(Ha éjfélig nem jön el a világvége akkor vegyétek poénnak.)

Egy szemtanú beszámolója 2012. december 21-ről:

Most délután 15:45 van. Szeretném az elején kezdeni. Dél környékén ébredtem. A szokásos téli szürkeségnél valamivel sötétebb volt pedig még a függönyöm sem volt elhúzva a szobámban. Az utcáról beszélgetések foszlányait hallottam beszűrődni az ablakon keresztül. Kikecmeregtem az ágyamból és odaléptem a párás ablakhoz. Le kellett törölgetnem pizsamám ujjával a pára jelentős részét, hogy egyáltalán kiláthassak. Az utcán rengeteg ember állt és az eget bámulták. Kialakultak kisebb csoportok is, ők egymással beszélgettek de sokszor az égboltra pillantottak. Az én szobám ablakából nem tudtam rendesen rálátni arra, hogy mit is kémlelnek pedig nagyon kíváncsi voltam már akkorra. Az persze már akkor is felettébb furcsa volt, hogy ennyi ember gyűlt össze az utcán hiszen csaknem az utca végéig álltak bámészkodók. Gyorsan átöltöztem és kisiettem a fürdőszobába. Megmostam az arcom, a hideg víz valahogy a szokásosnál is hidegebben hatott. Utána feltettem főni egy kávét, és bekaptam egy fél vajas kiflit szalámival. Mire lejött a kávé, már köntösben és mamusszal a lábamon vártam, hogy kimehessek végre a teraszra. Bögrébe töltöttem a fekete nedűt, dobtam bele két kockacukrot és kis kanállal kevergetve elindultam a terasz felé. Közben felkaptam a cigimet is mert a reggeli rutinomhoz tartozik a kávé + cigi kettős. Egy szál már a számban volt mikor kiléptem. Azonnal le kellett tennem a kávét, nehogy kiessen a kezemből mert amit az égbolton megpillantottam, az egyszerűen sokkolt.

A cigi is kifordult a számból, leesett a nyirkos kőre. Egy hatalmas bolygó takarta el a fél égboltot, olyan érzést keltett mintha egy monumentális űrhajó vagy valami hasonló gigászi létesítmény uralkodna a magasban. A lélegzetem is elállt. Ha kívülről láthattam volna saját magam, megrökönyödtem volna a rémülettől amely az arcomra ült ki abban a pillanatban. Ugyan lehetett sejteni, hogy 21-én történik majd valami de alig volt valaki aki tényleg elhitte, tényleg komolyan vette, hogy eljön a világvége. Láttam a döbbent arcokat az utcán. Később lementem és csatlakoztam hozzájuk. Kiderült, hogy a másik bolygó szemmel ugyan nem láthatóan, de lassan közeledik a Föld felé. Saccolások szerint este 19:00-20:00 óra tájékán fog majd becsapódni. Azelőtt még sosem éreztem ennyire fontosnak és megbecsülendőnek néhány röpke órát. Végig kell még szaladgálnom a fél városon, fel kell keresnem mindenkit aki fontos nekem. Rengeteg sms-t írtam már meg. Egyesek szerint kész káosz van a belvárosban. A metrók sem járnak, a buszok pedig tömve vannak. Állítólag 2-3 óra múlva már áram sem lesz. Most szedelőzködöm, aztán indulok is tovább. Eme rövid kis beszámolót azért írtam meg és küldtem el a szerkesztőséghez mert remélem, hogy fennmarad még az utókor számára. Most rohanok.

Majd elfelejtettem! A bolygónak neve is van. Hallottam az utcán: Nibiru.