Elég hamar letudtam ezt az évadot. Közvetlen az 1. évad után kezdtem el és nem is csalódtam. A cikk SPOILERES, úgy olvasd. Nem is húzom tovább az időt. Szóval valahol ott hagytuk abba hogy Paul (Jamie Dornan )vidékre ment, a feleségének meg beadta hogy a bébiszitter Katie-vel (Aisling Franciosi) volt viszonya. Ezért a család kissé széthullott, de Paul felesége már hajlott a békére. Igen ám, de a 2. évadban olyan dolgok történnek melyeket én sem értettem igazán. Kezdjük ott hogy Paul módszeresen egyre inkább bűvkörébe vonja a fiatal Katie-t aki szemlátomást szerelmes a pasasba és bármit megtenne neki (még "azt" is). Kettejük kis játszadozása közben egyre inkább szorul a hurok Paul nyaka körül, Stella (Gillian Anderson) végig ott lohol a nyomában és egyre közelebb jut hozzá, mígnem...

...mígnem el is kapja. Na, bumm. Ez egy olyan csavar a sztoriban amire én sem számítottam. Oké, az várható volt hogy előbb-utóbb Paul nyomára bukkannak és valahogyan belekerül a képbe, nade azt nem vártam volna hogy kvázi feladja magát. Ez pediglen valahol az évad közepénél következik be, tehát még csak nem is cliffhanger-szerepet szántak ennek a húzásnak a végére. Egyszerűen eljutnak hozzá, lehallgatják, megfigyelik, és mikor már adott számú bizonyíték szól ellene, elkapják. Paul pedig nem tanúsít ellenállást, hagyja hogy bevigyék, kihallgassák, stb. Ráadásul mobilján eléggé kompromittáló felvételeket is találnak egy eltűnt nőről, aki vélhetően a férfi újabb áldozata. Bevallom, én végig azt hittem hogy mindez csak színjáték és Paulnak valami óriási, ördögi terve van - beleértve Katie-t is - amivel majd megszökik, vagy kibújik az igazságszolgáltatás alól. De nem. Semmi ilyesmit nem kap a néző. És ez szerintem negatívum. Nagyon izgalmas és vérprofi ez a sorozat továbbra is, de amit jelenleg Paul csinál, az egy hatalmas, kövér kérdőjel. Egyébként pedig a fényképezés továbbra is remek, a zene enyhe synthwave-töredékekkel dúsított ambientre váltott, a színészek pedig még jobbak mint korábban. Tökéletes továbbra is tehát a The Fall de most már nagyon kíváncsi vagyok hogy az idén év végén érkező 3. évad hogyan folytatja tovább ezt a sztorit (bár gondolom most már lezárják lassan) mert annyi már ebben a kérdőjel számomra hogy azt Riddler (Rébusz, Batman ellenfele) is megirigyelhetné.

Értékelés: 8/10

Kifejezetten régóta szerettem volna már írni erről a játékról. Nagyon-nagy kedvencem volt annak idején, már nem is tudom pontosan hányszor játszottam végig, de az biztos hogy sokszor. Még legnehezebb fokozaton is. Teljesen magába szippantott a horrorisztikus, vérfagyasztóan misztikus története, melyet a neves horror-író, Clive Barker ötlött ki. Mikor megvettem kemény 2000 forintért ezt a játékot tinikoromban egy 576 üzletben, még nem gondoltam volna hogy életem egyik meghatározó PC-s alkotását tisztelhetem az Undying személyében.

Szóval kezdeném az elején. Hazasiettem, kezemben az EA-s borítós játékkal és azonnal feltéptem a csomagolást. Egész meglepett hogy az árához képest mennyire tartalmas kiadást kaptam, hiszen a magyar nyelvű tok mellett még egy - szintén magyar nyelvű - kis könyvecske is helyett kapott a játékot tartalmazó CD-k mellett, amiben volt mindenféle háttérinformáció. Mondjuk korábban olvastam egy cikket a játékról az 576 Kbyte-ban. Emlékszem 4 oldalas volt, és az egyik oldalon a játék főhőse állt, míg a másikon az egyik főellenfél, de nagyon groteszk zombi-csontváz -szerű kialakításban. Több se kellett nekem, azonnal elhatároztam azt az újságot lapozgatva hogy nekem ez a játék KELL és kész. Mondjuk elég sok játékkal voltam így akkoriban. Főként a horror témájúakkal. Meg persze Lara Croft kalandjaival.

