Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Welcome to the family, son!

Vérbeli Resident Evil, zombik nélkül

2017. január 27. - -Britpopper-

4_7.jpg

Emlékeztek még hogy pár éve mennyire temettem már a Resident Evil sorozatot? Én sajnos igen. A "Hol csúszott durván félre a Resident Evil széria?" poszt pont erről szólt. Kiemeltem hogy a 6. rész volt a mélypont, pedig az Operation Raccoon City is joggal pályázhatott volna erre a pozícióra. Pedig a 6. rész volt az, amit nagyon de nagyon vártunk, direkt előre megvettük és aztán néhány misszió után együtt tettük le a kontrollert, hogy "na ezt inkább nem..." Az évek során teljes mértékben kiveszett a horror a szériából és egyre inkább eltolták az akció irányába. A 4. rész vízválasztó volt, ott hagyták el a fix kamera-nézetet és váltottak TPS-re. Ez a változás elsőre kissé idegen, de könnyedén megszokható volt. A 4. rész pedig hamar az egyik legkiemelkedőbb epizóddá vált a többi közül. Én is imádtam. Még az 5. résszel is jól elvoltam, pedig az már csak nyomokban tartalmazott horrort. Ott a co-op elvitte a hátán az egész játékot. Aztán a gyalázatos 6. rész után a Capcom kezdett végre magába szállni, gondolom belátták hogy ha ezt így folytatják tovább, akkor az egykor dicső Resident Evil név egyenértékű lesz a Call of Duty-val.

A Revelations 1-2 egész korrekt lett, és a sok HD-remake után végre bemutatták hogy milyen irányba halad tovább a széria: vissza a gyökerekhez, vissza a kőkemény horrorhoz. Ethan három éve eltűnt feleségétől kapott egy mail-t, amiben Mia a segítségét kéri. Meg is érkezünk a Louisiana-ban található Dulvey községbe, ahol már a látképből rájövünk hogy itt valami mocskosul bűzlik. Egy hatalmas birtokot találunk a mocsár közepén, de kénytelenek vagyunk belépni, hiszen szeretett kedvesünk élete a tét. A kezdés egészen korrekt. Ahogy egyre beljebb és beljebb haladunk a mocsárban, szinte a bőrünkön érezzük a fullasztó, párás déli levegőt és az orrfacsaró bűzt, mely körbelengi a helyszínt. Aztán belépünk a demóból jól ismert lepukkant házba, és kezdetét veszi a a legjobb horrorfilmeket visszaidéző, vérfagyasztó rettegés.

3_13.jpg

Ha ez nem Texasi láncfűrészes utalás akkor semmi nem az

Némi közjáték után magunkhoz térünk egy meghitt családi vacsora közben. A baj az, hogy félig elrohadt valamivel akarnak megetetni, miközben Baker apuka levágja kicsi fia kezét. Hogy teljes legyen a kép, még megcsodálhatjuk a vegetatív állapotban dekkoló, tolószékes nagyit, aztán egy kiérkező zsaru miatt mindenki elrohan, mi meg neki is kezdhetünk a túlélésnek. Ez még zseniális. Azt sem tudjuk hol vagyunk, mi történt velünk, kik ezek az emberek és legfőképp, hogy hogy a faszba juthatnánk ki ebből a pokoli házból? Teljes kétségbeesésben rohangálunk fel-alá, mint a mérgezett egér, rettegünk az ismeretlentől, gőzünk sincs, hogy mi miért történik, az életben maradásra koncentrálunk. Gyűjtögetjük a fényképeket, fájlokat, amikből kiderül, hogy rengeteg embert tűnt el az utóbbi két évben ezen a környéken - próbáljuk összerakni a puzzle darabkákat. Aztán megjelenik Baker apuka is, azzal a nem titkolt szándékkal hogy felnyársaljon minket egy lapáttal. Nem sokat tököl a játék, rögtön mélyvízbe dob.

1_15.jpg

Éppen felújítást végzünk

A sztori végre kifejezetten jó lett. Az eddigi részekben mindig az a megszokott klisé kísértett hogy van egy mélységesen gonosz rosszarc akinek világuralomra törő tervei vannak és valamilyen génmanipulációval össze-vissza kísérletezik, míg végül saját maga is megfertőződik. Na, itt erről szó sincs. Olyasmit kell elképzelni mint 1996-ban, mikor a S.T.A.R.S. csapat tagjaként fedeztük fel a Spencer birtokot. Itt is ugyanaz a félelemmel teli érzés kering bennünk, csak épp a Spencer család helyett a Baker család körüli rejtélyeket kell felderítenünk. A belső helyszínek roppant hangulatosak: minden teljesen lelakott, a pusztulás, rothadás szinte kézzel fogható. Ilyenkor tényleg elhisszük, hogy egy zakkant elméjű sorozatgyilkos házában tevékenykedünk. Tetszett hogy nüansznyi apróságokra is odafigyeltek, legyen az például csak a leszakadozott tapéta vagy a szanaszét heverő tárgyak - ezek igen sokat adnak hozzá a hangulathoz.

