Miután végigjátszottam az Amnesia: The Dark Descent alkotást (melynek cikke már a PSC online hasábjain is megjelent, méghozzá ITT) nekiálltam külföldi fórumokon hozzá hasonló videojátékokat keresni. Szerencsére a jelenlegi indie felhozatal több tucatnyi példát kínált ám én mégis a nevesebb címek felé tendáltam. Így bukkantam rá a Dear Esther nevezetű alkotásra amely egy Half Life 2 modnak indult egykor ám egyedi alkotássá nőtte ki magát. Méghozzá nagyon egyedivé. Lehet hívni ezt a produktumot videojátéknak de sokkal jobban illik rá az interaktív történet kifejezés. A játékidő nem túl hosszú. Pár óra alatt végig lehet vinni. Persze ha az ember minden egyes kis apró részletet fel akar fedezni és kíváncsi a sztori teljes egészére akkor ki kell tolni az átlag játékidőt néhány plusz órával. De miről is szól a Dear Esther? Megpróbálom körvonalazni nektek, nem túl hosszan.
Történet: Nem szándékozom ellőni semmit sem úgyhogy erről csak röviden. A menüben már megcsodálhatjuk azt a hangulatos kis szigetet amely majd a játékban várni fog ránk. Kissé borús, amolyan tipikus angol beütésű sziget amely teljesen jól illene az Éden-szigetes irományaimhoz háttérként. A szokásos beállítások után, a játékot elkezdve az ember ott találja magát ezen a szigeten. Hullámok csapkodnak a lába alatt található sziklás partszakaszon, a bokrokat lágy szellő simogatja, az égbolton pedig erőtlen próbálja áttörni a szürke felhőréteget a Nap halovány fénye. Jómagam fél percig azt sem tudtam, hogy mit kell csinálni. Valami Myst -szerű, képről-képre haladós, kattintgatós játékmenetet vártam erre kiderült, hogy az egész egy FPS módban haladós, szabad mozgású cucc. Avagy a játékos arra bóklászik a szigeten, amerre csak kedve tartja. De erre kitérek mindjárt kicsit részletesebben is. A történet éveket ölel fel és a mozgató rugója a címszereplő hölgy és egy pár sötét titok. A játékos által irányított karakterről sem szeretnék elárulni semmit sem hiszen a sztori előrehaladtával rengeteg múltbéli szál bontakozik ki. Ezeket egyébként narráció módjára meghallgathatjuk ha a sziget egy bizonyos pontjára érünk. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy maga a történet igen komplex és szomorú, nem mellesleg tele van rejtélyekkel és a már említett sötét titkokkal.
Mi lehet odabenn?
Játékmenet: Tulajdonképpen egyszerű mint a faék: jönni-menni kell, felfedezni a sziget minden apró kis zugát. Nincsenek ellenfelek, nincsenek logikai feladványok. Teljesen a játékosra van hagyva, hogy merre megy, mit látogat meg. Rögtön a játék elején találhatunk egy kis kő-kunyhót amiben én sietve be is tértem, abban bízva, hogy találok benn valami értékeset (levelet, felvehető tárgyat, vagy hasonlót). De nem. Nem volt benn semmi ilyesmi. Tovább haladtam, ki a kunyhóból, felfelé a domboldalon. Mellettem, a sziklák tövében hangosan morajlott a tenger. A kis ösvény amire rátértem, lassacskán kezdett bokrokkal és virágokkal benőtt, járhatatlan úttá válni. Megálltam. Tájékozódtam, majd megint elindultam. Rengeteg érdekességet láttam. Misztikus kőoszlopokat, egy feneketlen mélységű lyukat, hajóroncsokat, elhagyatott kő-kunyhókat és egyéb különös dolgokat. A történet egy bizonyos pontján aztán eljuthatunk egy barlangba és onnan egy teljesen új helyszín veszi kezdetét, falakra festett jelekkel és szövegekkel, meg szűk barlangjáratokkal. Mindez olyan mintha a következő pályaszakaszra lépne az ember ám maga a barlang szerves részét képezi mind a szigetnek, mind a sztorinak. Nem lóg ki belőle és nagyon sok mindenre derül fény a mélyén. Eztán megint a szabad ég alatt találtam magam de ezúttal már éjszaka. A Hold gyönyörűen világította be a partszakaszt. Innen egyébként már nem volt túl sok hátra a játék befejezéséig. Később elég sokat emlegettem a befejezést. Igencsak lenyűgözőre sikerült. Szóval lényegében a felfedezésen van a hangsúly. Szépen be kell járni a szigetet (egyes részeit akár többször is) és bizonyos helyeken narrációt kapunk jutalmul amely újabb és újabb részleteket árul el a sztoriból.
