Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Normal is Boring

2013. április 18. - -Britpopper-

Nem szeretem ha valaki meg akarja mondani nekem, hogy mit csináljak. Sosem szerettem. Mindig a magam feje után mentem. Állandóan magam fundáltam ki lehetséges terveket, forgatókönyveket egy-egy helyzetre. Nem szeretek másokra támaszkodni, és kifejezetten zavar ha pátyolgatnak. Saját magam vagyok. Önálló tudattal és akarattal rendelkező egyén. A társadalom és a média persze megpróbálja bábbá formálni az embert. A hiszékeny embert. Kis idő elteltével az ilyen embert már simán lehet dróton rángatni (mint egy igazi bábot...). Én mindig is kilógtam a sorból. Nem vagyok egy extrém nagy egyéniség (mint amilyenekkel tele van a VIVA TV) de legalább magam alakítottam ki az egyéniségem és nem másokat majmolva jutottam el az önkép tökélyre fejlesztéséig. Szomorú, hogy mennyi naiv ember él manapság ezen a planétán. Ha beállítják nekik, hogy valami jó akkor azt el is hiszik. Hiszen miért is ne hinnének pont a tévének, amikor késő estébe nyúlóan úgyis azt bámulják? Hisznek a híradóknak amik gyakran elferdítik a híreket és hisznek a különféle szennylapoknak is ahol végtére is teljesen mindegy, hogy mi a hír, csak jó szaftos legyen. Hisznek ezeknek és meg vannak győződve róla, hogy teljes életet élnek. Nos, szerintem a teljes élet pont ennek levetkőzésével kezdődik. El kell hagyni ezeket az agymosó dolgokat és visszatérni a természethez meg a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokhoz. Lassan tényleg kezdek már úgy beszélni (írni) mint egy vérbeli buddhista (bár megszállottan gyakorolom, azért ettől a titulustól még fényévekre vagyok...) de ha belegondoltok, az élet jóval egyszerűbb annál mint amilyennek beállítják. Persze a tanulj/dolgozz -féle sémára szükség van hiszen ezek nélkül borzasztó nehéz boldogulni, ám az már neccesebb amikor mondjuk befut egy új sorozat és óriásplakátokon, reklámokban, újságokban és honlapokon hirdetik, hogy milyen hűdejó és mindenkinek néznie kell ezentúl mert aki nem nézi az nem is ember tán. Hülyeség. Én már évek óta nem nézek például tévét és bár nem tudom ki nyeri a gány tehetségkutatókat (higgyétek el, évek múlva már a kutya sem fog emlékezni rájuk...), azért mégis előbb tájékozódom a legfrissebb hírekről mint a híradó. A kulcsszó: internet. Hiszen az internet ma már sokkal naprakészebb mint bármi más és a hírérték a neten valóban hírérték. Nincs elferdítve, nincs kiszínezve. Tájékoztatóbb jellegű és sokszor jóval könnyebben befogadhatóbb is. A sok hülye csatorna meg elmehet a búsba hiszen létjogosultságuk egyre inkább kezd kiveszni.

