Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

A Plague Tale: Innocence (PS4) TESZT

A sötét középkor árnyai

2019. július 24. - -Britpopper-

ss_8775c109d7303faf8aa94c532905107b75064d48_1920x1080.jpg

Akadnak olyan videojátékok, amik úgy válnak instant klasszikusokká, hogy tulajdonképpen bármiféle nagyobb előzetes hype vagy beharangozás nélkül, már-már fű alatt érkeznek. Jó példa erre az A Plague Tale: Innocence is, mely megjelenésekor engem egészen meglepett, ugyanis annyira megakadt a szemem a koncepción, a remek történeten és a gyönyörű látványvilágon, hogy őszintén fogalmam sem volt, hogy miként mehetett el mellettem ennyire ez a játék. Aztán sorra olvastam róla a magasztaló teszteket, és végül úgy döntöttem, ezt nekem is feltétlenül ki kell próbálnom! Kettő vagy három nap alatt értem a végére, annyira lekötött. A stáblista közben pedig nagyon hasonló érzések kavarogtak bennem, mint annak idején a Hellblade: Senua's Sacrifice esetében, azaz bőven benne van a pakliban, hogy a Plague Tale nálam 2019 legjobbja lesz, de hogy az év meglepetése, az már biztos!

a_plague_tale_innocence_20190711174952.jpg

a_plague_tale_innocence_20190711175000.jpg

a_plague_tale_innocence_20190711175016.jpg

a_plague_tale_innocence_20190711175043.jpg

Az 1300-as évek végén járunk, mégpedig Franciaországban. Tombol a sötét középkor, az éhezés, a pestis, a járványok és a rablógyilkosságok naponta tizedelik a lakosságot, de főszereplőnk, Amicia mindezzel eleinte egyáltalán nem szembesül. Nemesi család sarja, ezért a nyomortól viszonylag elzártan él egy kastélyban, melyet meseszép erdő ölel körbe. Az első borzalmas ómen akkor üti fel fejét, mikor az egyik séta során Amicia kutyáját valami elevenen felfalja egy földalatti üregben. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a játékban az igazán nagy veszélyt a fertőzött patkányok jelentik, melyek az éjszaka eljövetelével másznak ki rettenetes, nyálkás odújukból és bármire ráharapnak, ami él és mozog. Egyedüli fegyver ellenük a fény, mert azt nem tudják elviselni. Persze Amicia erről még semmit sem tud, mikor kutyáját felfalják, viszont arra ő sem számít, hogy az igazi tragédiák csak ezek után érkeznek.

a_plague_tale_innocence_20190711184401.jpg

a_plague_tale_innocence_20190712170020.jpg

a_plague_tale_innocence_20190712170749.jpg

a_plague_tale_innocence_20190712170700.jpg

Hazatérvén fel kell keresnie testvérét, a hiper-cuki Hugót. Azonban amint ezt megteszi, már be is toppan az inkvizíció és pillanatok alatt halomra gyilkolnak mindenkit, köztük a testvérpár szüleit is - legalábbis a fatert biztosan. Innentől fogva Amicia és Hugo menekülni kénytelen, végig a sötét középkor minden mocskán és persze rejtett szépségein át, próbálva rájönni arra, hogy miért akarja az inkvizíció megszerezni magának Hugót. A történet nagyon szépen lett megírva, ahogy haladunk előre, úgy állnak majd mellénk újabb és újabb barátok, míg végül a Gonosz is felfedi igazi arcát. Néha itt is felderengett előttem a Netflixes Castlevania sorozat - már csak a sztorit illetően is! -, de alapvetően a Plague Tale egy nagyon egyedi történetet mesél el, nagyon egyedi módon. Eleve a setting is érdekes, mert a középkorba nem sok TPS játékot helyeznek manapság, azonban az is ritka, hogy mindezt sárkányok, tündérek, meg lápi lidércek nélkül teszik. Sokkal emberibb, sokkal húsba vágóbb így az élmény. Ráadásul a játék gyönyörű, aprólékosan kidolgozott benne még az utolsó fali freskó is, ennyire csodálatos őszi tájakat pedig már nagyon régen láttam! Bár alapvetően a játékmenet lineáris, azért nem vagyunk teljesen cső -szerű keretek közé szorítva, és még ha csak minimálisan is, de el tudunk portyázni erre-arra. Érdemes is, mert igen szép lootot vagy kincseket találhatunk.

a_plague_tale_innocence_20190712181053.jpg

a_plague_tale_innocence_20190712182142.jpg

a_plague_tale_innocence_20190712183255.jpg

a_plague_tale_innocence_20190712184428.jpg

Van egy parittyánk, ami néha emberi ellenfelek ellen is jól jön, de többnyire inkább a továbbjutáshoz szükséges út megtalálásához fogjuk használni: fáklyákat gyújtunk meg vele, platformokat lövünk meg, satöbbi. Jópofa, hogy fejleszthetjük, illetve hogy a különféle lőszereket (merthogy több típus lesz ám!) is nekünk kell craftolnunk. Fura azonban, hogy csak úgy, mint a Resident Evilnél, itt is lepakolhatunk bizonyos cuccokat egy safe-house -szerű helyre, de lényegében ennek semmi értelme, mert úgyis minden alapanyagot folyamatosan el fogunk használni a lőszerekhez, vagy a fejlesztésekhez. Hasonló ez a mechanika, mint a The Last of Us esetében, azaz egy idő után már ösztönösen kutatunk bármi értékes után szerte a helyszíneken, ráadásul a craftolható összetevők mellett találhatunk felszedhető ereklyéket és virágokat is, amik itt a gyűjthető tárgyaknak felelnek meg. Időnk legnagyobb részében lopakodni fogunk, elkerülve az őröket és a patkányokat, de a legszebb, mikor ezeket egymásra engedhetjük egy fáklya jól irányzott kioltásával, vagy olyasféle speciális lövedékkel, amire a patkányok azonnal rácuppannak, mint másnapos a kólásüvegre.

a_plague_tale_rats.gif

A zene egyszerűen csodálatos (Olivier Deriviere a Remember Me és a Vampyr után ismét remekelt!), a szinkron nekem mondjuk bejött, bár francia játék végett az angol hang egy picit idegennek hat. A látványvilág viszont tényleg lenyűgöző, nézzétek csak meg a képeket, hogy mennyire életteli őszi színeket használtak a fejlesztők, ugyanakkor a vért és a kegyetlenséget is meglehetősen explicit módon ábrázolták, sőt, amint a patkánysereg másodpercek alatt lerágja csontig a húst egy-egy áldozatról, az valami félelmetesen undorító lett.

demandingthickborzoi-size_restricted.gif

Összességében az A Plague Tale: Innocence egy nagyon érett mese egy testvérpárról, akik kénytelenek túlélni ebben a cseppet sem erőszakmentes történelmi időszakban, de még inkább egy szép felnövéstörténet, amit Amicia személyében prezentál nekünk a játék. Hugóhoz legalább annyira fogunk majd kötődni, mint Ellie-hez, és bár szólhatunk neki, hogy maradjon egy helyben amíg vissza nem térünk, én mégsem engedtem el a kezét soha. Féltjük és aggódunk érte, emiatt pedig a játék emocionálisan is rendkívül nagy hatással lehet ránk, főleg ha képesek vagyunk kiszakadni a valóságból, és beleélni magunkat ebbe a nem mindennapi kalandba. Számomra 2019 eddigi legnagyobb meglepetése Amicia és Hugo története, melyet mindenkinek erősen ajánlok, aki nyitott az elgondolkodtatóbb alkotásokra!

Értékelés: 10/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr2914977942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása