A legjobban mindig attól félünk, ami nap mint nap körülvesz bennünket. James Watkins angol rendező masszívan beírta nevét a modern, naturalista horrorfilm gyártás legjobbjai közé, amikor 2008-ban előhozakodott az Eden Lake című horrorral - később pedig a gótikus horror Fekete ruhás nő szólt nagyot. Műfaját tekintve persze ez egy kőkemény horror, de ha végignézzük, akkor rájöhetünk, hogy tulajdonképpen akkora társadalomkritika bújik meg benne, hogy szinte kirúgja a ház oldalát. A film első fele egy szerelmespár, Jenny (Kelly Reilly) és Steve (a mára már kultszínész Michael Fassbender egyik első alakítása) vidéki kiruccanásával nyit, akik a festői Éden-tó mellé kirándulnak pihenés céljából. Igen ám, csakhogy az Éden-tó már a folyton ott bandázó helyi fiatalok kedvenc helyévé avanzsált, akik nem restek jól beszólogatni a párnak. Amolyan tipikus suttyó gyerekekről van szó, akik állandóan csak rossz fát tesznek a tűzre, folyton balhékba keverednek, felnőtt korukra pedig masszív alkoholisták lesznek tíz gyerekkel és egy gyógyszerfüggő, hűtlen asszonnyal. A bagázs feje Brett (Jack O'Connell aki a Skins című brit sorozat harmadik és negyedik évadából lehet ismerős, bár azóta kapott sokkal nagyobb filmszerepeket is) rögtön ki is pécézi magának az ifjú párocskát és igyekszik mindent elkövetni, hogy takarodjanak el az ő kisajátított területéről. Nem szégyell még lopni is tőlük. Persze a bagázs többi tagja lelkesen segít neki ebben, hiszen Brett a főnök, Brett a kibaszott kis kakas a szemétdombon. A dolgok akkor fajulnak el végérvényesen, amikor a párnak köszönhetően Brett szeretett, cuki kiskutyája (már ha egy rottweiler lehet az) elhalálozik. Erre a cseppet sem normális srác annyira berág, hogy konkrétan hajtóvadászatot indít a szerelmespár ellen az erdőben. Innentől fogva pedig a film átmegy egy iszonyatos, feszített tempójú, hajszolós, brutális kegyetlenkedés-cunamiba.
Steve mobiltelefonnal rögzített megkínzása, a "vérszerződés" avagy az indiai kisfiú élve felgyújtása a kocsigumival mind-mind elegek lennének, hogy önmagukban is kivágják a biztosítékot a nézőnél, ám a film nem áll itt meg. Jenny kilátástalannak tűnő menekülését is figyelemmel kísérhetjük, amint sebzetten és megtörve bujkál a hatalmas erdőben a rá vadászó tizenévesek elől. Az igazi, csontig hatoló mélyütés azonban egyértelműen a film legvége. Én ennél nyomasztóbb, ennél sokkolóbb befejezést még egyetlen másik alkotásnál sem láttam (oké, a Megan is Missing megközelítette). Egyszerűen letaglóz, a székbe szögez és bár mérhetetlen dühöt vált ki belőled, tudod, hogy ez az a befejezés, amely a valóságban is megtörténne. Nincs cukormáz. Eléri, hogy soha többé ne akard megnézni ezt a filmet.
Legjobb jelenet: Egyértelműen a vége, ami beleég az agyba
