Úgy vettem észre, hogy a horror műfaja irodalmi berkekben sokaknál Stephen King-nél kezdődik. Ezzel nincs semmi gond, én magam is előszeretettel forgattam a könyveit annak idején (és a Ragyogás mellett a Hasznos holmik a legnagyobb favoritom a Mestertől) de muszáj belátni, hogy a horror műfaja jóval régebbi időkre vezethető vissza. És míg a jelenkor nagy nevei, mint például az angol Clive Barker (Hellraiser, Kampókéz) magát King-et jelölik meg példaképükként, addig King előszeretettel utalgat Edgar Allan Poe vagy éppenséggel jelen cikkem főszereplője, Howard Phillips Lovecraft munkásságára és őket tartja fő inspirálóknak, kik nagyon sokban hatottak rá. Furcsa, de egyféle párhuzamot véltem felfedezni az itt felsorolt négy író között. Pontosabban két csoportra osztottam őket. Az egyikben ott van Poe és Barker akiknél kiszámíthatatlanok, csavarosak és néha egészen zavarosak a művek. Aztán a másik oldalon ott van King és Lovecraft akiknél pedig épp az ellenkezője igaz. Történeteik nagyon sok azonos elemet tartalmaznak, csak rendre más-más tálalásban. King például előszeretettel nyúl a kiégett, új regényén dolgozó de alkotni képtelen író karakteréhez amellyel legtöbb művében is találkozhatunk (a leghíresebb ilyen egyértelműen a Ragyogás de említhettem volna éppenséggel a Tortúrát is). Lovecraft esetében pedig szinte állandóan egy olyan főhős áll a középpontban akit saját önön kíváncsisága hajt az ismeretlen megismerése felé, és bár eleinte még nagyon is szkeptikus, idővel elkezd hinni és papírra is veti élményeit. Lovecraft imádott egyes szám, első személyben elmesélni történeteket. Legjobb művei is ebben a formátumban születtek. Ha egy laikus csak egyetlen művet olvas tőle akkor könnyedén tarthatja "szürreális ponyvának" de az igazság továbbra is odaát van. Lovecraft mítoszt teremtett. Novelláról-novellára mindig egyre több részletet árult el az eonokkal az emberiség előtt élt Nagy Öregekről, az ősi istenekről akik kénytelenek voltak elhagyni a Földet de néhányuk hátramaradt. A mítosz szerint ezek az ősi szörnyistenségek vissza akarnak térni hozzánk és csak a megfelelő pillanatra várnak amelyhez néha a csillagok megfelelő együttállása, avagy egy dimenziókapu szükséges. Lovecraft főhősei a legtöbb művében pont ezekkel a helyzetekkel szembesülnek. Vagy ők akadályozzák meg az újbóli eljövetelt vagy saját hibáik okán majdnem ők maguk idézik elő. Az ismeretlentől való félelem és a számtalan rejtély a legtöbb művében kulcsfontosságú szerepet kap. Ahogyan a Nagy Öregek (és az őket imádó szekták, kultuszok) is akik nem rossz szándékúak, inkább csak közönnyel viseltetnek az emberiség iránt. Eme ősi istenségek közé tartozik többek között Dagon, Azathoth, Yog-Sothoth, Shoggoth, Nyarlathotep avagy az azóta már ikonikussá vált Cthulhu aki az óceánok mélyén alussza végtelen álmát.
Az egész életében gyenge és gyakran betegeskedő (végül rákban hunyt el) Lovecraft hatása a modern irodalomban legalább annyira tetten érhető, mint a filmművészetben és a zenében. Az általa teremtett Necronomicon (avagy a Halott Nevek Könyve) számos filmben szerepelt (lásd: Evil Dead – Gonosz halott), a rejtélyektől hemzsegő Arkham városa pedig azoknak csenghet ismerősen akik jól ismerik a Batman képregényeket/videojátékokat. Apropó, videojátékok! Egyértelmű hatásokat fedezhetünk fel például az Amnesia, a The Last Door és a The Vanishing of Ethan Carter játékokban de készült "hivatalos" adaptáció is, mégpedig Call of Cthulhu – Dark Corners of the Earth címmel amelyet én ugyan elkezdtem anno de még nem fejeztem be (viszont be fogom, nyugalom). Számomra Lovecraft irományai mindig is azért voltak olyan lehengerlően izgalmasak és érdekesek mert a gótikus horror kifinomult eszköztárát használta fel és mindemellett képes volt olyan háttértörténelmet teremteni lázas fantazmagóriáinak amelyek mind a mai napig a köztudatban élnek. Legjobb műveit tartalmazó novelláskötet a rajongók és kritikusok által legjobbnak vélt irományait tartalmazza és meg kell hogy mondjam, igencsak jól sikerült válogatást kapunk a pénzünkért. Eleve a legfontosabb, megkerülhetetlen novellák mind benne vannak a gyűjteményben. Itt van például mindjárt a legelején a "Cthulhu hívása" amely Lovecraft méltán leghíresebb novellája. De megtalálhatjátok még többek közt az "Árnyék Innsmouth fölött", az "Őrület hegyei", a "Rémület Dunwichben" vagy éppenséggel a "Patkányok a falban" műveket is. Ma már köztudott tény, hogy Lovecraft nemcsak a horror, de a sci-fi műfajában is úttörőnek számított. Néhány műve felér egy-egy LSD-trip -szerű csillagközi utazással. Az "Eryx falai között", a "Szín az űrből" (ennek hatása az Alien-filmekkel rokonítható) vagy a "Kívülálló" mind-mind ezt a vonalat erősítik, sokkal inkább előtérbe tolva a fantázia és képzelgés párosat mintsem a földhözragadtabb, személyesebb hangvételű cselekményeket. Mint említettem, Lovecraft főhőseit saját önön kíváncsiságuk hajtja az ismeretlen megismerése felé, és bár eleinte még nagyon is szkeptikusak, idővel elkezdenek hinni és papírra is vetik élményeit. Mi, olvasók, pedig velük együtt ismerjük meg a titkok mögött lappangó, rémületes igazságot és azt a fajta iszonyatot amelyet csak Lovecraft volt képes ennyire hitelesen szavakkal lefesteni. Nehéz lenne kiemelnem, hogy melyik mű is a kedvencem a sok közül. Az biztos, hogy bár a szereplők minden történetben mások és mások, a nagy egészet tekintve a háttérben húzódó történetszál (azaz az ősi istenségek mítosza) azonos és apránként, novelláról-novellára áll össze. Emígy pedig azoknak ajánlanám elsősorban ezt a novellásgyűjteményt akik szeretnek borzongani egy-egy jól sikerült nyomasztó, félelemmel és feszültséggel horror-történeten és szeretik ha ezek a történetek rendkívüli aprólékossággal vannak megalkotva és dúskálnak az érdekfeszítő háttértörténetekben.
Esős őszi délutánokhoz és viharos éjszakákhoz egyaránt javallott könyv.
U.i.: Lovecraft hatására írtam pár éve Az ajtó című novellám.
U.i. 2: A Black Aether magazinban megjelent "A labirintus" novellám is az ő tiszteletére íródott.