A táj egyszerre lenyűgöző és baljós
Grafika: Ha az Amnesia esetében azt írtam, hogy szerintem szép akkor a Dear Esther egyszerűen gyönyörű. Olyan aprólékosan van kidolgozva minden egyes kis részlet, hogy a játékos szinte az arcán érzi a lágy szellő gyengéd érintését, avagy a kitaposott ösvények mentén nőtt gaz és vadvirágok fanyar illatát. Minden egyes méteren rá lehet csodálkozni valamire. Az én kedvenceim speciel a régi, árbocos hajóroncs és a kísértetiesen fénylő barlang mélye voltak. Ez utóbbi lélegzetelállító látvánnyal bír. Ahogy a kék, lila és zöld fényben úszó, hatalmas termekbe léptem, nem győztem ámulni és bámulni. Cseppkövek lógnak lefelé a mennyezetről, a már említett jelek, szimbólumok és írások végeláthatatlan sora borítja a falakat és középen egy vízesés csobog alá. Iszonyatosan szép látvány. Később az éjszakában a Hold fénye mellett még aprócska gyertyák is bevilágítják a partot, jelezvén, hogy merre kell továbbhaladni. A Dear Esther atmoszférája egyszerre nyűgöz le, és teremti meg benned a magány és a félelem vegyes érzését. A felfedezés öröme hamar átcsap óvatos kíváncsiságba és a rejtélyes sztori előrehaladtával eléri, hogy igenis félj egy elhagyatott, ódon kő-kunyhóba való betéréskor. Mindehhez pedig a grafika remek hátteret biztosít hiszen tényleg a legapróbb részletekig kidolgozott, maximálisan életszagú és cserébe nem is követel erős vasat a futtatáshoz.
Hang/zene: Én kifejezetten örültem, hogy a narráció ékes brit angolsággal szólt és a zenére sem volt panaszom. Szép, hangulatos, misztikus. Csak sajnos elég kevéske akad belőle a játék folyamán. Cserébe viszont ingyenesen letölthető ami szép gesztus a készítőktől. A természet hangjai is jól el lettek találva. A tenger morajlik, ha épp a messzi távolt kémleljük a sziget belseje felé nézve, akkor is hallhatjuk amint a hullámok a part menti sziklákat nyaldossák. Szerintem az illúzió tökéletes, a hangok még inkább hozzá adnak az élményhez.
Az éjszaka tartogat pár meglepetést
Összességében: Amondó vagyok, hogy a Dear Esther tökéletes délutáni/esti kikapcsolódás. Azért már önmagában megéri beszerezni, hogy kalandozhassunk a hihetetlenül életszagú szigeten és környékén. De maga a sztori is annyira összetett és kiváló, hogy mindenképp érdemes evégett is nekikezdeni a játéknak. Ugye néha pedzegetem, hogy a videojátékokat is lehet-e a művészet kategóriába sorolni. Nos, a Dear Esther minden szempontból egy művészi alkotás. Tény, hogy egyedi de hozzá kell tennem, hogy a sztori előrehaladtával sokkal jobban kinyílik és valami olyat ad amelyre videojáték csak nagyon ritkán képes. Érzelmeket vált ki az emberből, a végén pedig gondolkodásra készteti. Mindezt pedig a remek történetével és a háttérként szolgáló játékmenetével, grafikájával és audio felhozatalával teszi. Nem vártam túl sokat ettől az alkotástól de annál többet adott. Helyenként egy kis horror is felütötte benne a fejét de persze nem túlzó szinten. Például néha feltűnt egy alak a messzeségben. Épp a hajóroncsokat tanulmányoztam egy dombtetőn, amikor kiszúrtam, hogy ott áll a túloldalon és a szirt felé sétál. Gyorsan elindultam hát irányába de persze mire odaértem, már eltűnt. Máskor egy kis zug -szerű barlangot találtam amelyben egy lapos kövön fénykép és gyertya állt. A falon írások. Ez már önmagában elég ijesztő volt de a barlang előtt egy tócsában a gyertya fényénél lepillantva ismeretlen alakot véltem felfedezni. Az élmény egyszerre volt hátborzongató és szürreális. Egyébként szürreális dolgokból akad még néhány. A fényes barlang egy pontján például belezuhanunk a vízbe és egy olyan álomszerű emlék elevenedik meg, hogy tátva maradt a szám tőle. Egy szó mint száz, a Dear Esther egy roppant egyedi és kreatív alkotás amely sztori szempontjából súlyos mondanivalóval és gyönyörű, életszerű atmoszférával bír. Bátran ajánlom mindenkinek aki szeret elveszni egy játékban és nem zavarja, hogy nem kell benne shotgunnal szétlőni százakat. Magyarosítás is elérhető hozzá amely megkönnyíti a sztori kibogozását. Örömteli, hogy a készítők azóta már összefogtak az Amnesia fejlesztőivel és együttes erővel dolgoznak az Amnesia 2: A Machine For Pigs játékon amely már most borítékolhatóan remek produktum lesz. Addig viszont aki még nem játszotta végig az Amnesia első részét, az sürgősen pótolja, utána pedig vesse bele magát a Dear Esther rejtelmeibe mert egy iszonyatosan hangulatos és nagyszerű alkotásról van szó.
Értékelés: 10/8
