"Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés."

(H.P. Lovecraft)

Az Outlast a tavalyi év legfélelmetesebb videojátéka lett, még az új Amnesia epizódot (A Machine for Pigs) is maga mögé utasította. A siker persze nem volt véletlen, az eleinte elhagytottnak tűnő, ódon, kísérteties elmegyógyintézetben tett kaland olyan szinten parás és vérfagyasztó volt, hogy még én is többször felszisszentem a végigjátszás során pedig én aztán edzett horror-játékosnak számítok ám! Az Outlast előszeretettel feszítette pattanásig a játékosok idegeit, durvasága pedig abszolút kimerítette a 18+-os korhatár-besorolást. Tesztemet ITT elolvashatjátok róla. Ugyan az Outlast eleve indie címként érkezett, várható volt, hogy érkezik majd hozzá DLC amelyet aztán hivatalosan meg is erősítettek a készítők. A Whistleblower alcímmel ellátott, alig pár óra leforgása alatt kijátszható előzménytörténet még az alapjáték előtti időkbe helyezi a sztorit. Ennek én speciel nagyon örültem mert így rengeteg, annak idején felmerült kérdés kerül megválaszolásra és végre még többet deríthetünk ki a vendégcsalogatónak nem épp nevezhető elmegyógyintézetről és a benne/alatta tevékenykedő népekről.

Történet: Főszereplőnk ezúttal Waylon Park lesz aki egyszerű szoftvermérnökként tevékenykedik a titokzatos Murkoff Vállalat beosztásában és a játék rögvest azzal nyit, hogy mi épp elküldjük azt a bizonyos e-mail üzenetet amely az alapjáték főszereplőjét (ok)nyomozásra késztette. Ám Waylon csakhamar lebukik és az egyszerű irodai alkalmazottak helyett, rögvest a kísérleti alanyok között találja magát. Miután elszabadul a pokol és sikerül kiszabadulnia, egy kézi-kamerával felszerelkezvén elindul, hogy kijusson az épületből és közben minél több bizonyítékot szerezzen a Murkoff Vállalat rémséges kísérleteiről és rémtetteiről. A sztori abszolút rendben van! Remekül egészíti ki az alapjáték történetét, ügyesen emel be új szálakat és még ügyesebb módon varr is el jónéhányat. Azért arra lélekben mindenkinek fel kell készülnie, hogy a Whistleblower még az alapjátéknál is betegebb sztorival operál, lelkileg mindenképpen nagyobb falat. Ezzel jó ha tisztában vagytok mert bizony a játék nem finomkodik. Mappákat ezúttal is lehet gyűjtögetni, melyek révén rengeteg háttérinformációval lehetünk gazdagabbak. Ergo a történt teljesen rendben van. Amit ki lehetett hozni ebből a titkos kísérletes, bosszúálló kísértetes, lepukkant elmegyógyintézetes vonulatból azt szépen ki is hozták.

Játékmenet: A recept nem változott: FPS-nézetben mászkálunk, a kamerát magunk elé tartva bekapcsolhatjuk annak nightvision-funkcióját mellyel a sötétben is tájékozódhatunk. Elemek gyűjtögetésével elkerülhetjük, hogy kameránk teljesen lemerüljön és a vaksötétben kelljen mászkálnunk, a különféle elmebetegek elől pedig tanácsosabb inkább elrejtőzni/elosonni mintsem hagyni, hogy észrevegyenek bennünket hiszen fegyverünk mint olyan, továvvra sincs a játékban. Elrejtőzhetünk előlük szekrényekbe (lásd: Amnesia) avagy ágyak alá, de ha minden kötél szakad és utánunk iramodnak akkor a "szégyen a futás de hasznos" elvet követvén lerázhatjuk őket, főként ha egy-egy új helyiségbe betérvén bebasszuk magunk mögött az ajtót mert a minket üldöző őrültek számára a kilincs funkciója továbbra is az atomfizika határait súrolja, szóval amíg ők elbíbelődnek azzal, hogy betörjék az ajtót, mi nyugodtan elrejtőzhetünk valahová (avagy gyorsan megkerülve őket tovább haladhatunk). A kis kézi-kamera továbbra is nagyon hasznos, főleg mert a játékban elég sok szakaszon lesz majd vaksötét. Meg egyébként is sokat dob az ál-doksi (found footage) stíluson ami mindig is az Outlast nagy erőssége volt.

