Pont egy hete, szombaton kinn voltunk a PlayIT 2013 rendezvényen a Millenárison. Kurva sokan voltak. Szerintem hozzávetőlegesen 3000 fővel több ember jutott be mint amennyinek szabadott volna. Rengetegen jöttek haverokkal (mondjuk én magam is...) de néhányan kisebb csoportokba tömörültek hiszen volt olyan gyerek akihez 6-7 haverja is hozzácsapódott a majd' 3 órás sorbanállás alatt. 1500 volt a beugró. Nem is csoda, hogy kígyózott a sor a bejárattól egészen a Mammut parkolójáig és még egy darabon végig az utcán. Két sor volt. Egyikben akik már megvették elővételben a jegyet, a másikban akik a helyszínen szerették volna. Nos, mi csak pár órát voltunk benn a rendezvényen de amikor kijöttünk (kb. dél környékén) eme második sor még mindig rendületlenül kígyózott végig a Millenáris egész területén. Egyébként meg maga a rendezvény nem volt egy nagy szám. Mi konkrétan a God of War című PS3-mas videojátékért mentünk mert ezresekkel olcsóbb volt ott, mint a boltban. Meg is lett. Volt még rengeteg cosplay, egy nagyobbacska színpad (hozzáteszem: a kivetítőből szinte semmit sem lehetett látni...) és mindezt két szinten. Az alsón ezerrel pörögtek a legújabb videojátékok, az emeleten pedig lehetett mindenféle csecsebecsét, pólókat, meg ajándékokat venni. Én lefotóztam pár Lara Croft-nak öltözött csajt (nem volt nehéz, mert kb. minden második annak öltözött) nomeg jól elbeszélgettem gyerekkorom kedvenc szerkesztőjével, Gyu-val a Gamestar standnál ahol egyébként lehetett korábbi újságokat venni potom 300 forintért. Kellemesen nosztalgikus érzés volt mert régen nagy rajongója voltam a lapnak. Az ilyen rendezvényeken az a klassz, hogy ki tudsz próbálni hivatalosan még meg sem jelent címeket, azonban amikor mi ott voltunk kb. minden nagyobb címnél akadt egy "ottragadt" kompánia akik elkezdték nyomni a játékot és pont leszarták, hogy esetleg más is kipróbálná. De tényleg. Volt olyan srác aki mellett négyszer mentünk el 1 óra alatt és még mindig rendületlenül játszott. Függőség? Ugyan már! Aztán sajnos a posztereket is hamar elkapkodták pedig egy-két poszter nekem is jól jött volna a szobám falára. Mint említettem, tényleg kurva sokan voltak. Karszalaggal lehetett bemenni de akkora volt a tömeg, hogy szerintem senkinek nem tűnt volna fel ha karszalag nélkül téblábolunk benn. A sorban összehaverkodtunk pár sráccal, de hamar végeztünk és inkább átmentünk a Mammutba kajálni. Azt hozzáteszem, hogy azért elég rendesek voltunk mert a karszalagjainkat megkapta 3 várakozó a sor végén és még pénzt sem kértünk értük. Remélem bejutottak. Legalább aznap is cselekedtünk valami jót.

Ennyi lett volna a PlayIT 2013. Láthattunk olyan videojátékokat amelyek még meg sem jelentek de kipróbálni sajnos nem tudtuk őket mert mindent lefoglalta egy-egy társaság. A PlayIT ennek (és a sok panasznak/anyázásnak a Facebook-oldalukon) fényében inkább amolyan FuckIT rendezvénnyé silányult és talán jövőre már el is állnak a megrendezésétől, de az biztos, hogy néhány tősgyökeres kocka szombatját vidámmá és felejthetetlen élménnyé változtatták vele. Másnap a 6-os villamossal utaztam a Blaháról befelé a Moszkvára, amikor a Margit-hídnál felszállt egy pasas meg a nője. Szerintem nem csak berúgva voltak, viselkedésük alapján nem spóroltak a kokainnal sem. Pont mellettem ültek (mit ültek, dőltek) le. Amilyen hangnemben azok ketten egymással beszéltek, az bőven kimerítette a kiélt, felszínes-párkapcsolat fogalmát. Pedig mindkettő jól szituált, vagyonos alaknak tűnt. A nő elnyúlt az ülésen, nyerítve röhögött és próbált valami értelmeset kinyögni. A pasas folyamatosan kurvaanyázta, már-már olybá tűnt, megüti ott helyben (ennek nem egyszer hangot is adott...). Záporozott a szájából a "mocskos szőke ribanc" és a "leszállunk, elvágom a torkod te kurva" kifejezések garmadája. Az egész villamos őket leste. Épp a barátnőmet készültem hívni mikor felszálltak de gyorsan letettem inkább, nehogy hallja, miféle horror megy a villamoson. Nem tudom ezek ketten józanul is így beszélnek-e egymással de az biztos, hogy az alkohol és a drog felszínre hozta valódi énjüket, elfojtott indulataikat. A Mechwart ligetnél szálltak le. Egy telepi raj még utánuk is kiáltott, hogy milyen jól tették, hogy letakarodtak a villamosról. Nem tudom onnan merre mehettek tovább. De bízom benne, hogy összetalálkoztak pár rendőrrel. Az ilyen elbaszott alakok azonban elgondolkodtatásra késztetnek. Felvázolják, hogy mennyire kivesztek már a valódi értékek manapság a párkapcsolatokból. Helyüket szép lassan átvette a szex és az egó növelésének fontossága. Hiszen ma már sokan úgy tekintenek párjukra mint egy mutogatni való értékre. Megszólják ha nem elég nőies/férfias és nem öltözködik úgy, hogy mások is megbámulhassák, legeltethessék rajta a szemüket. Nem fogják egymás kezét mert mindkettő az okostelefonját nyomkodja. Nem hallják egymást mert mindkettő zenét hallgat fülessel. Nem néznek egymásra mert bár együtt vannak, másokat mustrálnak. Az egójuk legyűrte őket. Azt hiszik, övék a világmindenség. Kapcsolatuk szex-centrikus és csupán addig maradnak együtt amíg nem jön egy újabb. Egy jobb. Egy mutatósabb. És így élik le az életüket. Tartalmas, kiegyensúlyozott, szerelemtől fűtött párkapcsolat nélkül. A szeretet fogalmát maximum a filmekből ismerik csak. A gyerekvállalás pedig borzasztóbb nekik mint 10 természeti katasztrófa egyetlen nap alatt. De nekik ez így jó. Ha meg is élik az öregkort, valószínűleg idegroncsok lesznek már addigra mindannyian és nem tudnak egyetlen boldog emléket sem felidézni az életükből. Mert a boldogság és az elégedettség bizony koránt sem ugyanaz. Elégedett lehetsz ha mondjuk valaki meglep téged egy hőn áhított ajándékkal de a boldogság az máshol keresendő. Egészen máshol.

Éteri, már-már kozmikus és nem lehet tárgyakkal megvásárolni.