Eme epizód 2004-ben látott napvilágot és eléggé megosztotta mind a rajongókat, mind a kritikusokat. Véleményem szerint egy erősen közepes rész lett amely már nem tudott sok újat mutatni, a meglévőket pedig nem variálta túl előnyösen. Emellett rengeteg gyermekhibája is van amelyekre azért egy olyan nagy cég mint a Konami, igazán figyelhetett volna. Magyar szinkron ugyan nem, de korrekt kis honosítás készült a játékhoz. Ezt mindenképpen érdemes letöltenie azoknak akik tesznek vele egy próbát. A történet: Henry Townshend Dél-Ashfield-ben él, egy kisvárosban, ami kb. egy napi járásra van Silent Hill-től. Egy napon bezárva találja magát a saját apartman szobájában. Nem képes elmenekülni sem az ablakokon át, melyek teljesen leragadtak, sem pedig a kivezető ajtón, amit valaki belülről leláncolt. Hiába kopog vagy ordít torkaszakadtából, senki sem hallja meg a hangját, még akkor se, amikor közvetlenül az ajtója előtt állnak, és ő csapdossa azt. A telefon pedig nem működik. Arról nem is beszélve, hogy Henry-t folyamatos, ismétlődő rémálmok gyötrik. Így kezdődik a játék is. Öt nap után a csapdába esett Henry észreveszi azt, hogy a fürdőszobájában valami kiütötte a fal egy részét, és egy méretes, mély lyukat alkotott benne, ami inkább egy járatnak tűnik. Miután a falból kitépi az útjában álló vascsövet, magával visz a hűtőjéből egy borosüveget és egy kakaós tejet is. Ezek után bemászik a lyukba, ami azonban a Silent Hill -féle őrületekbe vezet, és mindazt megtapasztalja, amit a rémálmában látott. Nem a wannabe ezermester szomszéd ütötte azt a lyukat, ezt jobb ha már az elején tisztázzuk. Ahogyan azt is, hogy maga a játék alig kapcsolódik Silent Hill városához. Inkább csak annak környékét lehet bejárni.

Valamiért túl erőltetett volt nekem az összhatás, hiányzott a komor történet és a paráztatós hangulat is. Ezek mellett az irányítás sem lett valami kézre álló. Henry szobájában például csak FPS módban lehet közlekedni ami nem csak elsőre volt furcsa, nekem később sem sikerült megbarátkoznom vele. Elvileg a klausztrofóbiás érzést akarták megteremteni vele de ezt ilyen formában igazán kihagyhatták volna. A zenét pedig mindenképp meg kell említenem külön is hiszen például a Room of Angel a mai napig az egyik legszebb, legjobb, legmegérintőbb játékhoz készült betétdal amit valaha hallottam. Összességében a The Room kissé már rétestészta szerű. Olyasmi mint amilyenné a Tomb Raider széria vált a harmadik rész környékén. Rókabőr lehúzás. Akit nagyon érdekel az azért tegyen vele egy próbát. Aki viszont inkább nem töltené le az nézze meg a végigjátszást magyarul Youtube-on. A rajongók is hőbörögtek, az online és offline szaklapok sem bántak kesztyűs kézzel eme epizóddal. Előbbiek a jól megszokott és bejáratott Silent Hill -féle hangulatot, míg utóbbiak a játékban hagyott programhibákat kifogásolták. Ezek után a Konami egy kicsit magába szállt és külsős, immár amerikai fejlesztőkre bízták az új részt.

Jól tették?