Bizony mondom, szuper év volt a 2016-os horrorfilmek terén! Sikerült rengeteg olyan minőségi horrort is megtekintenem idén, amelyek egyébként a külföldi siker ellenére idehaza nem hozták lázba a népeket. Itthon továbbra is azon filmek mentek nagyot, amelyeket a mozikban lehetett megtekinteni. Sajnos ezek többsége - néhány kivételtől eltekintve - hozta a futószalagon gyártott, ijesztgetés-központű, pocsék minőséget. Ahhoz elegendőnek bizonyultak, hogy a tinilányok a moziteremben ülve félelmükben magukra borítsák a pattogatott kukoricát meg a kólát, de összességében ezen filmek továbbra is a béka segge alatti szinten toporogtak. Persze erre a listára én a legjobbakat válogattam be, az 5-ből mindössze 3 ment nálunk is moziban - ebből 1 csak művészmozikban. A másik 2 pedig talán csak az ízig-vérig horrorrajongók előtt ismeretes. Ám még mielőtt következnének 2016 legjobb horrorfilmjei, lássuk az év csalódását, mely igen mély nyomot hagyott bennem.

Az év csalódása: Blair Witch

Annyira vártam ezt a filmet, és annyira mellément. A potenciál megvolt, az alapanyag baromi erős kellett volna hogy legyen ahhoz, hogy egy korrekt folytatás szülessen - és mégsem sikerült. Hatalmas kihagyott ziccer lett a teljes film, mely csak nyomokban emlékeztet az 1999-es eredetire, melyet én mind a mai napig imádok. Mielőtt valaki lehurrogna, elmondanám, hogy óriási rajongója voltam/vagyok a Blair Witch mitológiának, A-tól Z-ig ismerem az egész legendát, Koporsó-sziklával, Rustin Parral, Elly Kedwarddal, meg a videojátékokkal együtt. Ezért is voltak igen nagy elvárásaim az új résszel kapcsolatban. Ami - és ezt ki kell emelnem - egyáltalán nem indul rosszul. Örvendeztem, hogy alázattal nyúltak hozzá a mitológiához - legalábbis a film elején. Utána az elmaradhatatlan eltévedésen és pánikoláson túl rögvest szemet szúrnak az olyan hiányosságok, mint a túl sok karakter (esély sincs megkedvelni őket), a túltolt found footage jelleg (a kamerás úgy kapkod mintha egy darázs-raj loholna a nyakában) és a mitológia szempontjából abszolút csúfos végkifejlet, melyben valami olyasmit próbálnak letuszkolni magyarázatként az ember torkán, mely az egész Blair Witch legendát alapjaiban köpi szembe, rohadt pofátlan módon. Kár érte.

És most jöjjenek 2016 legjobbjai:

Parádés folytatás: The Conjuring 2

Mikor megtudtam, hogy érkezik a The Conjuring (magyarul az elég béna Démonok között címet kapta) folytatása, kissé megijedtem. Az 1. rész ugyan nekem hatalmas kedvencem, de az Annabelle -féle förmedvény elhitette velem, hogy ez a film is csak a minél több pénz összeszedésére lesz jó, mint annak idején a Paranormal Activity. Aztán kiderült, hogy James Wan visszatér, és én megnyugodtam. Ez az az ember, aki vérprofi ha horrorról van szó. Nálam már az Insidious 1-2 bebizonyította, hogy Wan korunk egyik legjobb horrorfilmes rendezője, aki akkor érzi magát igazán elemében, hogy kiugraszthatja az embert a gatyájából. Nagyon sokan próbálják őt másolni, többnyire kevés sikerrel. Az Enfield poltergeist esete a mai napig a legfelkapottabb poltergeist-jelenség, melyet a történelem során rögzítettek. Tökéletes alapanyagként szolgált ehhez a filmhez. És nagyon szépen illesztették össze a valós eseményeket a kötelezően "színes" kitalált történésekkel. Nem értem azokat, akik a sztori miatt szarozzák a filmet. Valós eseményeket ugyanis nem lehet átírni. Hozzájuk toldani olyasmit, amitől viszont korrekt horrorrá avanzsálódik a film, annál inkább. És itt pont jó arányban szerepelnek az ijesztgetések. A feszültség végig kitart, a szereplők jól játszanak, a képi világ és a zene pedig továbbra is remek. Több nem is kell egy jól működő horrorhoz. Hideg téli estékre épp ideális, az apácás spin-off is várós.

