Nem volt nehéz dolgom megállapítani hogy számomra melyik lesz az év lemeze idén, hiszen már márciusban megjelent és lévén hogy a Last.fm szerint is közel 300-szor hallgattam végig, nem is tudtam volna mást választani mint a The Prodigy idei, nagy visszatérő albumát. Azért lett befutó nálam a The Day Is My Enemy, mert szinte azonnal rajongóvá tett. Én korábban egyáltalán nem foglalkoztam a The Prodigy munkásságával, semmilyen téren sem. Oké, a Smack My Bitch Up meg a Firestarter ismerősek voltak, a Breathe is rémlett még az MTV-t pörgető tinikoromból - de kb. ennyi. Aztán eljött az idei tavasz, és kijött a The Day Is My Enemy. Csak próbaképp hallgattam bele, de olyan szinten a hatalmába kerített hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni a hallgatását. ITT lelkendeztem is róla nagy elánnal.

Kapásból a címadó kezdő szám simán akkora adrenalinbomba hogy korán reggel kávé helyett is működik (hasonló kávépótló nálam csak a Hadouken! volt anno). Aztán sorra az olyan dalok mint a Rebel Radio, a Destroy, a baromi húzós Rok-Weiler, a "visszafogottabb" Beyond the Deathray, a bármelyik NFS játékba beillő Roadblox, az egészen Klaxonsos Invisible Sun avagy az abszolút húzósláger Wild Frontier nálam mind-mind betaláltak. Nem rossz a többi track sem, de nekem ezek kimagaslóak. És vicces hogy épp az elsőként kiadott Nasty az, amely cseppet sem tetszik. A többi viszont eléggé bejön, a felsoroltak pedig különösképp. Érdekes, de nekem ez az album szinte teljesen összefolyt a nyáron a mozikba került Mad Max filmmel. Eleve volt egy kis posztapokaliptikus utánérzésem a The Day Is My Enemy hallgatása közben, főként az instrumentális daloknál. Ezeket pedig a Mad Max csak még inkább felerősítette. Lehet hogy másnál ez nem fog kijönni, de próbáljátok csak ki: megnézitek a Mad Max-et és utána meghallgatjátok ezt az albumot. Szerintem remekül passzol hozzá. Igazából én miután rongyosra hallgattam, elkezdtem megismerkedni a The Prodigy korábbi lemezeivel. És egész szépen elhallgattam őket esténként, vagy benn melóban. Nem mondom hogy örök kedvenceim lettek, de az biztos hogy nálam idén a legtöbbet a The Prodigy zenéje pörgött. És azt is tudom hogy rengeteg listára még csak fel sem került a The Day Is My Enemy, de azért lássuk be: a fiúktól kifejezetten tisztességes anyag került ki ily sok idő után (2010-ben kezdődtek a munkálatok az albummal). Szóval a legtöbb helyen nem ez lesz az év legjobbja, de nálam abszolút betalált.

Futottak még:

• Jamie XX: In Colour
• Lana Del Rey: Honeymoon
• Charli XCX: Sucker
• Florence + The Machine: How Big, How Blue, How Beautiful
• Wolf Alice: My Love Is Cool