Cím: DARQ
Fejlesztő: Unfold Games
Műfaj: Platformer
Ár: 16,79€

Kölnben lezajlott az idei Gamescom, amiről számomra az egyik legörvendetesebb hír, hogy készül a Little Nightmares folytatása. Személy szerint imádtam a kis sárga esőkabátos Six kalandját, és nagyon kíváncsian várom, hogy mit tartogatnak még a fejlesztők számunkra, egy újabb szürreális rémálomba ágyazva. Hasonló koncepcióra épült a DARQ is, amely szinte teljesen elkerülte a figyelmemet: egy korai előzetest leszámítva semmit sem tudtam róla, pedig nemrégiben (augusztus 15.) már meg is jelent. A Steam is olyan játékokkal együtt ajánlja, mint az INSIDE vagy a LIMBO - sőt, szerintem leginkább a poszt-apokaliptikus Black the Fall áll hozzá legközelebb -, és még az értékelései is nagyon pozitívak.

Játékmenet:

Kezdéskor két dolog szúr szemet azonnal: hogy mennyire hajaz a képi világ Tim Burton animációs filmjeire, illetve hogy semmiféle intro nincs a játék elején, egyszer csak ott találjuk magunkat egy ódon szobában főhősünkkel (Lloyd), és indulhat a borzalmas kaland. Rémálmainkat kell túlélnünk, amikben minden egyes fejezet egy logikai feladványokkal megpakolt pályarész. Klasszikus 2D platformer alapokon nyugszik a játékmenet, amit megbolondítottak annyival, hogy sokszor meghúzható karok segítségével előrébb, illetve hátrébb tudunk ugrani a térben. Ezt úgy kell elképzelni, mint mikor állunk egy folyosón és mindkét oldalunkon található egy-egy szoba. A karok fel-le mozgatásával el tudunk jutni ezekbe a szobákba is, így a 2D-s játéktér jobban kinyílik, és addig ismeretlen helyekre is elmászkálhatunk - ezt remekül implementálták a játékmenetbe.

Ám mivel rémálmokban járunk, adott helyeken a gravitációt is megváltoztathatjuk, mégpedig úgy, hogy a falhoz közel állva a Space megnyomásával fordul egyet a kép, és immár szabadon lépdelhetünk akár a plafonon is. Mindez a gyakorlatban remekül működik, és elakadni sem igazán lehet, mert a fejtörők is kellőképpen könnyűek lettek. Felvehetünk bizonyos tárgyakat, amiket aztán adott dolgoknál kell használnunk, de persze mindennek megvan a maga sorrendje, szóval például ahhoz, hogy ki tudjunk nyitni egy lezárt kulcsos szekrényt, előbb magát a kulcsot kell megszereznünk, ami viszont nagy valószínűséggel olyan helyen van elzárva, amihez megint egy másik tárgy megléte szükséges, és így tovább. Ugyan belefuthatunk ellenfelekbe, de őket rendkívül egyszerű kicselezni.

Látvány:

A DARQ nem fekete-fehér, de szörnyen nyomasztó, színtelen, fakó, halovány kék és szürke árnyalatban úszik, amit csak tetéz a horrorisztikus hangulat a régi bútorokkal és steampunk gőzgépekkel. Ellenfeleink jobbára teljesen kimerítik a groteszk fogalmát (kedvencem az ember testű, de kürt-fejű, tolószékes rémség volt) és bármikor elmehetnének egy Silent Hill játékba is statisztálni. Tim Burton nevét pedig nem véletlenül említettem, hiszen mind a képi stílus, mind Lloyd karaktere nagyon hasonlít A halott menyasszony, vagy épp a Frankenwee szereplőire.

Hang/zene:

Narráció nincs, emberi hangot a teljes végigjátszás alatt nem fogunk hallani. Viszont ez így többet ad hozzá a nyomasztó hangulathoz, hiszen végig csak gépek kattogását, környezeti zajokat és ellenfeleink lihegését hallhatjuk. Alig egy napja fejeztem be a végigjátszást, de zenére már egyáltalán nem emlékszem, szóval ha akad is a játékban, akkor csak igen elhanyagolható szinten. Ugyan nem ehhez a kategóriához tartozik, de pár szó az irányításról is: egyáltalán nincs túlbonyolítva, a jobbra + balra nyilak, a Space és az Enter (mint akció-gomb) bőven elegendő, a Shift pedig a futásra szolgál.

Összegzés:

Kifejezetten pozitív csalódás lett számomra a DARQ, hiszen újabb ékes példája annak, hogy a 2D (avagy 2,5D) platformerekben is mennyi lehetőség rejlik még mindig, ha egy komolyabb történet elmesélése a cél. Itt a szürrealizmus végig dominál (például kinek jutna eszébe egy régi karórát pallóként használni egy tátongó lyuk felett?), de sikerült néhány jobban sikerült ijesztgetést is becsempészni. Például igazán emlékezetes azon logikai feladvány, mikor egy klasszikus "golyó a labirintusban" ügyességi játékot kell megoldanunk úgy, hogy karok segítségével balra és jobbra mozgatjuk magát a labirintust, annak érdekében, hogy a golyó minél lejjebb essen és végül elérje a középpontot. Igen ám, de miközben ezt csináljuk, a kamera folyamatosan körbe-körbe fordul, és hátul a sötétben már épp felénk gurul egy ijesztő, eltorzult arcú tolószékes alak, egyre csak közelebb és közelebb.

Máskor önálló életet élő, levágott kezeket és lábakat kell összegyűjtenünk, de akad olyan szakasz is, amikor szimplán csak menekülnünk kell. Gyűjthetünk titkos tárgyakat is, bár ezek annyira el vannak rejtve, hogy bevallom, nekem csak egyetlen egyet sikerült összeszedni első végigjátszásra. Viszont összességében a DARQ bőven megéri a rá áldozott időt és energiát, 1-2 órára igazán kellemes, elvont, szürreális szórakozást nyújt, aminek ugyan nem sok mögöttes tartalma van (nem úgy, mint az INSIDE egyértelmű társadalomkritikus fennhangja), de legalább kirándulást tehetünk néhány borzalmas rémálomban. Ha a felsorolt játékokat szeretted, akkor nagyon nem lőhetsz mellé Lloyd kálváriájával sem, hiszen az alapok változatlanok, csak itt a tudatos álmodás okán jóval szabadabban vannak kezelve a fizika és a realitás törvényei. Horror-, és Tim Burton rajongók előnyben!

Értékelés: 87%