Ez volt az a horrorfilm amelyet életemben először, egyes egyedül néztem végig. Korábban is volt már rá példa, hogy beleleshettem egy horrorba - mégpedig a Péntek 13 egyik részébe -, de akkor 2 perc után kirohantam a szobából, annyira félelmetes volt. A Ragyogás viszont ott bujkált apám VHS-gyűjteményében leghátul, a gyerekek elől eldugott részlegen. Elől voltak a rajzfilmek, a családi felvételek meg a tesóm különféle kedvenc B-kategóriás akciófilmjei de állandóan csalogatott a hátsó sor, a helyenként Stephen King nevével felcímkézett videokazetták sokasága és a sok félelmetes cím: Rémálom az Elm utcában. Péntek 13. Gyerekjáték. Szörnyecskék, Gonosz halott. satöbbi, satöbbi. És köztük persze a Ragyogás. Stanley Kubrick 1980-ban megjelent kultikus horrorfilmje, Stephen King kultikus regényéből, Jack Nicholson bravúros főszereplésével. Egy kicsit azért rontott az összképen, hogy németből származó kópia volt, így az eredeti angol hangsáv mellett szinkron helyett be kellett érnem apám egyik régi haverjának hangalámondásával. És a film még így is teljesen magával rántott!. Kirázott a hideg már a legelején is - pedig mint tudjuk, az igazán durva dolgok inkább a film felétől érkeznek. Az őrületbe ránt be a Ragyogás.

Jack Torrance elvállalja a Szépkilátás Hotel gondnoki teendőit a téli hónapokra, amikor a hegyi szálloda a zord időjárás miatt majdnem fél évre teljesen kiürül. Új munkaadója kötelességének tartja, hogy a több hónapos magány veszélyeire figyelmeztesse Jacket: az előző gondnok ugyanis fejszével kiirtotta a családját. Torrance azonban megnyugtatja, hogy neki kifejezetten kapóra jön a magány, mivel új regényén szeretne dolgozni (ez a motívum King műveiben gyakori). A hotelbe vele megy felesége, Wendy és közös gyermekük, Danny is. A kisfiú különös gyerek: időnként furcsa hangon szólal meg, és azt állítja, olyankor a szájában lakó, Tony nevű gyerekkel beszélget. Tony nem örül annak, hogy a Szépkilátás Hotelbe mennek, de nem hajlandó elárulni idegenkedése okát. Danny szeme előtt váratlanul megjelenik a szálloda előcsarnokának képe, amint a lift irányából óriási vérfolyam zúdul végig rajta.

A Torrance család a zárás utolsó napján érkezik a hotelbe. Az igazgató mindent megmutat a házaspárnak, közben pedig a néger szakács, Hallorann Dannyvel kezd beszélgetni. Felfigyelt ugyanis a kisfiú különleges képességére, mellyel egyébként ő maga is rendelkezik: Hallorann „ragyogás”-nak hívja azt a képességet, hogy szavak nélkül tud kommunikálni másokkal, ahogyan Danny is. A kisfiú azt mondja, hogy Tony megtiltotta neki, hogy különleges képességéről bárkinek is beszéljen. A néger szakács elmondja, hogy a „ragyogók” képesek látni a múltban történt vagy a jövőben bekövetkező eseményeket. Danny megkérdezi, mi történt a 237-es szobában. Hallorann azt feleli, hogy semmi, de megtiltja, hogy Danny bemenjen oda. Persze unalmas is lenne a fim, ha a gyerek hallgatna az intő szóra. Többet viszont nem szeretnék elárulni a cselekményről mert biztos vagyok benne, hogy akadnak az olvasók között páran akiknek kimaradt eme klasszikus horror. Semmiképp sem ajánlom viszont King három részes, később forgatott (nem tetszett neki a befejezés ugyanis) tévéfilm-változatát mert az botrányosan rosszra sikeredett. Kubrick eredetije az igazi, méltó Ragyogás-adaptáció. Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja benne. Kötelező film minden horrorrajongó számára.

Legjobb jelenet: Nem kérdés, hogy a fürdőszobás

A jó öreg (és egyébként angol) Alfred Hitchcock örökös klasszikusa amely megélt már jópár folytatást és egy olyan kibaszott rossz remake-változatot is, hogy ember legyen a talpán az aki azt a szörnyűséget akárcsak egyszer is végig tudja nézni. Még mindig az eredeti, 1960-as változat az igazi, az abszolút mestermű. Még pár éve épp adták a tévében is, gondoltam meglesem. Én borzasztóan élveztem a filmet! Oké, hogy régi, meg hogy fekete-fehér, nade ezt ki nem szarja le? Hiszen a film maga olyan remek, hogy a néző szinte meg is feledkezik arról, hogy több mint 50 éve készült. Hitchcock egyébként is egy zseniális rendező volt. Nagyon tetszett még tőle a Madarak, a Kötél és a Hátsó ablak is amelyet már színesben forgatott de mindenkinek ajánlom a Téboly című remekművet is. A Psycho a kiváló rendezés és színészi játék mellett ötletes történettel is operál (figyelem, spoiler-veszély!): a szőke titkárnő, Marion Crane meglép főnöke 40 ezer dollárjával. A városon kívül új autót vásárol, s noha ideges viselkedése feltűnik egy rendőrnek, mégis tovább engedi. Éjszakára betér egy mellékút mellett álló magányos motelbe. A szelíd, ám furcsa tulajdonosfiúval, Norman Bates-szel megvacsoráznak. Utána Marion zuhanyozni megy, ám a fürdőszobában rátámad egy idős hölgynek tűnő személy és több késszúrással megöli (ez akkora klasszikus jelenet, hogy kiveri a ház oldalát). Közben Marion főnöke megbíz egy magánnyomozót, Milton Arbogastot, az eltűnt lány (és persze a pénz) felkutatásával. Arbogast eljut a Bates motelbe, de őt is elteszik láb alól. Marion húga, Lila és az eltűnt lány barátja, Sam Loomis a nyomokat követve ugyancsak eljutnak a motelbe. Rájönnek, hogy a tettes valójában Norman, egy tudathasadásos, mániákus, elmebeteg gyilkos, aki halott anyja ruhájába öltözik és előszeretettel gyilkolja a vendégeket.

