Most már tényleg nem állná meg helyét George R.R. Martin híressé vált szállóigéje, mégpedig hogy ''Winter is coming'' hiszen a Tél már itt van. Bizony, eljutott végre hazánkba is. Budapesten tegnap estére esett le a hó. Ha most kitekintek az ablakon, fehér hótakaróba öltöztetve látom a jól ismert környéket. Havasak a háztetők, a parkoló autók, a járdák és az utak is. Kellemes érzés volt tegnap este kibambulni az ablakon és gyönyörködni egy kicsit a hóesésben. Megint csak durván megkésett de legalább most már itt van. Persze én is sajnálom, hogy Karácsony alkalmával nem jött. Sokkal de sokkal hangulatosabb lett volna úgy a szenteste, ha közben havazik. Azonban megfigyeltem már, hogy évek óta ez a ''sokkal később jön a Tél mint várnád'' tendencia dominál. Nagyjából 2010-re datálnám azt az időszakot amikor még a Tél valóban decemberben érkezett és nem keveset adott hozzá a karácsonyi hangulathoz. Aztán ez elmúlt. Tavaly is inkább csak márciusban köszöntött be (de akkor viszont nagyon durván), gondolom mindenki emlékszik még a megsegítésünkre küldött osztrák hókotrókra meg a Belügyminisztérium SMS-üzenetére. Kíváncsi vagyok, hogy idén márciusban vajon mi lesz. Addig viszont itt a Tél. Lehet, hogy a hó felolvad pár napon belül és helyén vizes, latyakos, sáros olvadék marad de jelenleg még szép télies minden. Amolyan ''klasszikus'' téli hangulat vett erőt rajtam is. Mikor az utcára lemenve egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne markoljak fel egy kevéske kis havat, már csak azért is, hogy legalább érezzem hidegét a tenyeremben. Délután lesz is rá alkalmam mert amúgy is kocsmázni megyek.

A forralt bor ilyenkor az abszolút sláger nálunk. Azt iszom én is, SoltBrain is, meg persze a többiek is. Eszembe sem jutna ilyen hidegben mondjuk csapolt sört kérni, vagy valami töményet. Nem, ha már úgy is itt az igazi Tél akkor ahhoz a forralt bor dukál! Persze csak akkor igazán jó ha tényleg forró (és tényleg bor) mert például hallottam már olyan esetről ahol egyszerűen csak bedobták a mikróba újramelegíteni. Na, mindegy. Fura, de a múlt héten – és ezen magam is nagyon meglepődtem – meg voltam fázva. Folyt az orrom, kapart a torkom. És mégis minden egyes nap bementem dolgozni. Valahogy nem igazán éreztem azt, hogy én beteg lennék. Reggel c-vitamin + zöld tea kombóval indítottam és ehhez még hozzájött napközben 1-2 automatás kávé, meg persze a kóla (mert a kóla az mindig kell, a kóla az alap). És ez az egész megfázás dolog így pár nap alatt simán végigfutott rajtam, de tényleg nem éreztem különösebb hatását. Lehet azért mert annyira elfoglalt vagyok benn, hogy nincs időm a megfázásra (ez melyik reklámnak is volt a szlogenje?). Szóval ez azért így egy kicsit vicces volt. Bár tartok tőle hogy az influenza-járvány ismét felüti majd a fejét mikor az elkövetkezendő napokban akár −17 fokok is lehetnek. Sebaj, legalább melegben vagyok egész nap. Találtam benn pár kifejezetten értékes könyvet. Ezeket majd állományba kell venni. Akadt egy megtépázott, megsárgult lapokkal díszelgő, ütött-kopott Vuk is amelybe a következő volt írva az első oldalra: ''Kisunokáim! Vigyázzatok erre a szép könyvre és tartsátok olyan nagy becsben ahogyan mi is tettük azt. Szeretettel: Nagymamátok.'' Talán nem szó szerint, de nagyjából ez volt beleírva. És a legszomorúbb, hogy ez a könyv a selejtek között volt. Kidobásra várt. Még jó, hogy rátaláltam. Durva mert szerintem manapság egy könyvnek van a legnagyobb értéke. Egy filmet, zenét, avagy videojátékot simán le lehet tölteni bárhonnan de egy könyvet…oké, tudom, azt is le lehet tölteni bárhonnan de egy iPad-en olvasni azért mégsem ugyanaz, mint este az ágyban. De lehet, hogy megint csak én vagyok túl maradi. Egy szó mint száz, az igazi Tél végre itt van. Megérkezett. Lehet örülni neki, készíteni a szánkókat, a korcsolyákat, a hótaposókat, meg persze a hólapátokat is mert a hó magától nem takarítja el magát. És persze: igyon mindenki forralt bort, mert a forralt bor a Tél igazi slágere és emellett átkozottul finom is ám!