Az argentin Aterrados elején megismerünk egy házaspárt, akik közül a feleség hangokat hall a konyhában, méghozzá a mosogató lefolyójából. Pár percre rá az éjszaka közepén felkel és kimegy a fürdőbe, majd a férje hangos dübörgésre ébred. Eleinte a szomszédra gyanakszik, át is szalad hozzá, nyomja a csengőt veszettül, de nagyon úgy néz ki, hogy a drága szomszéd vagy nincs otthon, vagy nem akar vele beszélni. A férj nagy dérrel-dúrral hazatér, azonban a dübörgés csak tovább folytatódik. Ekkor már feltűnik neki, hogy mintha a fürdőszobából érkeznének a hangok. Mikor benyit, borzalmas látvány fogadja: a halott feleségét valami földöntúli erő a levegőben ide-oda dobálja és csapkodja a falnak. A férj természetesen sokkot kap, amennyire erejéből még telik, megpróbál segíteni az asszonyon, de már késő.

Erős kezdés? Mindenképp. De nézzük tovább a történetet, mert az Aterrados itt még csak bemelegít. A nő meghalt, a rendőrség szemében a körülmények pedig egyértelműen gyilkosságot sejtetnek, ezért annak rendje s módja szerint le is tartóztatják a férfit. Azonban érkezik három paranormális esetekben jártas kutató, akik szentül hiszik, hogy nem gyilkosság történt és nekilátnak kivizsgálni az ügyet. Tulajdonképpen a film három történetből áll össze: az egyik a rejtélyes szomszédé, a másik az utca túloldalán élt, ám tragikus körülmények között elhunyt kisfiúé, a harmadik pedig mindezek összekapcsolása, mikor a három fős kutató-brigád egy nyomozóval együtt nekiáll kivizsgálni az eseteket a helyszínen. Őszintén szólva semmit nem vártam ettől a filmtől, sőt, a kissé gagyi plakát alapján még féltem is, hogy megint valami olyasmibe futok bele, amit idő előtt inkább kikapcsolok, de ezúttal pozitívan csalódtam. A hangulat például remek, a beijesztések parádésan jól eltaláltak, a látványvilág pedig kellően komor. Bár argentin alkotással van dolgunk, engem leginkább a 2000-es évek közepén / végén érkezett spanyol horrorokra emlékeztetett, ahol pont annyira fontos volt a megfelelő atmoszféra megteremtése, mint a hatásos ijesztgetések. Itt erre remek példa a sírból visszatérő kisfiú esete, aki igazából csak dermedten ül az étkezőasztalnál, de rendkívül creepy megjelenése és az a bizonyos elfordulás a végén simán elérik, hogy az ember hátán felálljon a szőr a jelenet láttán. Hát, csak nézzetek rá az alábbi képre, engem a hideg kiráz:

- Üdv, egy jó csontkovácsot tudna ajánlani?

Mint horror, szerencsére remekül működik az Aterrados. A három történet alapból megállná a helyét még önálló filmként is, kellő mennyiségű feszültséget és misztikumot sűrítettek mindegyikbe, az emlékezetes rémalakokról már nem is szólva. A halott kisfiú például számomra legalább annyira creepy volt, mint A ház, amit Jack épített kipreparált gyereke, de az ágy alól kimászó, vékony rémségtől is lehetnek rémálmaink. A sztori teljesen korrekt, mint említettem, tulajdonképpen három történetet kapunk egyetlen filmben, ami így végig képes fenntartani a figyelmet és persze a kellően nyomasztó hangulatot. Talán a színészek egy kicsit gyengébbek az átlagnál, de ez sem zavaró igazán, csak akkor tűnik fel, ha túl nagy elvárásokkal ülünk le a film elé. Ha azonban egy igazi csemegére vágyunk és szeretjük az ijesztgetős, kísértetekkel teli történeteket, akkor az Aterrados remek választás lehet, hiszen ha nem is annyira stílusos, mint egy The Conjuring, Sinister vagy Insidious, azért a manapság mozikba kerülő tucat-horrorok szintjét lazán megugorja. A borzongani vágyók nem fognak csalódni!

Értékelés: 7/10