Tudom, hogy lelőttem minden poént de aki horror-rajongó lévén ezt a filmet eddig még nem látta, avagy nem ismeri a sztorit az egyrészt sürgősen szégyellje el magát, másrészt pedig tessék azonnal beszerezni valahonnét! Filmtörténeti klasszikusról van ugyanis szó, a modern pszicho-horror filmek ük-ük-üknagynénijéről. Felesleges is róla tovább áradozni hiszen előbb-utóbb úgyis találkozik vele nemcsak minden horror-rajongó, de minden filmkedvelő is. Az 1998-as remake-változatot kerüljétek messzire, a mostanság utolsó, ötödik évadával kifújt Bates Motel viszont kiegészítésként remek adalék lehet az érdeklődők számára.

Ahogy a II., III., és még a IV. film is.

Legjobb jelenet: Mikor Bates anyuka megfordul a székben

Sokan a torture-porn a mainstream műfajba történő bevándorlásaként tekintenek erre a szériára azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy honnan indult hódító útjára Jigsaw (sose nézzétek meg a szériát szinkronnal, emberiség elleni bűntett, hogy majdnem minden részben más-más néven szólítják a Tobin Bell által életre keltett ikonikus sorozatgyilkost), a legendássá vált "igazságosztó". James Wan és Leigh Whannell (egyébként a filmben ő Adam, az egyik szereplő) kultikussá vált horrorja mindössze 18 nap alatt készült el és 2004-ben került bemutatásra. A borzasztó kis büdzséből táplálkozó film hatalmas siker lett. A történet két férfira épül, akiket elraboltak és a következő pillanatban egy mocskos ipari fürdőszobában ébrednek, leláncolva, közöttük pedig egy holttest fekszik. Bárki is rabolta őket el, hangszalagok segítségével árulja el nekik szabadulásuk módját. Eközben detektívek egy csoportja arra készül, hogy megállítsák a vérszomjas "Kirakós gyilkost", akinek talán köze lehet a két férfihoz is. A sztori egy kissé kusza, de feleannyira sem mint a széria későbbi részeiben ahol úgy fonják a történeti szálakat, mint egy pók a hálóját. Szóval az 1. rész igazi klasszikus, hiszen ki ne emlékezne a híressé vált láblevágásra, avagy a film végi, jókora arccsapásként beütő csavarra amely láttán anno mindenkinek tátva maradt a szája. A Fűrész egy rendkívül eszes kis film lett. Borítékolható is volt a folytatása. Lehet vitatkozni azon, hogy ezek már teljesen feleslegesek és erőltetettek voltak de nekem speciel tetszettek. Bár a különféle furmányos halálcsapdákat és gyilkoló szerkezeteket már én is untam, a történet mégis lekötött annyira, hogy igenis várjam a Fűrész egyre újabb részeit. Nagyon tetszett amint egyre több kérdést válaszoltak meg az események előrehaladtával, amint fel-feltűntek régebbi (néha már halott) szereplők és amint a véres , macska-egér sztori az elkerülhetetlen végjátékhoz közeledett.

Ebből a szempontból a Fűrész-széria számomra sokkal inkább olyan volt mint ama CSI: A helyszínelők évad amikor a makettes-gyilkos után folyt a hajsza. A helyszínelők leges-legjobb évada volt. Sötét, borús, véres és depresszív. A Fűrész-széria is hasonló utat járt be. Lehetett imádni és utálni is egyben de aki nem ült neki túl nagy elvárásokkal, viszont tisztában volt a cselekménnyel, az remekül szórakozhatott. És még az sem jelentett problémát, hogy az egyes részeket jobbára más-más rendező dirigálta. A végére jól összeállt a kép, minden lezárásra került és ha nem nézzük a sokszor feleslegesnek ható véres jeleneteket akkor kapunk egy nagyszerűen felépített történetet, megannyi csavarral és gondolkodásra késztető részlettel, remek képi világgal (érdemes a színekre jobban odafigyelni) és emlékezetes zenével amelyek közül a Hello Zepp azóta instant klasszikussá vált. Persze a "rétestészta-effektus" jelen film esetében is fenn állt és sokan mind a mai napig szúrós szemekkel tekintenek a folytatásokra de én úgy vagyok ezzel a témával, hogy inkább a Fűrész-filmekből néztem meg évente egyet-egyet, mintsem a Halálos iramban agysorvasztásából, avagy – meg ne haragudjatok érte – az Alkonyat franchise nyáltengeréből. És bár hamarosan érkezik a 8. rész, jobb lett volna mihamarább leállítani azt aki újra akarta éleszteni a Fűrész-sorozatot. Ennyi rész bőven elég volt, több már jócskán megfeküdné még a rajongók gyomrát is. De ne nekem legyen igazam.

Legjobb jelenet: Az 1. rész végi csavar üti a legnagyobbat még most is

Kiadás éve: 2017