Tegnap épp Onimushaman barátomnál jártunk és mivel nekik már megvan az új PS4, módunkban állt egy kicsit közelebbről is szemügyre venni és persze ki is próbálni. Elöljáróban annyit hogy XboxOne teszt/kritika ezen a blogon valószínűleg soha nem lesz hiszen sosem rajongtam túlzottan a Microsoft saját gyártmányú konzoljáért. Ellenben a Sony már gyerekkoromban is meggyőzött arról hogy érdemes a PlayStation mellett döntenem. Nekem sosem a "csúnyább", nagyobb, sötétszürke PSX volt amely ott figyelt a nappaliban hanem a "szebb", dizájnosabb, fehér kis PSOne amely megszámlálhatatlan kellemes percet/órát szerzett nekem (és persze öcsémnek) gyerekkoromban. A suliban lehetett egymás között cserélgetni rá a játékokat és mivel már akkoriban is kialakult a warez, egy erre szakosodott – és mindössze 4 megállónyira lévő – konzolüzletben listáról lehetett is venni hozzá játékokat (hatalmas volt a választék, azt hiszem 800 forint volt rá egy CD ára). Én főként a TPS ugrabugrálós platformer játékokat részesítettem előnyben (öcsém meg a lövöldözős FPS-eket) de persze gyakran megfordult nálunk jópár FIFA és néhány autós játék is. De mindez már nagyon-nagyon régen volt (a 2000-es évek elején) és persze azóta történt néhány generációváltás. Aki rendszeresen olvassa a blogot (és azon belül a videojátékos bejegyzéseimet), az tudhatja hogy számomra a PlayStation 2 éra szinte teljesen kimaradt. Haveroknál, ismerősöknél ugyan játszhattam a konzollal de nekem sosem volt tulajdonomban. A PlayStation 3 is csak jelentős csúszással futott be hozzám (ahhoz képest hogy 2006-ban jött ki) hiszen mindössze pár éve rendelkezem csak vele. Ennek ellenére borzasztó sok PS3-mas videojáték megfordult már nálam (ezt elsősorban Onimushaman barátomnak köszönhetem aki rendre kölcsönad valami jó kis stuffot), az exkluzív címektől (God of War-széria, Uncharted-széria, Heavy Rain, Resistance-széria, stb.) kezdve egészen a PS Store letölthető kínálatáig tényleg rengeteg játékot próbáltam ki/játszottam végig. De sosem kockultam bele annyira ebbe a PlayStation-őrületbe hogy idén, a beharangozott nagy next gen generációváltás teljesen lázba hozott volna. Az XboxOne eleve nem, a PlayStation 4 pedig csak kis mértékben keltette fel az érdeklődésem. Persze kíváncsi voltam én is erre a nagy next gen kínálatra, hogy milyen újdonságokat tudnak majd felmutatni ezek az új konzolok és persze a rájuk érkező videojátékok...de az érdeklődés nálam ennyivel ki is fújt. Míg Amerikában a "Black Friday" keretén belül emberek tapostak egymáson ezekért a konzolokért (érdemes YouTube-on rákeresni) addig itthon szépen csendben kijöttek és aki kipengette értük már az első napon a 130. 000 forint körüli (vagy ennél kicsit több) összeget az már bőven nyomathatja otthon ezeket a konzolokat amelyek most néhány évre előre meghatározzák majd a trendet a videojátékos berkekben. De lássuk hogy a PlayStation 4 milyen befolyással volt rám így első blikkre:
A gép:
Bevallom, nekem így élőben sokkal jobban tetszett mint képeken. Dizájnos. Vékonyabb és kisebb is mint a PS3 de valahogy mégis szebben fest a tévé mellett. Úgy tudom már alapból adnak hozzá HDMI-kábelt ami kifejezetten jó döntés volt a Sony részéről hiszen anno én speciel anyáztam egy sort amikor összeraktam a PS3-mat és még el kellett ugranom a közeli Tesco-ba venni egy HDMI-t mert nem adtak hozzá. A PS4-hez már jár, csak épp PlayStaion Eye (ez egy tévére erősíthető mozgásérzékelős kamera, egyben cset-funkcióként is használható) nem jár hozzá amit nem is nagyon értek hiszen a Microsoft az XboxOne mellé eleve odacsomagolja a Kinect-et (más kérdés hogy az meg olyan kurva nehéz hogy bevállalós személy legyen az aki rá meri tenni a vékony FullHD tévéjének tetejére). Szóval ez így egy nagy kövér kérdőjel.