Árnyékból jött remekmű: Under the Shadow

Iráni horrorból gondolom nem én vagyok az egyedüli, aki eddig nem sokat látott. Ennek ellenére az Under the Shadow bőven világszínvonalú szintet képvisel, igazából az, hogy iráni filmmel van dolgunk, csak akkor tűnik fel mikor halljuk hogy a szereplők perzsául beszélnek, vagy a nőkön csador van. A történet a '80-as években játszódik, mégpedig Teherán bombázása idején. Itt él egy társasházban a főszereplő Shideh a családjával. Az még hagyján, hogy riadó idején állandóan le kell húzódniuk a pincébe, de miután férjét - aki orvos - behívják, a nő egyedül marad a lakásban kislányával, aki egyre furcsábban kezd viselkedni. Fel-felbukkannó emberekről és egy ártani akaró dzsinnről hadovál. Az anyja eleinte nem hisz neki, de később rá kell döbbennie, hogy a dzsinn valóban létezik és az életükre tör. Az egyetlen baj ezzel a filmmel, hogy kísértet/démon helyett egy dzsinn szerepel benne, mely jóval kevésbé ijesztő. Ám maga a film még így is remek, feszültségteremtésből csillagos ötös, korrajzból pedig szintén. Egyedül az összecsapott befejezés von le némit az értékéből, de annyi szent, hogy ami 2014-ben a The Babadook volt, az 2016-ban az Under the Shadow.

Az év filmje is egyben: The Witch

Nálam nem volt kérdéses, hogy 2016-ban melyik film lesz az abszolút befutó ha horrorról van szó. A The Witch már évekkel ezelőtt felkeltette az érdeklődésemet, nyálcsorgatva olvastam róla minden egyes új információt, és elismerően bólogattam mikor megírták, hogy Cannes-ban is mennyire rajongtak érte. Mikor végre befutott, az elsők között mentem el rá. És már a legelső megtekintésnél - melynél elfelejtettem tolmácsos fejhallgatót szerezni, ezért végig angolul, felirat nélkül néztem a filmet - éreztem, hogy ez idén visz majd mindent nálam. Azóta többször megnéztem már, de hibát sosem találtam benne. A boszorkánysággal foglalkozó horrorok igen ritkák, még ritkábbak azok, amelyek az 1700-as évekbe helyezik a cselekményt. Mindez itt adott, amivel engem már meg is vettek volna kilóra, ám ezek mellé felsorakoznak még az olyan elemek is, mint például a különösen kegyetlen képsorok (az a baba nem azt érdemelte!) vagy az idegtépő zene, amitől már instant feláll a szőr a hátamon. Komolyan mondom, én soha többé nem akarom hallani a The Witch zenéjét! Nem azért mert rossz lenne (hisz nem az), hanem mert megfagy tőle a vér az ereimben! Aztán ugye ott van még, hogy a történet eredeti legendákból és folklórból merít, ami nálam automatikusan azt éri el, hogy otthon utánakeressek az interneten. Nyúlra, varjúra, kecskére mindezek után én már nem tudok ugyanúgy nézni, sajnálom. Ugyanígy a víz leverne, ha valaki elkezdené nekem kántálni hogy "Black Phillip! Black Phillip! Black Phillip!" Baromi erős film lett a The Witch. Nem 100%-ban horror, de ez nem is baj. Él a horror eszközeivel és jól is használja őket, de a masszív dráma sokkal tolakodóbb benne. Emiatt pedig ott a helye az év filmjei közt is.