keep-crazy-because-normal-s-boring.pngA magamfajta emberre azt mondják, hogy különc. Én nem követek semmilyen divatot (bár a retró cuccokért odavagyok) de megveszem ami tetszik és ennek köszönhető, hogy mivel manapság hatalmas népszerűségnek örvendenek például a színes nadrágok, nekem is van egy barna csőnacim. Meg színes pólóim. Meg színes felsőim. Meg Converse cipőm. De valamiért mégis fel tudok öltözni úgy, hogy ne nézzen hülyének az összes ember akivel szembetalálkozok. Sok fiatalnál ez pont nem jön össze hiszen azt hiszik trendi cuccokban járkálnak, közben meg úgy néznek ki mint egy ízléstelen transzvesztita és egy félbolond stylist szerelemgyereke. Rózsaszín nadrág? Rózsaszín cipő? Szívesen megkérdezném, hogy férfiból vannak-e ezek a srácok. Summa summarum, a világ az megpróbálja elferdíteni a személyiségeket. Nyomatja, hogy ez meg az milyen menő, milyen cool, aztán a sok naiv humanoid meg be is nyeli a sok maszlagot és rohannak kifosztani a boltokat, meg időben hazaérni a műsorra. A vallást is fel lehetne emlegetni itt. Ha 10-ből Te vagy az az 1 aki más vallást gyakorol, másban hisz és így érzi teljesnek magát akkor a másik 9 lehümmög majd és szúrós pillantásokkal illetnek. Csordaszellem. Nem próbálják megérteni, netán elfogadni. Nem, azt soha! Egyszerűbb megvetni, lenézni és kiröhögni. Sokan elhiszik, hogy így lehet teljes életet élni. Hogy a különféle normák szerinti élet a helyénvaló. Hogy ezt jelenti boldognak lenni. De így a személyiség örökre elveszik. Helyette ez az ember egy egyszerű báb lesz akit nyugodtan lehet dróton rángatni és idővel mindent elhisz, talán még azt is, hogy a Föld lapos. Én amondó vagyok, hogy tessék az agymosó médiát teljesen kizárni a hétköznapokból és egy kis önértékelésbe kezdeni, kielemezni saját személyiségünket, a felszínre hozni azokat a pozitív tulajdonságainkat amelyekben a legjobbak vagyunk. Alkalomadtán meditálhatunk is, segít elmélyedni gondolatainkban. Egy-egy ilyen spirituális utazás minden egyes alkalommal ráébreszt bennünket, hogy nincs szükségünk mások irányítására, arra, hogy megmondják nekünk, kik vagyunk és kik legyünk.

Az utunkat mi magunk választjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr25229079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Okami69 · http://titkosellenallas.puruttya.hu 2013.04.18. 16:25:56

Csak félig tudok veled egyetérteni. Az ember nem teheti meg, hogy csak a maga feje után megy. A liberalizmus hazugság, egy báránybőrbe bújtatott anarchiát hirdet, noha az sem igazán. Mondjuk inkább úgy, hogy diktatúra a tudat alatt.
Akárhogyan is igyekszik függetlenné válni az ember, be kell látnia, hogy nem önálló. Ahogy a "báb-állapot" sem feltétlenül káros, hiszen ha valaki jobban tud valamit nálam, azt evidens, hogy követem, ha szükségem van a tudására. De az egyik legfontosabb: az élet minden szegmensében van hierarchia. És most nem a pénzről beszélek. Mert van aki erősebb nálad, van aki jobban verekszik nálad, van aki sokkal okosabb, talpraesettebb, vagy csak éppenséggel tapasztaltabb.
Sokan nem szeretik tán, ha megmondják, hogy mit csináljanak. Azonban ez ego kérdése szerintem. Hiszen ha kitör a háború, vagy csak meg kell védened a közösséget, amelynek tagja vagy, nem mehetsz a saját fejed után. Parancsokat kell teljesítened (és ha méltó vagy rá, adnod is). Ebben az esetben semmi dolgod nincs, mint azt megcsinálni akkor, és úgy, ahogy parancsba kaptad. A felelősség sem téged terhel.
Nézd csak meg az elitalakulatok tagjait, a tengerészgyalogosokat, vagy a francia idegenlégiósokat. A kiképzés nagy része másról sem szól, minthogy a sárba tiporják, megalázzák, tűrőképességei határát feszegetik az embernek. Leépítik az egójukat. Hiszen ha mindenki menne a saját feje után, nem lehetne ütőképes haderőről beszélni. Ugyanakkor nem hinném, hogy ezek az emberek hiszékenyek volnának, vagy elvesztették vola az egyéniségüket. Ahogyan ostobbák sem lehetnek, hiszen a túlélés nagy szakértelmet és intelligenciát igényel. Az minnél magasabban van valaki a ranglétrán, annál többet kell gondolkodnia, de amíg csak katona vagy, harcos, addig az is elég, hogyha tudsz ölni és túlélni. Noha ez a legnehezebb feladat.
Javaslom merülj el egy kicsit a szamurájok világában, akik tökéletesen megtestesítik a hierarchia, a hűség, a fegyelem és az engedelmesség példáját. A samurai jelentése "közelében szolgáló", egyetlen feladata a felettesének szolgálata volt, akinek igaz hűségesküt tett.
Ugyanakkor ezek az emberek nagy gondolkodók, remek harcosok, igazi művészek voltak. Nem veszették el identitásukat, de mégis képesek voltak egységben gondolkodni.