Így néz ki a PlayStation 4
Ugyan van olyan PS4-pack amelyben ott figyel a PS Eye, csak hát erre ezért súlyos pénzeket kell még ráfizetni. Mindenki döntse el hogy megéri-e neki. Szóval maga a gép alapvetően korrekt, dizájnos, bármilyen nappaliban szépen fest. Mikor bekapcsoltuk, Gábor barátom lenémította egy kicsit a tévét és hallhatóan sokkal halkabb is a PS4 mint az elődje, nem duruzsol oly észrevehetően.
A kontroller:
Nekem ami a kontroller első kézbevételekor egyből feltűnt, az az anyaga volt. Mintha sokkal jobb minőségű műanyagból készült volna, érezhető ez a tapintásán és a kinézetén is. Az analóg-karok is másképp festenek, kialakításuk most már megakadályozza hogy az ember ujja lecsússzon róluk. Maga a kontroller egyébként érezhetően vékonyabb és – összemértük – könnyebb is mint a PS3-mas előd. Van már rajta tapi-pad is kissé kilóg az összképből de megszokható. Került bele egy belső hangszóró is ami elsőre engem teljesen meglepett mert erről a funkcióról előtte még nem tudtam és elég nagy élmény volt hogy az egyik játék során magából a kontrollerből is hangzottak az utasítások.
A PlayStation 4 kontrollere minden nézetből
Akad még rajta ilyen Move-érát idéző világítós felület is amely a különféle játékokban eltérő szerepet kaphat (a Killzone: Shadow Fall esetében például az alap fehér fény megváltozik és az életerőt zölden, sárgán, és pirosan jelzi). Olyan mint a Move tetején a kis "gombóc" csak ez nem gömb alakú ugyebár. Csatlakoztatható még a kontrollerhez egy alapból járó mono headset is de ez annyira fájóan szar hogy az ember egyből süllyeszti is vissza a dobozba. Ennyi lenne amit a kontrollerről tudni érdemes és újdonságként hathat.
A menü és a kínálat:
Bekapcsolás után a menü szemmel láthatóan kevésbé puritán, jóval több funkcióval rendelkezik mint a PS3 esetében. Ugyanúgy van barátlista, trófea-gyűjtemény, üzenetek, játékos-kínálat de mindezek már jóval részletgazdagabbak lettek. Nekem első blikkre kissé szokatlan és egyben rendkívül ismerős is volt maga a menü. Nyilván szokni kell de véleményem szerint ha az ember leül elé mondjuk délelőtt akkor este már úgy állhat fel hogy teljesen megszokta és alkalmazkodott az új menühöz és kezelőfelülethez. A trófeák felszinkronizálása mindenesetre szörnyen gyorsan történik (jóval gyorsabban mint az előd esetében), még akkor is ha több ezer trófeáról van szó (Oni egyébként is szorgalmas játékos). A PS Store is átalakult. Bár a kínálat eddig nem túl nagy, biztos vagyok benne hogy az indie-felhozatal minden eddiginél fajsúlyosabb lesz ebben a generációban. Az igazán next gen exkluzív cím jelenleg a Killzone: Shadow Fall de az eddigi kiadások mellett megtalálhatjuk például a Call of Duty: Ghosts, a Need for Speed: Rivals, vagy éppenséggel az Assassin's Creed 4 next gen kombatibilis alkotásokat is de ha mondjuk rendelkezünk már ezek közül egyikkel PS3-ra akkor azt "átvihetjük" PS4-re is ha kifizetünk érte egy bizonyos összeget az upgrade apropóján. Ez utóbbi szerintem mondjuk holt felesleges, ha valaki már kipörgette mondjuk az AC4-et PS3 konzolon akkor csak a next gen látványvilág miatt nem biztos hogy ki fog adni érte még pénzt. Egyébként Oni gépén egyelőre csak indie játékokat próbálgathattunk ki. A Resogun oldalra scrollozós űrhajós lövölde volt. Nekem annyira nem tetszett de a látványvilág miatt abszolút megérte belekóstolni hiszen olyan effekt-parádé található benne hogy csak na! A Flower már a PS3-mas megjelenésekor is nagy kedvencemnek számított. A művészi magasságokba emelkedő játék lényege az hogy virágszirmokkal kell repdesni benne különféle mezőkön, erdőkben, gyönyörűbbnél-gyönyörűbb tájakon. A szirmokat a kontroller mozgásérzékelőjével irányíthatjuk, tehát amerre döntjük/forgatjuk a kontrollert, arra fognak fordulni a játékban is a szirmok. Jópofa, igazi pihentető alkotás.