Reflexből téptem ki a telepítő CD-t a papírtokból és már ment is az installálás. Közben a képernyőn mindenféle klassz artwork képek jelentek meg, ezek csak tovább csigázták érdeklődésem. Aztán végre rákattinthattam az Undying indító ikonjára. Lévén hogy egy 2001-es játékról volt szó, kicsit sem aggódtam a gépigény miatt. Úgy 2002/2003 tájékán már volt annyira "izmos" gépem hogy gond nélkül futtattam az ilyen régebbi játékokat. Aztán már a főmenünél leragadtam mert már az is egész elvarázsolt. Úgy kell elképzelni mint valamiféle régi pergamen, különös jelekkel és szimbólumokkal, középen Stonehenge -szerű kövekkel, - a meg az egeret mozgatod akkor kis lángcsóvát húz maga után. Elég pofás! Pár apróbb beállítás után azonnal ugrottam is neki a kalandoknak, a New Game segítségével.

Mégpedig azért mert rohadt beépített Intel grafikus kártyám van a laptopomban és a játék motorja nincs kibékülve ezzel, kb. minden harmadik embernek emiatt nem indul el. De a készítők már dolgoznak a hiba kijavításán, csak épp ez nem fog egyik napról a másikra menni, hiszen mindössze két emberből áll a fejlesztőgárda. Ennek ellenére a Fran Bow már megjelent, meg lehet venni (kb. 5-6000 ft körül mozog az ára online) és biztos vagyok benne hogy hamarosan én is a játékba merülhetek majd, csak idő kérdése. Ja, mellesleg frissítettem a Windows 10-re. Nekem eredetileg jogtiszta Windows 8.1 volt a gépemen de aztán megtudtam hogy ingyenesen lehet frissíteni a 10-re, úgyhogy kipróbáltam.

Kezdjük ott hogy rohadtul nem volt egyszerű. Több órám ráment. Alig akart levánszorogni a túlterhelt szerverekről az update, mire pedig lejött, olyan lassan kezdte el a telepítést hogy közben két sorozatepizódot is meg tudtam nézni. Aztán csak feltelepült szépen (igaz újraindult vagy négyszer), aztán úgy léptem be hogy itt valami hatalmas csodát fogok látni, eskü úgy voltam vele mint annak idején a Vistával. Már lélekben rákészültem hogy tiszta eufória lesz, erre nagyjából ugyanaz a  felület fogadott mint a 8.1-en, kivéve hogy visszahozták a klasszikus Start menüt. Oké, ez még csak az első ismerkedésem volt a 10-el. Később aztán felfedeztem benne nagyon klassz dolgokat, például hogy ha belépek a Számítógép mappába akkor kilistázza a leggyakrabban használt mappákat és a legutóbb megnyitott fájlokat. Ez egész hasznos mondjuk ha naponta sorozatot néz az ember, nem kell külön kikeresni. Aztán például sokan nem tudják, de van egy beépített képrögzítő/felvevő cucc is benne, ez is könnyítést jelenthet a hozzám hasonlóknak akik vennének fel "gémpléjt" de nem találtak még megfelelő programot. Szóval nem bántam meg hogy Windows 10-re frissítettem. Kell egy kis idő még neki amíg kiforrja magát, de érdemes váltani rá. Ha lenne Xbox One-om akkor azzal is össze lehetne párosítani, de én továbbra is Sony, illetve PlayStation -fan vagyok. Utóbbiból most már ideje lenne vennem egy 4-et mert elég jó játékok jelennek meg mostanság rá (Until Dawn, Mad Max és persze MGS 5) no és persze a Rise of the Tomb Raider sincs már annyira messze (bár azt előbb az XOne-os játékosok kapják meg). Ó, és naná hogy az Uncharted 4 is ott van az általam legjobban várt videojátékok között. Meg a kisebb, indie horrorok.

