Mindig sokkal félelmetesebb az, amit nem látunk. Ha az agyunk képzel oda bizonyos helyzetekbe bizonyos dolgokat, az sokkal rémisztőbb, mintha ténylegesen látnánk, hogy talán nincs is mitől félni, mert csupán egy árnyékot, vagy felakasztott ruhát véltünk a sötétben álló gyilkosnak látni. A The Empty Man egy különös rejtélyre, majd eltűnésre húz rá egy több, mint két órás (!) filmet. De vajon meddig tudja fenntartani a feszültséget anélkül, hogy teljesen szétesne, vagy ellaposodna?
Nem olvastam a film alapjául szolgáló képregényt, de az a Cullen Bunn az egyik elkövetője, kinek nevét a Harrow County miatt azonnal megjegyeztem - Cunn egyébként mind a Marvelnek, mind a DC-nek készített már anyagot. Viszont amennyire a hozzászólásokból ki tudtam hámozni, a tavalyi filmfeldolgozás nem igazán kapcsolódik 100%-ban Cunn képregényéhez, sőt, állítólag szinte semmi érdemi nem köszön vissza benne. Ezt én egyelőre megítélni nem tudom (ígérem, ki fogom olvasni!), így szükségszerűen önmagában értékelem a filmet, mint David Prior első, egész estés rendezői bemutatkozását. Bhutánban járunk (Dél-Ázsia), méghozzá 1995-ben. Négy jóbarát (Greg, Fiona, Ruthie, és Paul) épp nagyban túráznak a hegyekben és a meseszép tájban gyönyörködnek, mikor Paul egyszer csak meghall valamit a távolban, ami őt hívogatja. Katatónikus állapotban kerül, és amint egyre közeledik a hang forrásához, hirtelen beleesik egy kisebb vájatba. Túléli, és mikor a csapat többi tagja a segítségére siet, borzalmas látvány fogadja őket: Paul még mindig teljesen katatónikus állapotban ül egy abnormálisan magas csontváz előtt és magában beszél. Suttogva figyelmezteti a mellé lépő Greget, hogy ha hozzá mer érni, akkor meg fog halni. Greg persze nem törődik ezzel és kivonszolja a barlangból szerencsétlen barátját, majd az egyre erősödő hóvihar miatt egy közeli menedékházban lel nyugalomra a kicsiny bagázs. Itt másnapra Paul eltűnik, majd mikor a keresésére indulnak, Ruthie teljesen bekattan és egy késsel random megöl mindenkit, végül ő maga is a szakadékba veti magát. Ezzel a felütéssel nyit a The Empty Man, és a főcímet csak ezután, azaz bő 20 perc múlva kapjuk meg.
Ugrunk 2018-ra, ahol egy volt rendőr, James, még mindig családja elvesztését gyászolja. Meglátogatja őt egyik ismerősének a lánya (Amanda), aki össze-vissza beszél látszólag mindenféle zagyvaságot, majd nem sokkal később nyoma vész. Az anyja - egyben James talán túlságosan is közeli ismerőse -, Nora kéri fel a férfit, hogy a töketlen rendőrök helyett vegye a kezébe az ügyet és találja meg a lányt, aki könnyen lehet, hogy már nincs is életben. Innentől elindulunk egy lefelé tartó spirálban, ami csak újabb és újabb rejtélyeket tár elénk, valamint megismerteti velünk egy különös misztikus lény, az Üres Ember (The Empty Man) legendáját. A szóbeszéd ugyanis úgy tartja, hogy ha épp egy hídon kelsz át, akkor annak közepén egy üvegbe belefújva, majd az Üres Ember nevét ismételgetve életre hívod őt. Onnantól fogva pedig mindössze három napod lesz, amíg végleg el nem jön érted.
Minő meglepetés, Amanda és barátai pont megcsinálták ezt a kis színjátékot egy éjszaka, mostanra pedig mindannyiuk eltűnt, kivéve egyetlen osztálytárst, Devarát. James fel is keresi őt a sulinál és kérdőre vonja. A láthatóan rettenetesen zavarodott lány szintén össze-vissza beszél, de legalább szolgál némi infóval, amiknek mentén James elindulhat. Többet nem szeretnék elárulni a sztoriról, de legyen elég annyi, hogy nagyszerűen építkezik és fokozatosan adagolja a feszültséget. Az atmoszféra is abszolút a helyén van: nappali világosságban elhagyatott híd még biztosan nem volt annyira vészjósló egyetlen filmben sem, mint itt. De külön ki szeretném emelni az erdei rituálé színhelyét is, hiszen az is maximálisra pörgeti a libabőr-faktort. Olcsó jumpscare nem igazán van, a The Empty Man inkább a nyomasztó hangulattal próbál a néző idegeire hatni. Nem hiába hasonlítgatják Az egészség ellenszere, vagy a Kör filmekhez: a hangsúly itt is a nyomozáson van.
A játékidő összesen 137 percet tesz ki, ami nem kevés. Mindenkit óva intenék a 90 perces megvágott változattól, mert összeszabdalva pont a lényegét veszíti el a film: a misztikumot. Talán furcsa lehet a több, mint két órás játékidő egy horrornál, de itt határozottan azt éreztem, hogy javára vált az egésznek. A vágások, a bevilágítások és maga a fényképezés szenzációs, külön érdemes az itt-ott elrejtett szimbolikára odafigyelni (pl.: a csontváz összekulcsolt keze a film elején és James keze a végén, mikor a pultot támasztja a kórházban). A 20 perces felvezetés sem túl gyakori manapság (pláne nem egy mozikba szánt horrornál), úgy meg főleg, hogy az ott szereplők később már fel sem tűnnek. Mindezek tetejébe pedig a The Empty Man pofátlan módon játszik az idegeinkkel. Ott van példának okáért az a jelenet, mikor James elkeveredik egy erdei kis házikóba, ahol talál pár régi VHS-felvételt. Miközben ezeket nézi, a kamera néha átvált az egyik ágy végében heverő, ütött-kopott játékmackóra, majd néhány másodperccel később ugyanennek a mackónak csak a hűlt helyét láthatjuk - apróság, de nagyon meg tudja dobni a hangulatot. A végső nagy csavar is üt a maga módján, bár legalább annyi kérdést felvet, mint amennyit megválaszol.
Összességében ez egy lassú, fokozatosan építkező horror lett, ami az ijesztgetés helyett inkább a nyomasztásra megy rá (mondjuk a híd alatti jelenetnél azért megugrottam), és hagyja, hogy a néző a főszereplővel együtt kutasson az Üres Ember után. A hangsúly tehát a hangulatépítésen és a misztikum kibontakozásán van, de ha valaki kedveli az ilyesmit, akkor semmiképp sem érdemes kihagynia ezt a rejtett gyöngyszemet. Az IMDB-értékeléssel egyáltalán nem szabad foglalkozni, ez már a sokadik olyan horror, amit a legtöbben csak azért húznak le, mert túl lassú volt nekik, vagy nem ezt várták. A leírás alapján persze könnyű is egy Slenderman -féle olcsó borzalmat várni, de szerencsére ebben az esetben jóval többről van szó egyszerű vásári ijesztgetésnél. Biztos vagyok benne, hogy ez a film idővel pontosan olyan kult-státuszba fog emelkedni egyeseknél, mint a Valami követ, vagy a Fehér éjszakák, csak sajnos pont a pandémia kellős közepén érkezett, így sokak mellett lazán elment.
