Kiadás éve: 2012
Kiadó: 1G Records
Műfaj: Electro pop/Psychedelic rock
Ezt hallgasd meg: Donkey
Az idei év első albumajánlójának egy magyar zenekart választottam. Ugyan legújabb lemezük már tavaly év végén megjelent, ajánlót tőlem még csak most kap. Ennek ellenére viszont már rongyosra hallgattam az albumot amelynél megint csak az a faramuci helyzet állt elő, hogy alig írtak róla pár helyen. A The Carbonfools előző albumait már kiveséztem ITT és ITT, most pedig elérkezett az idő, hogy negyedik – egyben talán legprofibb – lemezük is terítékre kerüljön. Ez a Carbonsweet. Nem akarok olyan nyáladzást írni mint az EST.hu láthatóan amatőr "kritikusa" ezért inkább dalról-dalra elemezve venném górcső alá a Szénhülyék legújabb produktumát. A hangzás teljesen más lett mint az előző albumokon volt. Sokkal összeszedettebb, sokkal kiforrottabb. Már nem olyan zenét csinálnak a srácok amelyre bárki táncolhat, hanem valódi értékkel bíró, igényes zenét. Ezek a dalok talán koncerteken már nem ütnek akkorát (szakmailag annál inkább) de ahogyan Fehér Balázs frontember is elmondta egy interjúban: világszínvonalú alkotást tettek le az asztalra amellyel bárhol, bármikor ki mernének állni a nagyközönség elé. Ez alatt nyugodtan értsük azt, hogy ők már megint feljebb léptek egy szinttel és a szórakoztatás helyett inkább azt szeretnék bemutatni, hogy valóban tehetséges zenészek. A Keep on waitin bohókás, vidám kezdőszám amely néhol tényleg erősen emlékeztet a Gorillaz munkásságára. Még a dalszövege is könnyedén csal mosolyt az arcokra és ezzel tulajdonképpen értelmet is nyer ama tény, hogy ezen az új albumon írmagja sincs az erőlködésnek, a megfelelni akarásnak avagy a töltelék-számoknak. A srácok csak zenélgettek egy jót és ezt stúdióban rögzítették utána. Semmi extra, csak a zene maga. A Birthday koncerteken is remekül működő, tempós partisláger amelybe helyet szorítottak olyan hangoknak is mint például a pezsgő dugójának pukkanása, tűzijáték avagy a végén egy kis harangszó. Ezzel a dallal léptek fel tavaly a hazai X-faktor színpadán is. Az eddigi legsikeresebb szerzeményük.
A Bag of candy már az új szintre lépett Carbon hagyatéka amely újból poénos dalszöveggel operál, csak ha az ember először találkozik vele akkor el sem hiszi hogy ugyanazt a zenekart hallgatja. Az elszállós, bealvós Busdriver konkrétan semmi komolyabbról nem szól, mégis egész jól működik és legalább Fekete István gitárost is hallhatjuk benne énekelni végre. A Donkey az egyik személyes kedvencem mert egyrészt iszonyatosan vicces dalszöveggel rendelkezik, másrészt sikerült beleépíteniük egy kis részletet a Hattyúk tavából is. Mindig jókat mosolygok ezen a dalon amikor hallgatom, szoktak is nézni miatta a buszon eleget. Az Opened Doors enyhén britpop de szódával elmegy. A Nine-Eights instrumentális átvezető, a Like Kids pedig egy újabb partisláger. Utánuk érkezik egy másik nagy kedvencem, a Danger. Ez egy eléggé befordulós, alt-rock dal amely a lassabb tempó ellenére is remekül működik és végre a dalszöveg is komolyabb téma irányába vált (a párkapcsolatos dalszövegeket mindig is előnyben részesítettem...). A Clublights emlékeztetett engem a leginkább a 2010-es Carbon-ra. Nekem annyira nem jött be ez a dal, jobb lett volna még az előző albumra hagyni. A Rude Boy eléggé retro hangvételű de legalább Fehér Balázs kiereszthette a hangját benne. A Nebulo meg fasza szöveges résszel kezdődik, aztán egy tempós electro-pop dal kerekedik belőle. A Seeds lezárásnak tökéletes, kellően lassú és merengős darab. Ezen az albumon nincsenek szabályok, csak a zene volt a fő alkotói szempont. Izzadságszag nélküli, szívből jövő dalok gyűjteménye eme lemez amely első hallgatásra nekem is furcsán hatott ám később minél többször hallgattam meg, annál jobban tetszett. Az eddigiek közül egyértelműen ez a kedvenc Carbonfools albumom idáig, ezt a szintet a srácoknak már nagyon nehéz lesz megugorni. Egyébként ez tényleg egy olyan dalcsokor amely külföldön is bőven megállná a helyét. Én nagyon remélem, hogy eljön majd az idő amikor a hazai online és offline zenei sajtó a Carbon nevét zengi majd és nem a mondvacsinált kis hullócsillagok aratják le a babérokat, hanem az igazán tehetséges és őszintén zenélő együttesek. Mint a The Carbonfools.
Értékelés: 10/10
