Még mindig nagyon nagyot mennek a különféle túlélőjátékok, melyekben a craftolás és a jóval táposabb lényekkel szembeni, szinte esélytelen konfrontáció alapelemnek számítanak. A Darkwood már 2017-ben megjelent PC-re, nemrég azonban kapott egy konzolos portot is, amire én személy szerint nagyon kíváncsi voltam. Nem játszottam az Acid Wizard stúdió horrorjátékával korábban, csupán akkor futottam bele a Darkwood nevébe, amikor több portál is lehozta, hogy a fejlesztők maguk tették fel torrentre a kész játékot. Most azonban itt a konzolos verzió, lássuk, miféle borzalmakat tartogat nekünk ez az elátkozott erdő!

Valamikor az 1980-as évek végén járunk (találtam egy fotót, amin '85 volt a dátum, szóval akkortájt) és vélhetően Lengyelországban, de legalábbis valahol Európa eldugottabb, elmaradottabb részén. Itt található a Darkwood nevű sötét erdő, mely konkrét falvakat kebelezett be és zárt el a külvilágtól. Olyasféle gyilkos mérget termelő gombák nőnek a fák között, melyek spórái megfertőzik az embereket és állatokat egyaránt. Kijutni szinte lehetetlen, ám főhősünk mégis jó úton halad, hogy sikerüljön neki a szökés – legalábbis eleinte úgy tűnik. A prológusban még nem őt, hanem egy orvost (sebészt?) alakítunk, akivel megismerhetjük a játék irányítását és alapvető túlélési technikáit. Nincs az egész túlbonyolítva: ha szaladunk, akkor értelemszerűen fáradunk, szóval érdemes az erőnlétünkre odafigyelni. Ha sebződünk, avagy mérgesgombára lépünk, akkor kötszert, illetve ellenanyagot kell bevennünk, különben a HP értékünk jelentősen csökken. Ha támadni szeretnénk mondjuk közelharci fegyverrel, akkor előbb célra kell tartanunk és lendületet kell vennünk, majd csak utána odacsapnunk. Ez jópofa, lőfegyvereknél pedig a célzás alatt folyamatosan szűkül a látószög, ergo minél tovább tartunk célra, annál pontosabb – és halálosabb! – lövéseket adhatunk le! Adott egy inventory, amiben cipelhetünk megadott számú tárgyat, viszont a menedékhelyünkön is található egy chest, amibe pedig pakolhatunk különféle összegyűjtött holmikat, illetve itt craftolhatunk is a workbench segítségével ezt-azt.

Carl és June házassága tökéletes, mondhatni mesébe illő. Fülig szerelmesek egymásba, napjaikat békében és boldogságban élik. June nem mellesleg éppen várandós is, szóval hamarosan kis jövevény érkezhet a házhoz, a környékbeliek és persze Carl és June legnagyobb örömére. Eljön Carl születésnapja, és June úgy dönt, hogy az ajándékot valami speciális helyen szeretné átadni hőn szeretett férjének. De hol is lenne a legjobb helye az ajándéknak? A konyhaasztalon? Netán a hálószobában? Nem, a legideálisabb hely az a tópart, amely annyi szép közös emléket idéz fel mindkettejükben, hogy a helyről készült fotót még be is kereteztették. June meggyőzi férjét, hogy autózzanak le a tópartra, ám amikor ott átnyújtja az ajándékot, hatalmas vihar kerekedik. A szerelmesek úgy döntenek, inkább gyorsan hazamennek, útközben azonban borzalmas tragédia történik: az autó megcsúszik és balesetet szenvednek. June meghal, Carl pedig egy életre tolószékbe kényszerül.

Figyelem! Innentől spoileres tartalom!

Nagyon szeretem a történetközpontú indie játékokat, a LIMBO, az INSIDE, a Little Nightmares, vagy épp a Black The Fall után pedig a 2018-as - ám konzolra csak mostanában megjelent - FAR: Lone Sails is ilyesmivel kecsegtetett, azaz a játék mellőzi a narrációt, nincsenek benne átvezetők, az első pillanattól fogva csupán mi vagyunk és a körülöttünk lévő világ, mely a vizuális történetmesélés alapkelléke lesz utunk során. A sztoriról vajmi keveset árul el nekünk a FAR, mindössze annyiban lehetünk biztosak, hogy egy aprócska kislányt (?) alakítunk, akinek elhunyt nagyapja híres feltaláló volt, és így a gyermek maga is csodabogárrá vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy épített magának egy jókora steampunk járgányt, ami egyszerre mozdony és egyszerre hajó - vele kell haladnunk minél előrébb a kopár, zord vidéken.

Ez viszont nem lesz egyszerű művelet, legalábbis eleinte semmiképp. A jármű fémóriás módjára zabálja az üzemanyagot, az elektromos kütyük könnyedén kisülhetnek benne (ezzel tüzet okozva) ám csak segítségével haladhatunk tovább, ezért hamar a legjobb barátunkká válik majd. Üzemanyagot találhatunk elszórva különféle ládákban és hordókban, a fehérek egy minimális mennyiséget töltenek vissza a tartályba, míg a pirosak maximumra tornázzák a nafta szintjét. Fontos megjegyezni, hogy a járgányon belül mindent NEKÜNK kell elvégeznünk: utántölteni a benzint, gázt adni, fékezni, megállni, túlhevülés ellen gyakran kiereszteni a gőzt, ha bármi gikszer beüt, akkor minél hamarabb korrigálni. Később már vitorlát is kapunk szeretett járművünkre, amivel szeles idő esetén megspórolhatjuk a benzint, hiszen csak fel kell húzni a szakadozott vitorlát és már suhanunk is előre. Elsődleges gyűjtögetnivalónk tehát az üzemanyag lesz, amiket az út során elszórt ládákból és hordókból nyerhetünk ki. Ezeket fel kell vinnünk a járgányra, majd ott gondosan elhelyezni akár a raktérben, akár kicsit közelebb a lifthez, mely gombnyomásra felszippantja és betölti őket a kazánba. Érdemes összerendezni a talált cuccokat, mert a terep nem mindig könnyű, elég egy-két huppanó és máris azon kapjuk magunkat, hogy az összes holmink szanaszét szóródott. és rendezkedhetünk ismételten.

A továbbiakban SPOILEREK előfordulhatnak!

2015-ben brutális gyilkosság rázta meg Amerikát. A 48 éves áldozatot, Dee Dee Blanchardot holtan találták otthonában, halálát több késszúrás okozta, kerekesszékes lánya pedig eltűnt. Dee Dee az a fajta nő volt, akit mindenki szeretett a környéken: kedves, segítőkész, gondoskodó anyának ismerték meg, aki többször szerepelt a tévében és egyéb nyilvános eseményeken is a beteg lányával. Gypsy Rose Blanchard nagyon sok betegségben szenvedett az izomsorvadástól kezdve a leukémiág - legalábbis az anyja ezt állította. Mert mint később kiderült, az egész mögött csupán egyetlen nagy hazugság lapult. Gypsy teljesen egészséges volt, járni is gond nélkül tudott, minden betegséget csak az anyja beszélt a fejébe, aki meggyőző stílusával az orvosokkal és a külvilággal is elhitette mindezt, sőt, saját maga hamisította meg lánya kórlapjait, kórházi papírjait, de még az anyakönyvi kivonatát is.