Kiadás éve: 2011
Kiadó: Fiction (Polydor), Universal Music Group
Műfaj: Indie Rock/Soft Rock
Ezt hallgasd meg: Dare You
A Kaiser Chiefs együttesről még nem készítettem zeneajánlót, pedig megérdemelnék. Nagy Britannia egyik legjobb indie zenekaráról van egyébként szó akiknek idei sorlemeze sajnos az érdektelenség mocsarába fulladt, holott akad rajta néhány egészen kiváló dal is. A srácok még húszas éveik elején jöttek ki Employment című albumukkal (2005) amellyel azonnal be is robbantak a britek különcködő, sznob zenei életterére. A leginkább a Blur védjegyeit magán hordozó Employment az akkori szcéna meghatározó produktumává vált és követendő példát állított fel minden kezdő indie zenekar számára. A Kaiser Chiefs 2007-ben tovább öregbítette saját hírnevét a nem kevésbé sikeres, azonban tartalmát tekintve már kissé kopottas Yours Truly Angry Mob elnevezésű lemezükkel. Ekkor úgy érezték itt az idő lépni egy hatalmasat és a következő évben (2008) Mark Ronson brit sztárproducer segédletével piacra dobták a különböző zenei kultúrákból merítkező Off With Their Heads albumot. Valami olyasmit akartak tán végbevinni mint amit a The Beatles tett a Sgt. Pepper india tripjénél de a Kaisers távol-keleti vagy egyéb máshonnan szedett, reformnak szánt, azonban visszafelé elsülő zenei megoldásai hallatán mind a szaksajtó, mind a masszív rajongói tábor nem tetszését fejezte ki. A srácok elmentek hát pihenni egy kicsit hosszabb időre és idén előálltak a The Future is Medieval lemezzel amely egyfajta visszakanyarodás a régi hangzásvilághoz azonban egy-két dalban erősen kihallatszik a mostanság trendinek ható 80-as évek retro hangulat. Persze ez cseppet sem probléma, sőt! Már maga a lemezmegjelenés sem volt hétköznapi hiszen a rajongók maguk állíthatták össze a saját albumukat az együttes honlapján (még a borítót is meg lehetett tervezni), így pont azt kapták a pénzükért amit akartak. Jó móka volt, magam is kipróbáltam. Az összkép érdekében azonban később inkább letöltöttem az összes dalt amelyekből lehetett válogatni és mindet végighallgattam. Nemrég ugyan kijött a lemez hivatalos fizikai formátumban is (rajta egy vadonatúj dallal) de ezt most pont leszarom, majd megveszem ha úgy érzem szükségem van rá. Szóval milyen album is a The Future is Medieval? Egyáltalán nem rossz album. Csak hiányzik belőle valami. Nem igazán áll össze. Én a dalok felét simán ki is hagytam volna, olyannyira feleslegesek. Pedig a potenciál megvolt. Ricky Wilson frontember hangja még mindig tökéletes és remekül hozza a korai pajkos Blur slágerek karótnyelt angol utcagyerek/yuppie utánérzését aki otthon sznob, az utcán meg suhanc. De elegáns suhanc, ezt tegyük hozzá gyorsan.
A Heard It Break az a dal amelynél a leginkább szembetűnik a retro hangzás (vastag szintifüggöny végig) de nekem valamiért mindig is a Kaisers merengősebb, szomorkásabb, lassabb tempójú oldala jött be. Ezért lett a három abszolút favoritom az albumról az Out Of Focus, a Back In December és a Dare You. Utóbbi túl nagy jelentőséggel bír számomra ahhoz, hogy kihagyjam a felsorolásból (ha tavaly nyáron nem hallottam százszor, akkor egyszer sem). Kifejezetten gyors tempójú dal talán csak a Problem Solved punkos eresztése de a srácok valahogy leragadtak a középtempós daloknál (ez remélem a jövőben változik majd). Nekem tetszett ez az album. Jó volt itthon hallgatni, jó volt a buszon/metrón hallgatni. Utazáshoz is pont megfelelt. Egy többször meghallgatható felhozatallal van dolgunk, a garázsos hangzású Little Shocks, a laza Talking Heads-es hatással megspékelt Things Change, a The Who-s Dead Or In Serious Trouble vagy a The Beatles-es refrénnel feldobott When All Is Quiet korrekt darabok, csak az istennek sem akarnak a fülünkbe mászni, egy-egy jó pillanat pedig legtöbbször unalomba fullad. A leeds-i banda száz százalékig brit termék, amiben a szigetország popkultúrájának szinte minden korszakából kapunk valamit Lennon-tól Albarn-ig, sőt ezúttal ők is belemásznak a nyolcvanas évek szintipopjába (Heard It Break), ahogy mostanság mindenki, de többnyire nem tudják a motívumokat a saját nyelvükre fordítani, ahogy mondjuk a Kasabian. Ha szereted az indie rockot, a ködös Albion-t és van fogalmad róla mi volt az a The Beatles, akkor bátran tegyél ezzel az albummal egy próbát – nem fogod megbánni. Csak másképp kell hozzáállnod az egészhez. Ne valami nagy dobást várj, mint a srácok debütjénél, hanem egy kicsit visszafogottabb, ugyanakkor mélységeiben igenis tartalmas egyveleget. Gondolom most jól összekavartalak, de ha végighallgatod a lemezt, akkor majd megérted mire gondolok. Vannak rajta igazán korrekt dalok is. Említhetném még a Can't Mind My Own Business, a My Place Is Here, vagy a Coming Up for Air szerzeményeket is mert mindegyik kiváló. Csak sajnos túl sok a töltelékszám is, pedig ha mind egyenletesen jó lenne, akkor egy rossz szava nem lehetne a népnek. Sajnos túl sokat akartak a fiúk. És aki sokat markol, keveset fog, tartja a mondás. Egyáltalán nem rossz album a The Future is Medieval, csak szelektálni kell pár dalt és összeállítani a mi szájunk íze szerinti listát. Érdemes meghallgatni, főleg azoknak akik rajonganak az indie rockzenéért. És persze nosztalgiázáshoz is tökéletes.
Értékelés: 7/10
Személyes élményem még hogy ezt a lemezt is rendkívül sokat pörgettem akkoriban, mikor gyakorta - majdnem hétvégente - jártam le Komáromba innen Pestről. Mivel ez egy olyan - egyébként baromi kreatív - album, melyen Te magad állíthattad össze a dalokat, én nem sokat cicóztam és az összeset megszereztem egyben, aztán szépen végighallgatva őket épp kitartott a CD addig, amíg meg nem érkeztem a komáromi vasútállomásra. És igen sok akkori élményem is köthető innen bizonyos dalokhoz, az Out Of Focus, a Back In December és a Dare You mindenképpen, utóbbi különösképp, hiszen szerelmi témát boncolgat és hát ezekben az időkben - 2010 / 2011 - nálam ez még igencsak sokat nyomott a latba. Kicsit keserédes a The Future is Medieval számomra, hiszen a rég elmúlt évek megkopott emlékeit nem minden esetben jó ötlet újra életre hívni, egy akkoriban rongyosra hallgatott lemez pedig akaratlanul is felhoz szép emlékeket a mélyből.
