Becky (Grace Caroline Currey), a pasija, Dan (Mason Gooding) és közös barátjuk, Hunter (Virginia Gardner) a film elején egy meredek hegyoldalon másznak felfelé, amikor - micsoda váratlan fordulat! - tragédia történik, és Dan lezuhan. Becky teljesen összetörik, az alkoholba fojtja bánatát, és még a tragédia után egy évvel sem képes túltenni magát a történteken. Az időközben Instagram-sztárrá vált Hunter felkeresi szétcsúszott barátját, és arra kéri, hogy együtt másszanak meg egy elhagyatott, kétezer láb magas tévétornyot, ami a semmi közepén áll - onnan majd szétszórhatják Dan hamvait, és talán Becky is képes lesz elengedni végre a múltat. A lány belemegy, nemsoká pedig már felfelé kapaszkodnak a rozsdás, ócska tévétorony tetejére. Persze minden nagyon rosszul sül el, Becky és Hunter a torony tetején rekednek, és térerő sincs. Felmenni se volt könnyű, de a lejutás egyenesen lehetetlennek tűnik. Élelem nincs, a víz minimális, a Nap meg perzsel.

A készítők között a "47 méter mélyen" filmekből is vannak tagok, és a Fall tulajdonképpen ugyanolyan, mint ezek, csak nem a mélyben, hanem a magasban játszódik. Azt meg kell hagynom, hogy a látvány néha piszok jó: aki tériszonyos, az konkrétan megszédülhet egy-egy jelenet láttán, és nem is csodálom, hogy a VOD helyett ezt a filmet nagyvászonra küldték - IMAX-ben brutálisan hatásos lehet. A feszültség egész jól épül, csak a szereplők gyengék, és rendre teljesen érthetetlen, idióta döntéseket hoznak. Gondolom idővel jön majd hozzánk is (remélhetőleg nem "Zuhanás" címmel), és oké, aláírom, moziban biztos klassz lesz. Túl kell lendülni a szereplők idegesítő viselkedésén, meg bugyuta párbeszédein, és akkor egy kis kólával (bátrabbaknak sörrel) meg chipsszel lazán vállalható.