2_14.jpg

A hatalmas ház bejárása az 1. rész hangulatát hozza

Hatalmas pozitívum, hogy hagyták a francba a nagyon tömény akciót és inkább a felfedezésre, gyűjtögetésre helyezték a hangsúlyt, ami miatt a terület összes részét érdemes bejárnunk. Kulcsokat keresgélünk, több lépcsős zárakat törünk fel, pont, mint a legelső részben. Illetve visszatért a tárgymenedzsment is, azaz meg kell válogatnunk hogy mely tárgyakat kívánjuk magunkkal cipelni és miket lerakni a pályán elszórt tárolókban. Ez is visszautalás a régi részekre, de persze itt még nem reked meg a lista: kapunk utalásokat Raccoon City-re, az Umbrella Corps-ra, a S.T.A.R.S. csapatra, a Credits alatt hallható zenéért pedig jár a külön piros pont. Kár hogy a rettegés csak a játék első felére húzható rá, később szépen lassan megjelennek a lőfegyverek. Pisztolyok, shotgun, lángszóró, gránátvető, géppisztoly meg földre telepíthető csőbomba alkotja a repertoárt - ennyit a védtelenségről. Illetve ha belejövünk és van kellő mennyiségű lőszerünk is, akkor Baker apukát pár jól irányzott fejlövéssel ki lehet egy időre iktatni, ami alatt pedig kényelmesen átkutathatunk nagyjából mindent. Persze a játék még így is nagyon sokszor hozza ránk a frászt.

5_5.jpg

A rendetlen lakók még az ágyat sem vetik be! Felháborító!

Kérdés, hogy shotgunnal vagy lángszóróval a kezében mennyire parázik az ember. A játékmenet alapjai ugyanis visszanyúlnak az Amnesia, de inkább az Outlast és az Alien Isolation stílusához. Melléjük pedig nyugodtan oda lehet sorolni a soha el nem készült Silent Hills-t, és legfőképp az annak előfutáraként kiadott P.T.-t. Viszont túlságosan már nem mert elrugaszkodni a Capcom a gyökerektől, úgyhogy a fegyverek megtartásával eléggé háttérbe szorul a horror-hangulat a játék második felére, arról nem is beszélve hogy a boss fight-ok pedig kifejezetten idegesítőek lettek. És az is hamar kiderül, hogy Baker apuka csak egy bizonyos részen kóricál, ráadásul fennhangon dumál, így még csak az sincs hogy a semmiből ront ránk. Na, azért még mindezek mellett is sikerült egy nagyon hátborzongató és kellően beteg atmoszférát teremteni a játékban, olyan filmekre való utalásokkal mint a Texasi láncfűrészes vagy a Gonosz halott. Tény, hogy amikor még nem nagyon gyanítunk semmit, akkor a félhomályos folyosók, hirtelen beugrók eléggé ijesztőek lesznek, mert tagadhatatlan, hogy nagyon erős a félelmetes hangulat és ez játszatja a cuccot.

16300311_1196327400451128_8968638045833081141_o.jpg

Be mersz lépni?

Szerencsére nem lett túlságosan rövid a játék, ha minden összeszedünk és elolvasunk akkor 10-11 órát lazán bele lehet ölni, amíg a kaland végére érünk. Aztán persze ott van még a több befejezéses ending, ami miatt érdemes többször nekiülni. Ja, és kapunk egy Madhouse nehézséget is, ahol teljesen máshol lesznek a tárgyak illetve az ellenfelek, ráadásul jóval erősebbek is, szóval esetleg neki lehet futni még egyszer a dolognak. Nekem összességében tetszett a Resident Evil VII. Sokkal de sokkal jobb lett mint a 6. rész - ez az új irány jót tett neki. Egyértelműen a manapság divatos horrorjátékok  - mint például a Layers of Fear - nyomvonalán halad de sikerült megőriznie a régi Resident Evil hangulatot, egyúttal jó érzékkel újította meg a kissé már megkopott szériát. Ha marad ez az irány, az mindenképp örvendetes. Épp ideje volt már jegelni a zombikat és valami egészen újat behozni a képbe, a retardált "élőhalott" Baker család pedig ideális választás erre. Még azt is el tudom képzelni hogy a 8. rész valami paranormális, szellemes horror lesz.

Történet: 7/10

Grafika: 8/10

Hang/Zene: 6/10

Összességében: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr2812156689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása