Egyedüli világítótorony-őrként egy kísérteties, kietlen szigeten, ahol egyszerre kerít hatalmába a magány és a rettegés? Ebben a kis indie-horrorban olyasmivel találhatjuk szemben magunkat, amit józan paraszti ésszel még felfogni sem lehet. Azt szeretem a leginkább a Steamben, hogy sokkal nagyobb…

A point & click kalandjátékok mindig is közel álltak a szívemhez. Ez az a műfaj, amit a mai napig kellő figyelemmel követek, és igyekszem naprakésznek maradni minden egyes új megjelenésről. A pixel art stílusban fogant The Last Door mellett a 2015-ös Fran Bow volt számomra az a játék, mely…

Talán észrevettétek, de tavaly nem igazán volt év végi toplista a blogon. Ennek egyetlen egyszerű oka pedig abban keresendő, hogy alig volt bármi, amit ki tudtam volna emelni a 2019-es évből (oké, Top 5 kedvenc videojátékról azért volt szó a PC Guru évértékelőjében). Nem is igazán fáradtam vele…

Mindig is nagyon szerettem a sétálószimulátorokat. A Dear Esther óta igyekszem figyelemmel követni az összeset ami megjelenik, és bizony legtöbbször igazi gyöngyszemekbe botlok általuk. A The Suicide of Rachel Foster is ebben a stílusban fogant, és nem is kellett csalódnom benne. Egy újabb…