Belegondoltál már, hogy milyen lehet, ha szépen fokozatosan elveszíted az összes emléked? A gyerekkori vidám perceid, az első szerelmed, a szüleid, nagyszüleid arcát? Ha már nem tudod többé, kik ezek az emberek. Sőt, azt sem tudod pontosan, hogy Te ki vagy. Csak létezel a tátongó ürességben, és értetlenül állsz a körülötted zajló események tengerében. Az év meglepetés-horrorja pontosan ezt mutatja be.
Egy idős hölgy (Robyn Nevin) nyom nélkül eltűnik otthonából. Lánya és unokája (Emily Mortimer és Bella Heathcote) azonnal a helyszínre utaznak, de csupán megromlott ételeket, szétdobált holmikat és itt-ott felragasztott jegyzeteket találnak az üres házban. A rendőrséggel együtt átfésülik a környező erdőt, de nem akadnak a hölgy nyomára, aki pár nappal később - micsoda meglepetés! - úgy állít haza, mintha mi sem történt volna. Csakhogy ő többé már nem az, akinek megismerték: félrebeszél és saját rokonait sem ismeri fel. Egyre furcsább dolgokat művel (például egy szívszorító jelenetben elássa a családi fotóalbumot), és testén is fura fekete foltok jelennek meg. Aztán egy éjjel kést ragad, és elszabadul a pokol.
A Relic lehetne szimpla ijesztgetős horrorfilm is, de nem az. Sokkal inkább a The Babadookra emlékeztet, csak amíg ott a gyász, a továbblépés és az egyedülálló anyaság jelent meg a rejtélyes Babadook személyében, addig itt az időskori demenciáról van szó (a rendező édesanyja maga is Alzheimer-kórban szenvedett). A visszatérő öregasszony fokozatosan épül le szellemileg, lánya és unokája pedig testközelből élhetik át ezt a tragédiát. Közben mintha a ház is változna: penészfoltok jelennek meg, kaparászást, kopogást hallani a falak mögött, mintha lenne még ott valaki rajtuk kívül. Valaki, aki ártani akar nekik. Egy gonosz lélek.
Az utolsó félóra maga a tömény pszicho-horror. A ház labirintussá válik, a szobák ugyanoda vezetnek, és a rémálmok megelevenednek. A testhorroros lezárás könnyfakasztó, ugyanakkor rendkívül bizarr. Talán nem az év horrorja, de mindenképp az év egyik legkülönlegesebb horrorja lett a Relic. Az időskori emlékezetvesztés, a demencia, és ezzel együtt az illető radikálisan megváltozó személyisége mind-mind olyasmi, ami nap mint nap velünk van a hétköznapi életben is. Hogy szerettünk mentálisan teljesen leépül, és többé már nem ugyanaz, mint akinek megismertük, az pedig félelmetesebb az összes ijesztgető kísértetnél.