Nagyon megtetszett ez a sorozat. Eleve imádtam régebben a Dexter-t, és én is baromira sajnáltam hogy a 4. évad után látványos lejtmenetbe kezdett, a sorozatot záró finálé pedig egyszerűen pocsék lett (már majdnem Mass Effect 3 szintűen pocsék). Nos, a The Fall nagyon hasonló témát vesz alapul. Adott egy első ránézésre rendes, jóképű, családcentrikus pasas, Paul Spector (akit a botrányos Szürke ötven árnyalata filmből ismerős Jamie Dornan alakít - csak itt minimális szakállal). Ez eddig akár egy unalmas dráma is lehetne, csakhogy Paul titokban sorozatgyilkos és előszeretettel fojt halálra nőket, miközben naplójába szexista fotókat rajzol róluk. Kényes témát jár körbe a The Fall, mert ha Paul karaktere nem lenne minden apró részletében kidolgozva, akkor könnyedén belebukhatott volna a sorozat a Dexter copy-paste érzésbe. Szerencsére Jamie Dornan hatalmasat alakít. Pszichopata sorozatgyilkosa abszolút van annyira jó mint Dexter Morgan volt, és itt ugyebár még hozzá is ad az amúgy sem épp vidám hangulathoz hogy Paul természeténél fogva gonosz. Azaz nem eleve gyilkosokat öl meg, hanem ártatlan nőket. Ettől pedig sokkal izgalmasabbá válik a sorozat, hiszen eleve egy olyan emberért izgulunk (és szimpatizálunk vele) aki cseppet sem ártatlan. Már a Dexter esetében is felmerültek morálisan megkérdőjelezhető kérdések a főhős tetteivel kapcsolatosan, azonban amíg ott a szánkba rágják hogy XY mit tett korábban, addig Paul esetében szó sincs erről. Az ő áldozatait is megismerhetjük valamennyire (főleg Sarah-t), csakhogy ő pusztán élvezetből és saját beteg vágyai kielégítése végett végez velük.

A másik oldalon pedig ott áll Stella (Gillian Anderson, aka Scully az X-aktákból) akit Londonból hívnak át a sorozat színhelyéül szolgáló Belfastba, hogy segítse az ottani rendőrség munkáját. Csakhamar önként elvállalja a rejtélyes női gyilkosságok ügyét és apró összeverbuvált csapatával megindul a nyomozás a tettes után. És ha ez a két szál még nem lenne elég, behoznak egy korrupciós vonalat is, amiben feltűnik Michael McElhatton (aka Roose Bolton a Trónok harcából) is nade ez kábé már a kutyát nem érdekli, mikor egy teljesen jól felépített és izgalmas 1. évaddal szinte a képernyő elég szegez minket a The Fall. Mert persze tök izgalmas az is hogy Stella mi mindenre jön rá a nyomozás alatt de sokkal izgisebb ahogyan Paul tevékenykedik és a kezdeti magabiztos viselkedése és tettei után durva látni amint egy elbaltázott gyilkosság egyre inkább kezd kihullni az irányítás a kezei közül. Így már végképp teljesen indokolatlan az elbaszott magyar cím ("A hajsza") hiszen a "fall" sokkal inkább a zuhanást, az elbukást jelenti. Az atmoszféra leginkább a skandináv krimiket és filmeket idézi. Lassan építkezik, de nem válik vontatottá. Jónéhány szálat mozgat, de egyértelmű hogy Paul és családja áll a középpontban. Valamennyire Stella is dominál, de én érte nem tudtam izgulni. Talán kevésbé közömbösre kellett volna megírni a karakterét. Az viszont jó pont hogy ránézve elsőre már nem Scully ugrik be, nameg Gillian Anderson tök jól beszél akcentussal is). Bár mint említettem, a The Fall mozgatórugója egyértelműen Jamie Dornan és az ő által megformált Paul. Én attól féltem hogy a készítők teljesen elcseszik az évad végére a cselekményt és nem tudnak majd épkézláb befejezéssel szolgálni, erre olyan erős finálét hoztak hogy szinte azonnal kattintottam is volna a 2. évadra.