A menü részletgazdagabb kialakítást kapott
Ami viszont nekem a legjobban tetszett az a Contrast névre keresztelt indie TPS volt amely noir-os stílusával azonnal belopta magát a szívembe. A látványvilága olyasmi mintha a The Path (ajánlóm ITT) és a GTA-klón The Saboteur játékokat összemosnánk és megfűszereznénk az egészet egy kis Limbo (erről meg ITT írtam) utánérzéssel. A Contrast különlegessége abban rejlik hogy az általunk irányított női karakterrel át tudunk váltani "árnyék-módba" ami annyit tesz hogy ha közel állunk a falhoz akkor a karakter gombnyomásra beleolvad és így az eddigi 3D-s platform-részeket felváltják a 2D-s ugrabugrálós platform/puzzle-részek. Egyedi és zseniális ötlet, ha pedig hozzávesszük még a noir-os stílust és az 1920-as évekbeli Párizs csodálatos hangulatát akkor máris kapunk egy olyan remek indie címet amely abszolút méltó arra hogy jelezze: az indie-színtér a PS4-en is iszonyú erősnek ígérkezik. Ezeket a játékokat próbálgattuk ki így elsőre, az AAA-kategóriás címekre sajnos még várni kell. Persze majd ha azok is befutnak és megszemlélhetjük/kipróbálhatjuk azokat is akkor természetesen írok róluk.
Összességében:
Aki jelenleg konzolt szeretne venni és eddig is a Sony kis masináját preferálta az nyugodtan ruházzon be egy PlayStation 4 konzolra mert nem fogja megbánni. Drága még de abszolút megéri ha jelenleg az illetőnek vagy nincs már több éve új konzolja, vagy dúsgazdag. Mi Gábor barátommal megbeszéltük hogy ha veszünk is PS4-et a közeljövőben akkor azt biztosan közösbe fogjuk megtenni. De persze az is lehet hogy várunk inkább jövő Karácsonyig amikor már biztosan lejjebb megy az ára. Addigra pedig a kínálat is jócskán bővülni fog (én elsősorban az indie alkotásokra koncentrálok eztán is) és maga a gép is jobban ki fog forrni. Ergo mindenki döntse el maga hogy mennyire van mostanság szüksége egy ilyen next gen masinára és hogy ez mennyire terhelné meg a családi kasszát de én amondó vagyok hogy hacsak tényleg nem vagytok kurvanagy PS-fanok avagy nincs kitömve még a párnátok is pénzzel akkor várjatok még egy kicsit a vásárlással. A nagyobb next gen címek érkezéséig például. Persze ha az életemből mondjuk nem a PS2 hanem a PS3 maradt volna ki akkor valószínűleg már én is beszereztem volna egy PS4 konzolt azonban jelenleg remekül elvagyok a jó öreg PS3-mal is és rá az eddigi, vagy éppen a legújabb videojátékokkal (csak zárójelben jegyzem meg hogy végre valahára elkezdtem a GTA V-öt). Szóval PS4 élménybeszámolókat fogtok majd kapni hébe-hóba de – mint említettem – én magát a konzolt biztosan nem fogom megvenni jódarabig. Csak majd ha elérkezettnek látom hozzá az időt. Ám összességében abszolút korrekt gép, a Sony újfent bebizonyította számomra hogy még mindig ők a konzolos piac abszolút királyai. Már csak a next gen videojátékokat várom hogy lenyűgözzenek.
