Két erdőjáró éppen rutinfeladatát végzi valahol, a dél-afrikai dzsungel mélyén, mikor a drónjuk valami különöset talál. Egyikőjük el is indul felfedezni a környéket, míg a másik hátramarad. Telik-múlik az idő, és az elkóborolt Gabi (Monique Rockman) nem igazán akar előkerülni. Ennek egyik oka, hogy óvatlanul belesétál egy kihelyezett csapdába, másik pedig, hogy rátalál azokra, akik a csapdát készítették: egy remete módjára élő apára és fiára, akik az erdő mélyén élnek már hosszú évek óta, és különös alázattal fohászkodnak a természethez. Jó okuk is van rá, hiszen a környéken lévő növények olyan spórákat árasztanak, amiket belélegezve az ember idővel félig növény, félig ragadozó élőholttá változik át. Gabi úgy dönt, hogy marad a furcsa párossal, majd együtt útnak indulnak, megkeresni kollégáját. Csakhogy az erdőt több borzalmas lény is lakja, akikkel nem érdemes összefutni. A film egy "öko" horror, azaz nincs mutáns vírus, és nem attól változik át "zombivá" az ember, ha megharapják. Itt bőven elég, ha rossz helyen veszel levegőt. Egész érdekes a természetbe kivándorolt egykori tudós álláspontja az életről, valamint Istenről, akit ő ezen a helyen talált meg. A már átváltozott lények egészen groteszk képet festenek, és aki ismeri a The Last of Us világát, annak egyikőjüket már nem kell bemutatni: konkrétan egy kattogót (clicker) hoztak át ide! Nem feltétlenül ijesztő, inkább elgondolkodtató film lett a Gaia, ami több helyen emlékeztet Joseph Conrad 1899-es kisregényére, A sötétség mélyénre. Messze nem az év legfontosabb filmje, de aki kedveli a horror-csemegéket, az nyugodtan kóstoljon bele!