Műfajváltás: Cloverfield Lane 10

Ez egy olyan film volt idén, amit én speciel nem láttam jönni és baromira meglepett. A 2008-as Cloverfield ott van a kedvenc found footage filmjeim között, nem ok nélkül. Izgalmas, pörgős, néhol meglepően katartikus film, melynek kifejezetten sokáig - értsd: 2-3 évig - vártam a folytatására. Mert hisz a film után feltűntek ál-weboldalak, melyek tenger mélyén szunnyadó szörnyetekegről (nem, nem Cthulhu!) és egyéb nyalánkságokról rántották le a leplet. Én pedig vártam, hogy vajon mikor érkezik meg a 2. rész. Lelki szemeim előtt már a Godzillához hasonló szörnyfilm kezdett kirajzolódni, aztán a Cloverfield 2 mégsem jött. Teltek-múltak az évek, a film szép lassan becsúszott a 990 Ft-os DVD árkategóriába, mikor is idén betoppant a Cloverfield Lane 10 - mely eredetileg The Cellar néven futott. Megnéztem moziban, és utána nem győztem elismerően bólogatni. Mert ez nem egy szörnyfilm, ez egy thriller. De a műfajváltás cseppet sem ártott neki. Akadnak benne elrejtett utalások az 1. részre, a végén pedig láthatjuk, hogy mi is zajlik igazán a kinti világban. De a film fő mozgatórugója azon hármas, akik odalenn a bunkerban próbálnak túlélni. Közülük is kiemelkedik Howard (John Goodman) karaktere, aki az igazi talány a filmben. Vajon tényleg csak próbálja védeni a túlélőket az állítása szerinti elpusztult kinti világ elől, vagy valami sötétebb titkot is rejteget? A Cloverfield Lane 10 már elhagyja az első filmet oly sikeressé avanzsáló szörnyfilmes témát, és fordulatok helyett a paranoiára, a feszültségre és a színészi játékra épít. Néha dráma, néha horror, de inkább végig egy masszívan erős thriller, amit ez a film hoz. Csak a folytatást se csesszék el.

Izzadságszag nélkül: Train to Busan

Zombis horrorfilmekkel már tele a padlás, lassan talán le is szakad. Minden évben kapunk egy nagy kanállal (de inkább lapáttal) ebből a műfajból, természetesen a kiapadhatatlan zombis sorozatok mellé. Most már annyi zombi mászkál a képernyőkön, hogy lassan kezdem tényleg elhinni, hogy megtelt a Pokol és ezek feljöttek közénk. Van már klasszikus, csoszogó, agyra éhes zombi, van sprintelő, fertőzött zombi, a Resident Evil játékokban láttam már gépfegyverrel lövöldöző zombit is, úgyhogy nem mondhatnám, hogy nem elég színes a paletta. Még emlékszem, mikor elmentünk haverokkal a Z Világháborúra. Már annyira tömve volt a mozi, hogy csak az első sorban kaptunk helyet - máig nem tudom, kinek a hülye ötlete volt beülni arra a förmedvényre. A kamera meg végig össze-vissza rángott, mint a második Bourne filmben. Majdnem nézhetetlen volt onnan a film, és utólag újranézve, sajnos nem csak a kamerázás miatt. Pocsék lett a Z Világháború, pedig könyvben az utóbbi idők legjobb zombis alkotása. Kár, hogy a Walking Dead óta a csapból is zombik folynak. Az élőhalott Gombóc Artúr elégedetten nyaldosná szája szélét a felhozatal láttán, én pedig minden évben várok valami újat, valami nem megszokottat a műfajon belül. Idén két film is tudott újat mutatni. Az egyik a Kiéhezettek volt, mely leginkább a The Last Of Us-hoz hasonlóan kezelte a zombiapokalipszist. A másik pedig a Train to Busan, egy dél-koreai horror, mely valami egészen elképesztően jól nyúlt a témához. Az egész krízishelyzetet egy száguldó vonatra helyezi, személyes drámákkal, szerethető - és persze gyűlölhető - karakterekkel, megfelelő feszültséggel, tonnányi élőhalottal és rengeteg hektoliternyi vérrel és erőszakkal. A zsáner szerelmeseinek természetesen kihagyhatatlan alkotás, de a dél-koreai filmek kedvelői is bátran tegyenek vele egy próbát mert az ország legsikeresebb filmje volt idén.

Futottak még:

Hush

Green Room

Vaksötét

Kiéhezettek

The Wailing