Nem mindegy, hogy ki van benn és ki van kinn

A legjellemzőbb dolgok tehát nem változtak. A Whistleblower játékideje mindössze pár órára tehető, ennek szellemében a kötelező felvezetés után néhány perccel azonnal bele is csap a lecsóba, nem húzza feleslegesen a feszültséget (meg az idegeinket). Végig pörgős és izgalmas iramot diktál, egy DLC-től pedig ez abszolút pozitívum.

Grafika: Szebb lett mint az alapjáték ám továbbra sem kell szemkápráztató látványvilágra számítani. A belső terek még mindig kellőképpen vérmocskosak és rothadástól bűzlőek, szerencsére mindezt pedig úgy sikerült megvalósítani, hogy csak néha-néha van olyan érzésünk, hogy "itt mintha már jártam volna". Tessék ezt úgy értelmezni, hogy a készítők legnagyobbrészt az elmegyógyintézet korábban még nem látott helyszíneire kalauzolnak el bennünket és ha némely szoba már ismerősen is fest az alapjátékból, akkor az sem negatívumként lesz lecsapódva hanem az aki végigjátszotta az alapjátékot, a nosztalgiától elismerően mosolyodik majd el. Viszont a Whistleblower jóval több vérrel és kiontott belsőségekkel prezentálja a durva atmoszférát szóval akinek amúgy is gyenge a gyomra az csak óvatosan közelítsen a játék felé mert könnyen lehet, hogy egy kiadós vacsora + Whistleblower kombó után telibehányja majd a monitort.

Hang/zene: Ezekkel továbbra sincs problémám. A hangok, még a legapróbb neszezések fontossága is inkább akkor jön csak elő szembetűnően ha megfontoltan, óvatosan, lopakodva haladunk előre. Mert akkor bizony a leghalkabb padlórecsegésnek is igen nagy szerepe lehet a továbbutás sikerességét illetően. Egyébként mind a hangok, mind a zene sokat adnak hozzá a vérfagyasztó horror hangulathoz.

Összességében: A Whistleblower egy remekül sikerült DLC lett az Outlast-hoz. Az alapjátékot persze nem múlja felül (maximum brutalitásában...basszus, a vége felé van egy olyan jelenet, hogy az minden fiú-játékosnál kiverheti a biztosítékot) de nem is ez volt a célja. Tökéketes kiegészítő-epizód amely azzal a plusz néhány órás játékidejével, egyben az alapjátékkal remek összehangban szépen keretbe foglalja a már többször említett történetet és talán nem is annyira szembetűnően de ki is meríti ezt a témát. Ha lesz Outlast 2 (és szerintem biztosan lesz) akkor az már kizárt, hogy az elmegyógyintézetben játszódna. Ezt a helyszínt egyik jóbarátom szavaival élve "kimaxolták" a készítők. Hiba lenne újra elővenni.

Laci bácsi konyhája

A sztorit persze bőven lehet még tovább fűzni csak épp új helyszínt kell választani hozzá. Én iskolát vagy kórházat javasolnék, ezek már a F.E.A.R. esetében is beváltak. De nem lenne rossz egy teljes kisvárost sem körbebarangolni, amolyan "found footage Silent Hill" -módra. Jelenleg hatalmas népszerűsége van az indie horror játékoknak, megannyi vlogger készít róluk jobbnál-jobb videókat (igen, én is nézek jópárat) és bizony be kell látni, hogy ezek a játékok most élik reneszánszukat. Pár éve még messze nem volt ennyire bő a kínálat ám az Amnesia sikereit látva megannyi független fejlesztő vágott bele a saját kis címébe. Az első Outlast is így született meg és talán még maguk a készítők sem számítottak rá, hogy ennyire sikeres lesz majd. A jelenleg kitárgyalt DLC már tényleg csak a hab a véres tortán, én pedig kíváncsian várom, hogy miféle új ötletekkel lepnek majd meg bennünket a jövőben. Az biztos, hogy a horror vonalán maradnak, a kérdés csak az, hogy mit várhatunk majd tőlük ebben a kategóriában? Lehet ötletelni.

Értékelés: 10/7