilda Swinton) idős édesanyjával (szintén Tilda Swinton) egy nagy vidéki birtokra utazik. Julie filmrendező és az anyjáról, Rosalindról szeretne készíteni egy új filmet. Az idős asszonyt gyerekkorában erre a birtokra küldték a háború borzalmai elől, Julie pedig megpróbálja előhozni az emlékeit, amelyek nem mindig örömteliek. Viszont maga az épület nagyon furcsa. Állandóan köd lepi el, éjszaka lépések kopognak az emeleten, az ablakok pedig szüntelenül nyikorognak a szélben - és mintha az egyik ablak mögött halovány, emberi alak kezdene kirajzolódni.