Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Council (COMPLETE SEASON) TESZT

Baráti összejövetel démonokkal

2019. február 16. - -Britpopper-

thumb-1920-908578.jpg

Az epizodikus kalandjátékok a Telltale -féle alkotások után eléggé megszaporodtak, elég csak a méltán híres Life is Strange sikerét megnézni, melynek második szezonja épp fut (én is játszom, szintén zseniális!), de ezek mellé csatlakozott nemrégiben a The Council is. Már megjelenésekor felkeltette a figyelmemet, csak sajnos pont akkoriban értem a végére a Black Mirror botrányosan rossz történetének, ezért egy ideig hanyagoltam a modern kalandjátékos témát, és a régebbi klasszikusok felé fordultam (mind a Day of the Tentacle Remastered, mind a Full Throttle Remastered 100%-ra kipörgetve egy hónap alatt). De aztán jött egy szokásos leárazás a PlayStation Store-on, és úgy döntöttem, hogy nem várok tovább.

Itt volt az ideje megnézni, vajon mit tud a sokat ígérő The Council.

Többszöri végigjátszás, és 100% (platina) után azt hiszem reális képet kaptam róla.

Innentől spoileresen folytatom!

A 18. században járunk. Főszereplőnk Louis de Richet, aki eltűnt édesanyját keresvén érkezik az angol nemes, Lord Mortimer birtokára, egy távoli, rejtélyes szigetre. De nem ő ám az egyedüli vendég ezen a távoli, tenger közepén álló helyen.  Mortimer a világ minden tájáról meghívott néhány fontosabb embert, akik között ott van Napóleon és George Washington is, az Egyesült Államok akkori elnöke. Az impozáns társaságba Louis rögvest beilleszkedik, ám egyre különösebbnek tartja a tényt, hogy édesanyja szinte minden előjel nélkül tűnt el a birtokról és sehol nem találja őt senki, ami már csak azért is fura, mert egy parányi szigeten járunk. Fontos megjegyezni, hogy Louis és az anyja, Sarah de Richet is mindketten tagjai a The Golden Order nevű, okkult ereklyék felkutatásával foglalkozó titkos szervezetnek, mely elsődleges szerepet játszhatott Sarah eltűnésében. Louis hamarosan rejtett nyomokra bukkan, melyeket anyja azért hagyott hátra neki, hogy titkon elvezesse őt hozzá. Feladatunk ezen nyomok követése, és az elénk állított, igen körmönfont fejtörők megoldása (a festményes + bibliai idézetes vitte a prímet nálam!), hogy minél közelebb kerülhessünk az igazsághoz. Igen ám, de közben a többi vendégről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen nyomozásunk alatt igen intenzíven történnek az események az előkelő kastélyban.

the_council_20190118184409.jpg

A TPS nézet és irányítás remekül érvényesül, végre nem csak egy-egy átvezető videó szereplőjeként érezhetjük magunkat, hanem szabadon bejárhatjuk az egész kastélyt (persze a különböző szobák / emeletek csak idővel nyílnak meg), de még a kertet, és egy titkos kriptát is. A The Council látványügyileg nagyon ott van, a gazdagon berendezett, pompás belső terek csak úgy árasztják magukból a fényűzést, az eredeti festmények - melyeket mind egyenként megcsodálhatunk, és Louis fűz hozzájuk kommentárt - pedig azon túl, hogy rendkívül jól mutatnak a kastélyban, témájukat tekintve még szimbolikus jelentéssel is bírnak. Mindez mellé kapunk rengeteg történelmi, vallási és mitológiai elemet, Mortimer múzeumnak is beillő kiállítótermében akár még Pandora szelencéjét is kinyithatjuk, az összes bibliai és egyéb vallási idézet pedig mind-mind valós alapokon nyugszik, szóval volt itt háttérmunka dögivel. Elég ha megnézitek a mellékelt képeket, jól látszik, hogy a készítők nem aprózták el a látványt. A karakterek is aprólékosan lettek kidolgozva, az animáció folyamatos és élethű (hallod ezt kedves Jump Force?), sőt, még az olyan apróságokra is figyeltek, mint például a bevérzett szem. Grafikailag tehát nem lehet belekötni a programba, és ugyanezt el lehet mondani a hangokról is. A szinkron remek, nincs túljátszva egy szereplőnél sem, a zene pedig kellemes és sokat dob az arisztokrata hangulaton, igen nagyban segíti a beleélést.

