Kiadás éve: 2017

Ez egy olyan film volt tavaly, amit én speciel nem láttam jönni és baromira meglepett. A 2008-as Cloverfield ott van a kedvenc found footage filmjeim között, nem ok nélkül. Izgalmas, pörgős, néhol meglepően katartikus film, melynek kifejezetten sokáig - értsd: 2-3 évig - vártam a folytatására. Mert hisz a film után feltűntek ál-weboldalak, melyek tenger mélyén szunnyadó szörnyetekegről (nem, nem Cthulhu!) és egyéb nyalánkságokról rántották le a leplet. Én pedig vártam, hogy vajon mikor érkezik meg a 2. rész. Lelki szemeim előtt már a Godzillához hasonló szörnyfilm kezdett kirajzolódni, aztán a Cloverfield 2 mégsem jött. Teltek-múltak az évek, a film szép lassan becsúszott a 990 Ft-os DVD árkategóriába, mikor is tavaly betoppant a Cloverfield Lane 10 - mely eredetileg The Cellar néven futott. Megnéztem moziban, és utána nem győztem elismerően bólogatni. Mert ez nem egy szörnyfilm, ez egy thriller. De a műfajváltás cseppet sem ártott neki. Akadnak benne elrejtett utalások az 1. részre, a végén pedig láthatjuk, hogy mi is zajlik igazán a kinti világban. De a film fő mozgatórugója azon hármas, akik odalenn a bunkerban próbálnak túlélni. Közülük is kiemelkedik Howard (John Goodman) karaktere, aki az igazi talány a filmben. Vajon tényleg csak próbálja védeni a túlélőket az állítása szerinti elpusztult kinti világ elől, vagy valami sötétebb titkot is rejteget? A Cloverfield Lane 10 már elhagyja az első filmet oly sikeressé avanzsáló szörnyfilmes témát, és fordulatok helyett a paranoiára, a feszültségre és a színészi játékra épít. Néha dráma, néha horror, de inkább végig egy masszívan erős thriller, amit ez a film hoz.

Ez a téma már igen régóta ott motoszkált a fejemben, gondoltam most már megosztom veletek.  A YouTube mára elérte azt a szintet, hogy mindennapossá vált az internetszolgáltatással rendelkező háztartásokban, a gyerekektől az idősekig mindenki használja. Ennek elsődleges oka a tengernyi tartalom, ami megtalálható rajta.

Annak idején, mikor még gyerekként hétvégente a Kölyök Klubbot vártam reggelenként a tévében, folyton eluralkodott rajtam a várakozás izgalma. Ez később sem hagyott alább, egy új sorozat részt pont annyira nagyon vártam, mint 9 évesen az animációs Batman sorozatot vagy a Balu kapitány kalandjait. És ez így ment tovább évről-évre, csak a rajzfilmek helyét átvették a sorozatok (Hegylakó, Lost, Trónok harca, stb.) de én minden héten a megadott időpontban ott ültem előbb a tévé, majd később a laptop előtt és vártam a varázst. Igen, korábban - mikor még sehol nem járt a warez - a tévé szolgáltatta az új, aktuális sorozatokat. Meg volt adva, hogy az adott csatornán mikor érkezik a vadonat új rész és lehetett készülni rá. Aztán a warez térhódításával ezt felváltotta a letöltés és a felirattal nézés. Ennek hatalmas előnyei a mai napig, hogy az aktuális epizódot jóval a magyar premier előtt meg lehet tekinteni, illetve hogy a magyar feliratot készítők az esetek túlnyomó részében sokkal jobban képben vannak az adott sorozattal, mint maguk a szinkronstúdiók. Hiszen ki ne várná kitörő lelkesedéssel az új Trónok harca vagy Walking Dead részt? A YouTube felületén ma már számtalan csatornát találhatunk, melyek közül a legtöbb igyekszik tartani egy feltöltési metódust, azaz egy hétre előre betáblázzák, hogy az adott napon mi kerül fel a csatornára. Teszem azt, hétfőn Minecraft gameplay, szerdán vlog, pénteken android-alkalmazások bemutató és így tovább. Ha pedig a néző kedveli annyira az adott csatornát - jobban mondva az adott youtubert, aki oda feltölt - hogy minden egyes videóját megtekinti, azzal már meg is kapta a hét három napjára az adagját. És ez még csak egy csatorna volt - ma már mindenki jóval többet követ. Így pedig könnyedén előfordulhat, hogy a hét minden napjára, de még a délelőtt-délután-este időintervallumhoz igazítva is akad egyre újabb néznivaló.

Iráni horrorból gondolom nem én vagyok az egyedüli, aki eddig nem sokat látott. Ennek ellenére az Under the Shadow bőven világszínvonalú szintet képvisel, igazából az, hogy iráni filmmel van dolgunk, csak akkor tűnik fel mikor halljuk hogy a szereplők perzsául beszélnek, vagy a nőkön csador van. A történet a '80-as években játszódik, mégpedig Teherán bombázása idején. Itt él egy társasházban a főszereplő Shideh a családjával. Az még hagyján, hogy riadó idején állandóan le kell húzódniuk a pincébe, de miután férjét - aki orvos - behívják, a nő egyedül marad a lakásban kislányával, aki egyre furcsábban kezd viselkedni. Fel-felbukkannó emberekről és egy ártani akaró dzsinnről hadovál. Az anyja eleinte nem hisz neki, de később rá kell döbbennie, hogy a dzsinn valóban létezik és az életükre tör. Az egyetlen baj ezzel a filmmel, hogy kísértet/démon helyett egy dzsinn szerepel benne, mely jóval kevésbé ijesztő. Ám maga a film még így is remek, feszültségteremtésből csillagos ötös, korrajzból pedig szintén. Egyedül az összecsapott befejezés von le némit az értékéből, de annyi szent, hogy ami 2014-ben a The Babadook volt, az tavaly az Under the Shadow.