Egy tehetős család vacsorára gyűlik össze egy walesi hegyvidéki birtokon. A család két vendéget hív meg estére, egy üzletembert és a szomszédos földművest, akikkel üzletet akarnak kötni a közeli vidéken lévő bányákat illetően. Csakhogy a hely állítólag el van átkozva. Még ugyanazon a napon egy fiatal lány, Cadi érkezik a családhoz, hogy besegítsen a vacsora elkészítésében. A lány egyre furcsábban kezd viselkedni: látszólag barátságosan közeledik a családtagokhoz, ám közben sötét gondolatok járnak a fejében. A vendégek megérkeznek, a lakoma kezdetét veszi, de ezt az éjszakát egyik házban tartózkodó sem fogja elfelejteni.
Walesi horrorról van szó, amiben a legfurcsább maga a walesi nyelv, ami első, de még második hallásra is elég fura, tekintve hogy Wales amúgy az Egyesült Királyság tagországa. Kimért, lassú film a The Feast, ami a végére eléggé elborul, bejön némi gore, erőszak, gyilkosság, szóval csak a szokásos. Viszont nekem nagyon tetszett, hogy az egész koncepció mögött mitológiai háttér húzódik. Eleve a lakoma miatt valamiért végig az ókori Harpagus járt a fejemben, aztán redditen olvastam, hogy amúgy - micsoda meglepetés! - a walesi mitológiából merít a film, azon belül is Blodeuwedd legendájából. Ezáltal pedig az apróbb részletek is értelmet nyernek, mint például hogy miért vizes Cadi haja, mikor először a házhoz ér. Nem az év legjobbja, de simán a jobb próbálkozások közé tartozik. Ha meg tudtok barátkozni a lassabb tempóval, akkor érdemes adni neki egy esélyt.