the_council_20190118184542.jpg

A The Council félig-meddig szerepjáték. Kalandunk elején választhatunk, hogy milyen kasztban szeretnénk tevékenykedni: detektív, diplomata, vagy okkultista. Mindegyik jár bizonyos előnyökkel, skillekkel, amiket viszont később is feloldhatunk, sőt, fejleszthetünk. Ezek a skillek azért lényegesek, mert a párbeszédek a játék legfontosabb elemei, és ha például Washingtonnal társalogva szóba kerül az amerikai történelem, akkor ha a politikai skillünk nincs feltornázva, egyszerűen nem tudunk hozzászólni a témához, amivel pedig könnyen lehet, hogy értékes információtól esünk el. Szerencsére a különböző skillek nagyon jól vannak elosztva, és tényleg mind hasznos bizonyos szituációkban. Érdemes rágyúrni a manipulációra, vagy a logikus következtetésekre, hiszen sok társalgást az előnyünkre fordíthatunk azzal, ha úgy alakítjuk a témát, ahogy az nekünk megfelel. Vannak konfrontációk is, amikor viszont borzasztóan fontos a helyes választ eltalálnunk, különben az adott karakterrel megromolhat a viszonyunk, és ez kihat a jövőbeni eseményekre. Jó példa erre az én első végigjátszásom, mikor a végjátéknál egyszerűen senkit nem tudtam már az oldalamra állítani, mert az egyikkel annyira megrontottam a viszonyom, hogy instant rám vágta az ajtót, a másik pedig már nem is élt. Ó, igen, a játékban meghalhatnak bizonyos karakterek, ha nem vagyunk elég óvatosak. Sőt, még mi magunk is elveszíthetjük a fél karunkat az egyik furmányos fejtörőnél.

the_council_20190118184551.jpg

H. P. Lovecraft munkássága rendre megidéződik kalandunk során, hol Louis utal rá viccesen, hol maga a környezet mutat kísérteties hasonlóságot, de már eleve az is egy letagadhatatlan utalás, hogy a titokzatos könyv, amit Louis és az anyja kerestek (az utolsó fejezetben meg is találhatjuk a kikötőben!), az Al Azif, ami ugye a Necronomicon eredeti neve. Ettől függetlenül a The Council meg sem próbál gótikus horror lenni, csupán a végére kapcsolódnak be bizonyos túlvilági szálak, de itt még a démonok sem groteszk, repkedő szörnyetegek, hanem teljesen átlagos emberi alakkal rendelkező lények. Vannak olyan választási lehetőségek a játékban, amik teljesen felboríthatják a sztorit, és az sem mindig biztos, hogy az elsőre jó ötletnek tűnő megoldás később nem üt vissza (Emily-vel nos,...nem biztos, hogy megéri lefeküdni kétszer is), de pont ez a szerteágazó, több lehetőséget és több utat magába foglaló élmény adja a The Council sava-borsát, amivel tulajdonképpen lazán eléri, hogy az ember legalább még egyszer nekifusson a végigjátszásnak. Szerencsére a fejezetek egyenként is újrajátszhatóak, szóval ha csak bizonyos helyzetekben szeretnénk másképp dönteni és megnézni a következményeket, akkor erre is megvan a lehetőség. A történet egyébként zseniálisan csavarodik, az utolsó harmadára pedig rendkívül begyorsul, szóval elég rendesen oda kell figyelni, hogy ki mellé állunk. A logikai fejtörők nekem iszonyatosan tetszettek, nagyon rég élveztem már ennyire megoldandó rejtvényeket, még ha némelyik kifejezetten nehézre is sikeredett.

the_council_20190118190011.jpg

the_council_20190118190017.jpg

Engem meggyőzött a The Council, aminek szinte biztos, hogy nem lesz folytatása, de ha a francia Big Bad Wolf fejlesztőcsapat hasonló alkotással lep meg a jövőben, akkor az biztos, hogy már a megjelenés napján lecsapok a játékukra. Imádtam, hogy a játék mennyi alternatívát kínál egy-egy elvégzendő feladat abszolválására, például ha valakitől információt, vagy segítséget akarunk, akkor lehetőségünk van speciális skilljeink segítségével rábeszélni a dologra, de adott a lehetőség betörni a szobájába is, és ott valami kompromittálót összeszedni róla, amivel aztán megzsarolhatjuk és sakkban tarthatjuk. Ez a változatosság igazi felüdülés a kalandjátékos műfajban, a The Council pedig lépten-nyomon felkínálja számunkra. Sokkal több ilyen remekműre lenne szükség manapság.

Értékelés: 9/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr4714630022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása