Másfél év és közel 150 óra kellett ahhoz, hogy az Assassin's Creed Odyssey végére érjek. Nem azért, mert ennyire hosszú a játék, csupán a magam tempójában haladva ennyi időt emésztett fel, mire befejeztem Alexios és Kassandra közös kalandját, és hozzáláthattam végre a kiegészítőknek. Éppen ezért jelen cikk nem is egy hagyományos értelemben vett teszt, hanem sokkal inkább egy élménybeszámoló, melyben igyekszem hasznos tippeket is adni mindazoknak, akik megakadtak a játékban mondjuk a pénz-, vagy nyersanyag farmolással és megoldást keresnek.
A spártaiak és athéniak között zajló Peloponnészoszi háború idején járunk, Kr. e. 431-ben (400 évvel az Origins eseményei előtt). I. Leónidasz király leszármazottját alakítjuk, és magunknak kell megválasztanunk, hogy az illető a bátor és erős Alexios, vagy pedig a szintén bátor, de nőiessége miatt inkább az orgyilkos szakmát előnyben részesítő Kassandra lesz-e az általunk irányított "misthios", azaz zsoldos. Persze mindkettejüket szabadon alakíthatjuk, és a kioldható skillekkel könnyedén megválaszthatjuk harci stílusunkat. A sztori során feltűnik a Kozmosz Kultusza, egy titkos csoportosulás, akik a háttérből irányítják a világot és gonosz terveiknek nekünk kell gátat szabnunk. Sajnos rossz útra tévedt testvérünk is a Kultusz tagja, ezért elsődleges célunk, hogy őt visszaállítsuk a mi oldalunkra. Közben persze szépen szövődik a történet fonala: hol a spártaiaknak, hol az athéniaknak segítünk, nem beszélve a kismillió mellékküldetésről és egyéb tennivalókról, amik mind-mind jócskán kitolják a játékidőt.
A térkép hatalmas, és tele van kisebb szigetekkel. Mire az ember az egészet felfedezi, abba nem hogy több óra, de több nap is beletelhet. Szerencsére nem kell minden egyes kérdőjelet meglátogatnunk a 100%-hoz, mint az Originsben, de fel kell fednünk az összes takarásban lévő helyszínt egy szükséges trófeához, szóval az időrabló utazgatás itt is garantált. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen az Odyssey világa gyönyörű és egy percre sem unatkozik benne az ember. Zöldellő dombok, virágos rétek, arany búzamezők, őszi színekbe öltözött erdők és havas hegycsúcsok húzódnak előttünk, a zsúfolt városokba beérve pedig nem győzünk ámulni a kifaragott márvány szobrokon és díszes épületeken. Szerencsére a kisebb falvak is mind igazán különleges módon lettek megalkotva (valami egyedi jellegzetesség mindegyikben akad, pl. halászkikötő, érc-bánya, kelme-festő, stb.), így a változatosság ismét garantált.
Az Odyssey igen sok szempontban hasonlít az Originsre, és én pont emiatt pihentettem anno néhány hónapot, mert Bayek kalandja egyszerűen annyira tartalmas volt (főleg a kiegészítőkkel együtt), hogy rögtön utána egy ennyire hasonló játékmenettel bíró produktum kifejezetten megfeküdte a gyomromat. Ismét szerezhetünk páncélokat, ruhaneműt és fegyvereket egyaránt, amikkel teljes mértékben személyre szabhatjuk főhősünket. Ha úgy is érezzük, hogy a legjobb gear van rajtunk, akkor is érdemes ellátogatni egy kovácsmesterhez, hogy további extrákat vésessünk bele a cuccainkba. Visszatért a hajózás is, parázs hajócsatákkal kiegészülve, és sokkal nagyobb szerep jutott a görög mitológiának, vele együtt pedig a fantasy-elemeknek, mint korábban bármikor. Immár végleg eltávolodtunk a földhözragadt, száraz történelmi tényekre alapozott játékmenettől és Minotaurusszal, Medúzával és Küklopsszal is megküzdhetünk, míg egy válaszolgatós rejtélynél maga a Szphinx kérdez fel bennünket, de akár Atlantisz elsüllyedt városába is elugorhatunk.
Mindenki döntse el maga, hogy az ókori mitológia ennyire fajsúlyos beemelése a sztoriba (és főként a Fate of Atlantis DLC-be) mennyire tesz jót egy Assassin's Creed játéknak, de az biztos, hogy a hamarosan érkező Valhalla is nagykanállal merít majd az északi mondavilágból. A Ubisoft egy remek akció-RPG-t tett le az asztalra az Odyssey képében. A sztori korrekt, a látvány pazar, a harcrendszer pedig még mindig nagyon pofás (bár nem értem, hogy a pajzsokat miért kellett száműzni), amit most a hajózás, a hajócsaták és az ógörög setting visz el a hátán. A felfedezés még mindig rendkívül szórakoztató, és ezúttal az Atlantiszhoz köthető modern-szál is sokkal jobban lekötött. Amennyire új volt az Origins, éppen annyira szépen tökéletesítette az ott lefektetett alapokat az Odyssey. Lazán ott a helye a legjobb AC-részek táborában, de ha önálló játékként tekintünk rá, akkor is remek kikapcsolódást nyújt. Pont két hónappal a játék megjelenése előtt nyaraltam Korfun, és bár a sziget nincs a bejárható területek között, azért számtalan ismerős helyszín visszaköszönt virtuális kalandozásom során. A végső konklúzió előtt azonban lássunk egy nagyon hasznos tippet!
Hogyan szerezz minél több pénzt, illetve nyersanyagot?
Erre van egy ultimate tipp, ami pont jól jöhet mindenkinek, aki pénzhiánnyal küzd, esetleg azért nem tudja feltápolni a hajóját Legendary-szintre, mert kevés a nyersanyag az erszényében. Ez pedig nem más, mint az "Athens Wall Run". A lényeg, hogy elmész Athénba. A várost jókora, hosszú fal veszi körbe, tele katonákkal és lootolható fegyvertárolókkal. Na, itt csak körbe kell futnod a falon, felszedni minden lootot (főleg a fegyvertárolókból!) és lehetőleg one-hit/one-kill taktikával megölni pár katonát, hisz ők is dobhatnak eladható fegyvereket, vagy nyersanyagot. Egy komplett kör nagyjából 20-25 percet vesz igénybe, ha végigmész minden irányba, és benézel az utolsó sarok mögé is. A létrákon felmászni nem érdemes, odafenn sosincs semmi. Ha lenyomsz 2-3 ilyen futást, biztosan elegendő pénz üti a markodat, ha utána az összes lootot eladod a kovácsnál. Ugyanígy ha nyersanyagra van csak szükséged, akkor azt szintén megteheted, hisz akármelyik kedves kovács bezúzza neked az összegyűjtött cuccokat az Engrave menüpont alatt. Persze pénzt bezsákolhatsz még Bounty Hunter missziókkal, nyersanyagot pedig a tengeren hajókat fosztogatva is, de ha minél gyorsabban akarsz fejlődni, akkor irány Athén, és ott a falra felmászva hozzá is láthatsz a farmolásnak!
Athén és a fal, amit körbe kell futni
Meg kell mondjam, az Odyssey várakozásomon felül teljesített. Nem gondoltam volna, hogy a 2017-es recept ennyire jól fog működni később is, bevallom, azt hittem, egy igen nagy copy-paste lesz az egész ógörög epizód. Ennek ellenére az egyik legélvezetesebb Assassin's Creed játék lett belőle, ami még a platina-trófea után is rendre visszacsábít maga elé. Jelenleg a DLC-k vannak soron, amikről igyekszem majd külön is írni, amint befejeztem mindet. Utána pedig már itt toporog a küszöbön a Valhalla, mely a vikingek korába emeli át a sztorit. Az előzetesek mindenesetre biztatóak, csak kérdés, hogy egy God of War, vagy Hellblade után mennyire állja még meg a helyét az északi mitológiát előtérbe helyezni úgy, hogy az ne érződjön rókabőrnek. Én mondjuk bízom a Ubisoftban, a többit pedig majd télen úgyis meglátjuk!