Megértem részben az álláspontodat, a XXI. század a személyiség válsága, lázadni pedig "divat". Ha kissé elgondolkodsz, annyival vagy különb csupán azoknál, akiket lenézel, hogy neked nem irányítják a lázadásodat, nem vagy megvezetve. Céljaidat, motivációdban mégis hasonlítasz hozzájuk.
Azt hiszem, itt is meg kell találni az arany-középutat. Ne veszítsd el az egyéniséged, de tudnod kell beilleszkedni, alkalmazkodni a körülményekhez. Máskülöünben meghalsz. Ahogyan teljesen szabad sem lehetsz. Maximum akkor, ha Ádámkosztümben próbálsz életben maradni az erdőben. Ott aztán valóban senki/semmi sem mondja meg, hogy mikor mit csinálj. Vagy talán mégis?

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.04.29. 10:38:34

@Okami69:

Ez jogos, a társadalomhoz annyiban mindenképp igazodni kell, hogy ellásd azokat a kötelességeidet amelyekkel előbbre segíted embertársaid. És itt most nem épp arra gondolok, hogy azért gürizel napi 8 órában hogy aztán az állam elverhesse a pénzed (útfelújítások néven) új céges autókra, meg végkielégítésekre hanem hogy eleve azzal a tudattal indulsz reggel dolgozni, hogy amit csinálsz az hasznos része a körülötted élő emberek világának. Például az adódból egy kórház új műszereket kaphat, avagy egy nyugdíjasotthon új tévét. Teljesen mindegy. A lényeg hogy segíted a mindennapi életet. Én fontosnak tartom, hogy az ember ne csak és kizárólag a saját javára dolgozzon. Persze a fizetést ő kapja de ugyanakkor tartsa tiszteletben azt is amit napi 8 órában csinál és ne "szükséges rossz" -ként tekintsen rá.

A világ tele van okos, értelmes emberekkel. Ugyanakkor nagyon sok a naiv, megvezethető ember is. Ha egy értelmiségi különféle bölcsességeket ír le egy könyvben és van aki kiolvasván ezeket megfogadja és szerintük él, az mindenképp pozitív cselekmény. Azonban van egy negatív oldal is, amikor magukat értelmiséginek képzelő emberek a tévében/médiában ontják magukból az elképzeléseiket és a sok naiv néző/hallgató elhiszi, hogy érdemes ezek szerint élni. Ez vice versa is működik hiszen láttam én már Zámbó Krisztián könyvet neves boltok toplistáján, ugyanakkor annak idején, nagy kedvencem, Csernus Imre is kapott saját tévéműsort (amit nagyon sokan félreértelmeztek). Itthon nagyon nagy probléma a majmolás, azaz hogy stílusokat/trendeket (és sajnos ünnepeket is) veszünk át főként az USA-ból. De senki nem gondol arra hogy ez nem jó, hiszen a tévében is csak azt látják (lásd VIVA TV) hogy ez mennyire menő. Én azt hiszem hogy rengeteg olyan dolog akad itt amelyekre nekünk, magyaroknak rendkívül büszkéknek kellene lennünk ám valahogy a többségnek mégis kiesik a látószögéből.

De amíg ennyire fajsúlyos szerepet kap a tévé, a szennylapok, meg a különféle megélhetési celebek magánélete, addig nem is szabad csodákat várni.

Ám mindezek ellenére én büszke vagyok arra hogy itt élhetek, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak és arra is hogy nem tudom kik manapság a hatalmas tehetségkutatós felfedezettek, nem tudom kik az aktuális sztárpárok a világban és nem ismerem a ma agyonjátszott zenék 90%-át. Fura, de ezek nélkül is tudok teljes, boldog életet élni.
süti beállítások módosítása