2012 májusában indult eme blog. Teljesen random ötlet volt tőlem, hogy megnyitom. Tulajdonképpen csak pár régi zeneajánlómat és novellámat szerettem volna átmenteni valahová ahol más is elolvashatja őket. A zeneajánlókat azért mert Magyarországon igen csekély azon blogok száma amelyek valóban igényes és nem csak a mindenki által ismert zenekarokat mutatják be. A novellákat pedig azért mert egykor többen is jelezték felém, hogy kifejezetten tetszenek nekik az ilyen kis olvasmányok, ám az akkoriban ezeknek helyt adó blog sajnálatos módon megszűnt és így vele együtt törlődtek az irományok is. Szerencsére azonban ezek mindig is el voltak mentve nekem gépen, így át tudtam menteni ide őket. Eme néhány hónap során aztán bejött a repertoárba pár videojáték ajánló és nem kevés mindennapi életet górcső alá helyező bejegyzés is. Ezek is elég random módon jöttek egymás után. Ha épp kedvem tartotta akkor leírtam, hogy aznap mi történt velem avagy mit láttam/hallottam a városban. Hétköznapi történetek, tudjátok. A társadalomkritikusabb vonalat áttereltem Bandi kollégám modtmegmondjuk.blog.hu oldalára de vendégposztoltam Janie Pinsky kisasszonynál is és megfordultam a VBK és a Puruttya főblogján is. Ez utóbbi iszonyatosan tetszett, nagyon jó fej szerkesztőket ismerhettem meg ott. Pár irományom egy jóbarátom által kikerült a Playstation Community online hasábjaira is, közben pedig egyre több és egyre jobb blogokat ismertem meg. Ilyen a Curse of Obsession is amely Sadisticore magánblogja akit egyébként nagyon tisztelek és biztosra veszem, hogy ha ő ajánl egy filmet akkor az nekem is nagyon be fog jönni. De a sweetbrainmurder.blogspot.hu is visszajáró olvasójává tett, ahogyan a nemrég indult Célirány is. Statisztikai adatokkal nem akarok dobálózni de az nekem kifejezetten örvendetes volt, hogy a mai napig majdnem 7000 lapletöltésem volt és olyan országokból is olvasnak mint például Anglia (innen nem is kevesen), Franciaország, Románia, Lengyelország, Olaszország avagy Kanada. Ez nagyon klassz, főleg, hogy nem is igazán reklámozom a blogot sehol sem. Azért egy kalapemelés jár a Durczimurczi blog irányába, náluk speciel megtalálható a Focker linkje és gyakran látogatnak erre onnan olvasók. De itt is kialakult már egy masszív keménymag, az pedig külön öröm számomra, hogy sokan a Facebook felületén is figyelemmel követnek, így akár elsőként értesülhetnek egy-egy új bejegyzésről. Hát, ennyit akkor a blogról. Magánéletileg is nagyon sok dolog történt velem 2012-ben de ezek nagyrészét már úgy is ismerheti az aki rendszeresen olvasta a bejegyzéseket. Munkába álltam megint, rengeteget kirándultam, még többet hülyültünk a haverokkal, megjártam a Balatont is, pihentem, romantikáztam, filmeztem, elkezdtem zongorázni, teáztam és buddhista lettem, szidtam a tehetségkutatókat, vártam a havat, ünnepeltem és az év utolsó napján durván berúgtam a vodka-narancs kettőstől. Dióhéjban ennyi. Biztosan kifelejtettem pár dolgot de a lényeg szerintem benne van. Véleményem szerint 2012 meglehetősen remek év volt. Látjátok, még a világvége is elmaradt. 2013 pedig még jobb lesz, ebben biztos vagyok. Bízom benne, hogy ezúttal az időjárás sem lesz olyan szeszélyes mint tavaly. Igen, a 40 fokos nyári kánikulára gondolok konkrétan. Durva volt.

Idén is szeretnék bemutatni pár kevésbé ismert albumot, filmet és videojátékot is. Ezeken kívül pedig akad még néhány novellám is a padláson. A közéleti dolgokat sem fogom hanyagolni, csak talán kicsit kevesebb érkezik majd ezekből idén, mint tavaly. Beterveztem már pár új tematikájú bejegyzést is, remélhetőleg meg tudom majd őket valósítani minél előbb. Anno kérdezte tőlem egy-két olvasó, hogy honnan a blog neve mert elég furán hangzik. Rossz az aki rosszra gondol. Semmi köze a "fuck" szócskához. Egy remek indie zenekarhoz viszont annál több. Megsúgom: Late of the Pier (2008).

Csumi!