Régóta adós vagyok már ezzel a kritikával mert ugyebár anno elkezdtem epizódonként kivesézni a Bates Motel egyes részeit, azonban jött a Hannibal és nálam olyannyira vitte a prímet hogy hanyagolni is kezdtem miatta a Norman Bates fiatalkoráról szóló szériát. Azóta a sorozat már hazánkba is eljutott. Amondó vagyok hogy eléggé korrekt szinkront kapott. De erre majd kitérnék egy kicsit később. Nem lesz valami hosszú eme kritika ugyanis épp nemrég estem haza, kimerült és fáradt vagyok, nomeg estére valami horror filmet is beiktattam úgyhogy arra is tartalékolnom még egy kis energiát. Nade lássuk csak, milyen is volt a Bates Motel 1. évada! Gyorsan hozzátenném hogy anyámmal együtt néztem végig ugyanis ez egy kifejezetten olyan sorozat volt amely még őt sem kergette ki a szobából és nemhogy megtűrte és nézte, néha egyenesen kérte hogy csak még egy részt hadd nézzünk meg belőle. Nem ismeritek anyámat, ő leginkább a Helyszínelők és a Két pasi meg egy kicsi szériákat preferálja, épp ezért volt számomra is borzasztó érdekes hogy a Bates Motel lekötötte. Volt olyan este hogy megnéztünk egymás után három epizódot is. Kifejezetten poén volt hogy pont ezt a szériát nézem anyámmal amelyben ugye pont az anya + fia kapcsolatot boncolgatják előszeretettel. Úgyhogy volt olyan nap is amikor beöltöztem ing + pulóver kombóba mint a sorozatban Norman és folyton mamának szólítottam szegény anyámat (aki látta az évadot, az érteni fogja). Lement tehát az 1. évad és azon filóztam hazafelé jövet a buszon hogy mely fontos momentumokat kellene kiemelnem mindenképp belőle. Az összképet elnézve nyugodtan kijelenthetem hogy ez egy nagyon jó sorozat. A mindössze 10 részes 1. évad bőven tartalmaz zseniális jeleneteket, kreatív és ötletes megoldásokat mind forgatókönyv, mind rendezés tekintetében. A sztorival gondolom a többség már tisztában van de azért röviden vázolnám: Apja tragikus halála után az ifjú Norman Bates (Freddie Highmore) és az anyja, Norma Bates (Vera Farmiga) új városba költöznek ahol is tulajdonukba veszik az egykor szebb napokat is megélt helyi motelt amelyet meg is nyitnak hamarost. Igen ám de a városka szörnyen sötét titkokat rejteget és erre tulajdonképpen már az első 2-3 epizód alkalmával fény is derül.
Mivel a klasszikus remekmű Psycho kvázi előzményéről van szó, elengedhetetlen volt a Norman és az anyja kapcsolatát boncolgató drámai szál kiélezése. Ez szerintem eléggé jól sikerült de az biztos hogy kellett hozzá két nagyszerű színész is. Mind az anyakomplexusos, beilleszkedni nehezen képes és hirtelen dührohamokra hajlamos Norman, mind a borzasztóan frusztrált és sokszor kétségbeesett Norma karaktere remekül lett megírva, az őket megformáló Freddie Highmore és Vera Farmiga pedig egytől egyig zseniálisan játszanak és kitűnően működik közöttük a kemikália. Az egyébként brit Freddie Highmore tökéletesen hozza a kezdeti stádiumban lévő idegbeteg őrültet, néha olyan megmozdulásai voltak hogy engem is kirázott a hideg a tévé előtt. Az anyját alakító Vera Farmiga pedig mindig is remek színésznő volt, legutóbb egyébként a The Conjuring (Démonok között) című horrorban láthattátok. Nade a többi szereplő is hozza az elvárt szintet, egyszerűen csak ők nem annyira színesek és érdekesek hogy érdemes lenne bővebben írni róluk, a két "főszereplő" meg amúgy is lejátszik mindenkit úgy instant. A képi világ meglehetősen nyomasztó helyenként, főként maga a motel mellett álló ház (tudjátok, amelyiknek ablakában a Psycho-ban mindig ott ült Norman anyjának sziluettje) van remekül kidolgozva. Régimódi de egyben nagyon ízléses. Igaz ez egyébként cakk-pakk a díszletekre hiszen én például az 1. rész elején meg nem tudtam volna mondani hogy a jelenben játszódik a cselekmény, annyira retró hatása volt mindennek. A zenék jók (bár inkább átlagosak...), a magyar szinkron pedig – mint említettem – nekem bejött, bár Norma szerepére valaki mást kértem volna fel, nem azt a csajt aki a Született feleségekben is szinkronizált. Annyira nem illik a hangja a karakterhez véleményem szerint, bár ezt vehetitek puszta kukacoskodásnak is. Summa summarum a Bates Motel bőven az "érdemes megnézni" kategória felett áll. Néha eléggé elvont, néha szívfacsaróan drámai, néha humoros de mindenek előtt: végig képes lekötni a nézőt. Nem fullad unalomba. Egyedül csak az évad végét tudnám felhozni apró negatívumként mert bőven sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle a 8. részt követően, ehhez képest kissé sután varrják el a szálakat. De sebaj, ettől függetlenül is egy erősen javallott széria amelybe érdemes belekóstolnia egyrészt minden horror-rajongónak, másrészt mindenki másnak is aki épp nézhető sorozatra vadászik és még nem talált eddig értékelhető alternatívát. Jövőre pedig lelkesen várom a 2. évadot!
Értékelés: 10/8
