Be kell valljam: szörnyen vártam ezt a filmet. Egyrészt mert egyszerre horror és masszív lélektani dráma egyben, másrészt mert nem valami hatalmas nagy hollywood-i stúdió áll mögötte hanem egyetlen ember (Jennifer Kent) aki egy Kickstarter-kampányból (!) szerzett pénzt a film elkészítésére. És hogy milyen lett az eredmény? Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a The Babadook az év legjobb horrorfilmje lett. Ugyanakkor ha a horror sajátosságait nem vesszük figyelembe, akkor is ott a helye az év legjobb filmjei között.
A történet két kulcsszereplője a megözvegyült Amelia és durván problémás kisfia, Samuel. Az anya 7 évvel ezelőtt elveszítette férjét egy autóbalesetben, mikor is épp a szülészetre igyekeztek. Ez a tragédia nagyon erősen rányomta a bélyegét az életére. Samuel pedig nagyon messze áll a "rendes gyerek" státusztól. Erőszakos, akaratos, szinte mindig csak a baj van vele és igyekszik állanóan rossz fát tenni a tűzre. Nem mellesleg iszonyatosan fél a szobájában megbújó – szerinte igenis létező – mumustól, ezért csak úgy tud elaludni ha az anyja mesét olvas neki. Amelia pedig igyekszik megállni a helyét egyedülálló anyaként ami nem is annyira egyszerű feladat, mint az ember elsőre gondolná. Egy szép estén aztán Sam egy addig ismeretlen könyvet emel le a polcról, melynek címe: "Mr. Babadook". Amelia elkezdi neki felolvasni de hamar kiderül hogy a nyugtalanító, kihajtogathatós mesekönyvben (?) cseppet sem olyan dolgok szerepelnek amik gyerekeknek valók lennének. Amelia meg is szabadul a könyvtől, ám akkor már késő. Mr. Babadook bejutott az otthonukba és ott ólálkodik körülöttük. Ha pedig a véres mese igaznak bizonyul, akkor Amelia és Sam hatalmas veszélyben vannak.
Innentől fogva spoileresen folytatom.
A film legnagyobb erőssége hogy a horror eszköztárát zseniálisan használja fel, de mindez csupán a "máz" amit ráhúztak a filmre. A The Babadook egy lélektani dráma, horror köntösbe ágyazva – így is lehetne jellemezni. Ugyanis a lényeg épp Amelia és Samuel anya-fia kapcsolatán van. Mr. Babadook itt csak egy "alibi". Amelia saját fia iránt érzett elfojtott dühe és indulatai azok amelyek valójában kísértik őket. A film első fele a jól megszokott horror-klisékből építkezik. Furcsa, kopogó hangok. Villódzó lámpák. A rémalak feltűnése néhány másodpercre a legváratlanabb helyeken (mondjuk a szomszéd öregnéni nappalijában). Eleinte Amelia kialvatlanságának tulajdonítjuk a hallucinációkat és különös zajokat. Mikor a nő zombi módjára mászkál a házban mert már napok óta nem aludt, kissé nehezen is hihetnénk el, hogy amiket lát és hall, azok tényleg valóságosak. Aztán eljön Mr. Babadook és a rémálmok megelevenednek.
A film vége többértelmű. Pontosabban: kvázi mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja. Lehet hogy Mr. Babadook egy démon, egy szellem, egy rémálmokkal táplálkozó iszonytató lény amely a mesekönyvből előbújva a halált hozza el a családokra. Ugyanakkor én továbbra is tartom magam a saját teóriámhoz, mely szerint Mr. Babadook inkább Amelia elfojtott dühe a fia, egyáltalán az anyaság iránt. És itt jön a képbe, hogy a végén szembe kell néznie újfent azzal a tragédiával amely kihatott egész életére. Ugyanis életet adott fiának, azonban örökre elveszítette azt akit a legjobban szeretett. A dühöt és a keseredettséget pedig elnyomta. Elzárta lelkének legsötétebb zugaiba. Mr. Babadook pedig – akinek jelenléte erősen szimbolikus jellegű – a felszínre hozta mindezt benne. De Amelia erős, megvan benne a küzdeni akarás. És ami még fontosabb: a szeretet. A film mondanivalója igazán merész. Maga a témaválasztás (az anyaság nehézségei + egy életre szóló tragédia) is az, de ahogyan a film mindezt prezentálja, az az igazán bátor húzás. Aki már látta, az nyugodtan gondolja csak végig, hogy mi lehetett a végén ama bizonyos kalap alatt. És ha hajlotok az én teóriámra, akkor már tudhatjátok is. Bizony...nem egy túlvilági lény.
A The Babadook abszolút megállja a helyét horrorként is. Lassan, komótosan haladva teremti meg a feszültséget. Sötétből előkúszó árnyékok, neszezések, zajok, és mindemellé még a remek aláfestőzene is csak egyre jobban emeli a pulzusszámot a nézőben. Az anyát alakító Essie Davis kurvára erős alakítást hoz, minden szempontból az év egyik legerősebb alakítása az övé. Viszont az a vicc, hogy még a gyereket játszó Noah Wiseman is nagyon korrekt a szerepében. Nem tudom lesz-e magyar szinkron ehhez a filmhez (egyáltalán hogy eljut-e hozzánk ez a film) de az biztos hogy az eredeti angol (ausztrál-angol) hang nagyon jól illik a filmhez. A képi világ rideg, a zene hátborzongató, a színészeket már méltattam, a rendezés pedig – a vágásokkal és beállításokkal egyetemben – meglepően profi. Amitől azonban a The Babadook az év horrojává válik, az a lélektani dráma része és a mondanivalója. Év horrorja? Igen. Év filmje? Majdnem. Bár lehet még megváltozik a véleményem december végéig...
Értékelés: 10/10
