Tulajdonképpen 3 dologról szólt eddig ez a hét számomra: az 1. az, hogy a barátnőm elutazott Erdélybe egy zarándoklatra, a 2. az, hogy elkezdtem dolgozni egy általános iskolában, a 3. pedig a Szita Bence ügy tárgyalása amelyet végig figyelemmel kísértem. Ez utóbbin speciel egy csomót agyaltam. Szerintem itt-ott ti is olvashattatok a tárgyalásról és az újabb információkról. Ha esetleg kimaradt volna, akkor ITT egy elég átfogó cikk, érdemes elolvasni. Próbáltam sztoikus nyugalommal olvasni a különféle cikkeket a témában de egész egyszerűen nem voltam rá képes. A gyilkosság megtervezésének módja és egyáltalán maga a brutális, nyers gyilkosság annyira felbaszták az agyam minden esetben, hogy inkább dühösen elkattintottam az adott oldalról. Komolyan gyerekek, nem hiszem el, hogy ebben az állítólagosan civilizált társadalomban egyáltalán megtörténhet ilyesmi! Eddig nem igazán írtam erről a témáról de ez most már kikívánkozik belőlem. Szóval én valami iszonyatosan elborult büntetést szabnék ki az elkövetőkre. Nem ám életfogytiglani börtönbüntetést, aztán csókolom! Egy nagy lófaszt! Inkább valami olyat amely példaként szolgálhatna a társadalom többi, ezekhez a gyilkosokhoz hasonló elfajzott korcsa számára.

Kép a tárgyalásról (forrás: origo.hu)

De persze ebben nem én döntök, viszont az biztos, hogy méltó büntetést nem fog kiszabni a bíróság ebben az ügyben (sem). Ergo átgondoltam pár dolgot. Mondjuk, hogy hol kattan el annyira az ember agya, hogy nekivetemedik végezni egy 11 éves gyerekkel? Ráadásul különös kegyetlenséggel. Meg azt is, hogy hogy jön ahhoz valaki, hogy egy 11 éves gyereket okoljon saját szétbaszott kapcsolata megrontójaként? Lefogadom, ha önértékelésbe kezdett volna más okolása helyett, két napon belül felkötötte volna magát a poros padláson. Afölött sem tudtam elmenni szó nélkül, hogy egy emberi lényt (ráadásul jelen esetben egy gyereket...) valaki kézzel-lábban, lapáttal (!) és késsel bántalmazzon. Összetett lény az ember. Megvan a maga kis értékrendje, sajátos világnézete, önálló gondolatai és szociális kapcsolatai. Viszont be kell lássuk, hogy akik most vádlottakként állnak eme Szita Bence ügy miatt a bíró előtt...nos, ők egész egyszerűen nem emberi lények. Nem emberek. Ember nem tesz ilyet ugyanis. Hát, akkor talán állatok lennének ők? Tegyük fel a kérdést: megérdemlik egyáltalán ezt a jelzőt? Hiszen talán még az állatok sem tesznek ilyet. Nem, én azt hiszem ők egyszerűen csak SEMMIK. Vannak bele a világba, de hogy mi a fasznak, azt nem tudom. Tényleg nem tudom. Nincs értelme létezésüknek.

Beteg világban élünk. De a beteg emberek teszik beteggé a világot. Az egyik orv módon nőket öl, a másik fiatal lányokat tart bezárva a pincéjében, a harmadik pedig "csak" állatokat kínoz. Aberrált, mocskos, züllött egyén minden városban akad. És első blikkre talán nem is tűnik ördöginek. Egy kicsit elkalandoztam. Június 4-én folytatódik a tárgyalás, a végső konklúziót majd akkor megírom. De továbbra is tartom magam ahhoz, hogy erős túlzás embernek titulálni ezeket a véglényeket. És persze ahhoz is, hogy akármennyire súlyos is lesz a végső büntetés, feleannyira sem lesz olyan súlyos mint amilyet érdemelnének. Arra nincs is szó.